Váras város

Ez egy váras város.
Volt.
Az idő nem nagyon hagyott belőle mást,
csak egy falat.
Nem nagy falat!
Finoman flangálok fasorok fényében,
félhosszú fuvallat furakszik felém.
Én ilyen… díszpécser vagyok.

Bécsnek hallani Pécset
már nem vicces, ez tény.
Bécsre cserélni Pécset?
Ez kétely.
Pécs bárányfelhőit kergetni gomollyal
– ez két ly.
Pécsre cserélni Bécset?
Ez métely.
Kedvre gyújtani mécset?
Hát, megpróbálom.
Egy város, ha rossz,
nem is tudok róla,
ha jó, igyekszem
tovább fényezni.
Ez a ‘ha jó’ elúszott.
Inkább elterelem a témát:
Széchenyi, Jókai,
Kossuth, Szt. István…
Ilyen téren otthonosan mozgok.
Nem tudom, hogy ez térségi probléma
vagy agyi,
de hallod, már nálunk is
220 a fagyi.

Ez egy váras város.
Most.
Fölösleges a számon a lakat,
Mondva építem hát a falakat.
Lendületesen lődörgök légies léptekkel,
látva lételemem lapjait.
Én ilyen díszpécser vagyok.

Lehet, hogy másnak most felnyitom a szemét,
de nekem feltűnt, hogy a főutcán mindig hallok zenét.
Épp elhagytam a
harmonikus harmonikást,
mikor megérkeztem a volt Meki elé,
ahol az a bácsi még mindig
egyedül hegedül.
Egész biztos okkal
van kint nyitott gitártokkal
pár hosszú hajú, barna, szőke,
lila, tar
fiatal.
A zenéjüket teszik tesztre,
lehet, csak azért, hogy jusson
kannás bor a pécsi fesztre.
Másnap úgyis megisszák a levét…
Viszont így lehet hangtalan
éjszakákon
is
kész a kánon.
Tőlünk indultak olyan arcok is,
mint a 30Y vagy a Kispál,
ami azért szuper alibi kincstár,
mert a pécsiek akkor is menőzhetnek velük,
ha igazából nem hallgatják a zenéjüket.

Ez egy váras város.
Talán.
A lakatfalon hömpölyög szerelmespárok fantomképe
és ámulatba ejt a sok idegen random léte.
Szeretve szaladok színes szombatokon
szabados szonettet szőve.
Én ilyen díszpécser vagyok?

A felspriccelő szökőkútnál
én is mostam lábat,
majd a furcsa pillantásokra válaszolva
nevetve vontam vállat.
Mert akárhányszor is számoltam a járdaszéli szemetet,
ugyanabban az utcában nevettem könnyesre a szememet.
Az EKF-ről lehet, neked az ugrik be, hogy
Ez Kicseszett Fasza,
de én emlékszem, hogy egyszerre lettünk
kulturális meg főváros is.
Most már befejezem a mondandómat,
akkor is, ha ma nyílik, de holnap kókad.
Egy egész bűvész szettel
adod elő, hogy a graffiti nem jön össze
a művészettel,
viszont elismétlem, ha kell, minden este,
hogy nálunk nem az ördög, hanem
Ady van a falra festve.

Ez egy váras város.
Lesz.
Hiszen egymás gondját megtérítve
lehet egy újabb tégla beépítve.
Sorolnám sebesen a sokszínű
menő felmenőket,
de igazából most annak örülök,
hogy az én Pécsem díszpécsere vagyok.

Sándor Luca

Sándor Luca

Sándor Luca 1999 áprilisa helyett január 11-én jött a világra, mert megunta a várakozást. Jelenleg a pécsi Szent Mór Iskolaközpont tizenegyedik osztályos tanulója. Az íráson kívül kedvelt tevékenysége a buborékfújás.

More Posts