Silvana De Mari: Az aranyszemű macska (részlet)

December 26.
István napja, 8:30

Reggel fél kilenc. Csengettek. Valaki állt az ajtónál és ennek a valakinek nagyon türelmetlen embernek kellett lennie, mert néhány másodperccel később a csengő újabb berregő hangot hallatott, megszakítva az ünnep reggeli csendjét. Leila összerezzent, és egy pillanatra még a szíve is megállt. Természetesen azt kérdezte, hogy ki a fene lehet az, aki fél kilenckor az ajtónál nyomja a csengőt, ahol soha semmilyen pokolfajzat nem szokott csengetni; hiszen ők nem ismernek egyetlen istenverte szerzetet sem, épp ezért semmilyen félkegyelmű nem szokta őket keresni. Az egyetlen kivétel a postás, aki a jól megszokott formában bedobja a mosógép részleteiről vagy a be nem fizetett lakbérről a fizetési felszólításokat, de István napja ünnep, amikor is nagyon helyesen nincs posta.

Igazából Leila ezt nem kérdezte. Valójában fantáziája szárnyra kapott – ami mindannyiunkban ott lakozik, még akkor is, ha már nem vagyunk gyerekek többé, de Leila még kislány volt – s megálmodta a választ: nem lehet, hogy ez az utolsó (első) karácsonyi ajándékom? Egy apa. Egy kedves fickó, akkor is, ha csak egy jöttment alak, nem lenne más kívánsága az egész világon, csupán, hogy azt a férfit az anyukája férjének, ő pedig apunak szólíthassa.

Az józan ész – amely mindannyiunknál ott fontoskodik, még gyerekkorunkban is – azt súgta, hogy ne játsszon buta gondolatokkal: az ajtó túloldalán valószínűleg a koszovói fiúk bandájának egyik tagja lesz, aki házról-házra jár zsebkendőt vagy öngyújtót eladni, vagy a szokásos párosával járó öltönyös alakok jöttek reklámozni valami újfajta vallást.

De a képzelő ereje nem adta fel, és fülig érő, sugárzó mosollyal nyitott ajtót. Az ajtó túloldalán egy magas, köpcös, kócos hajú és szemüveges pasas állt, s bár a kabátja és zakója alapján nem úgy tűnt, mint aki bármilyen vallást akarna az emberre rátukmálni, mégis hangjából érződött a hideg düh mikor közölte, azért jött, hogy visszakapja a kutyáját, Favolát.

Czifra Anna

Czifra Anna

Czifra Anna 1990-ben született Debrecenben. 2016-ban végzett a Debreceni Egyetem fordító és tolmács mesterszakán. Jelenleg a Debreceni Egyetem angol-magyar bölcsészettudományi szakfordító képzésének másodéves hallgatója.

More Posts