Repül az idő

A minap találtam egy régi könyvet otthon a padláson.
Ideges voltam, az eszem máson járt, nem az alváson.
Ütött-kopott volt, magamra ismertem benne.
Vonzott ebből kifolyólag, valahonnan ismerte lelkem.

A stresszre jó az olvasás. Érdekelt is hogy miről szólhat.
Leporoltam, a gyerekkori naplóm volt az.
Kíváncsiságtól hajtva bele beleolvasgattam.
Van egy dohányzóasztalom. Oda raktam.

Mert az első oldal után rájöttem hogy felesleges. Hiszen én írtam.
Minden szava bennem zengett.
Olyan gyermeki őszinteséggel írtam, hogy sírt a tollam.
Úgy emlékszem minden sorára mintha most írtam
volna.

(Ahogyan azokra is amiket leírnak a sorok.
A magányos napok. A kiközösítő sznobok.
Az első lányra, aki megfogta a kezem.
És pöszén mondta a nevem.)

Amikor először voltam Tescóba. Majd ott ettem pizzát.
Kamaszként suli előtt ott vettem a piát.
Az első csalódásra, amit egy lánynak okoztam.
Sorban jött a többi. Folyton csak zokogtak.

Az első gondolatokra melyek a lét értelmet
feszegették.
Vannak-e ufók? Ha elvinnének, belemennék!
Bár mindig szabadon éltem. Nem ketrecben.
Az idő repül és még sehol amit elterveztem.

Még annyi mindent nem éltem át.
Amit az öregek mondtak felérem már.
Az idő az repül, nem vár meg senkit.
Csak csinálni kell szívből oda tenni.

Eltelik egy év, kettő, három és én még mindig itt
leszek.
Ülök a verandán és kínait eszek.
Az idő az repül nem ál meg nem vár meg senkit.
Mennem kell a szójás rizst oda tenni.

Eltelik tíz év, tizenöt lesz pár gyerek egy asszony, ha át
nem verem. Nem maradok mellette. Ha átkoz, ha szeret.
Az idő nem áll meg még mindig repül.
Lesz egy rossz ladám amibe minden lány beül.
Eltelik húsz év, harminc már a harmadik feleségem
teszem tönkre.
Én nem állok meg négynél. Megyek ötre.
Az idő még csak lesem lassul sebesebb mint valaha.
Húszszor láttam a kört. Favorit a szamara.

Eltelik ötven-hatvan már csajozni sincs erőm.
A nagy lábujjam körme már vagy tízszer benőtt.
Az idő meg már olyan messze száll, látni se lehet.
A lélek belém járni már hálni se szeret.

Csóró vagyok. Nincs lóvé Tescóba se menni.
A zsebemben semmi nincs csak egy fecni.
Kiveszem, a hátoldalra rajzolva egy hinta.
Egy oldal a régi naplómból, egy lista.
Amiket át szerettem volna élni mi előtt késő.
Mielőtt szívemben utat állna egy vérrög.
Éppen a csaj meztelen hasáról ettem a pörköltöt.
Mikor rájöttem. Már nem repül az idő megállt győzött.

Ő nyert. Semmit sem tettem meg amit szerettem
volna.
Csak sablonos dolgok. Hajtsd a nőket. Szerezz jobbat.
Ha új életem volna is esélyesebb, hogy idő győzzön.
Mert mindent megkaptam azoktól a nőktől.

Amikor nem repül már az idő, hanem megáll mozdulatlan leszel.
Nem beszél a szád. Nem lát a szemed.
Amit addig nem éltél át az után sem fogod.
Legyen az akármilyen “halaszthatatlan” dolog.

Az ember felismeri a hibáit, de nem változtat. Beéri.
Aztán hogy miért boldogtalan? Nem érti
Én változtatni fogok. Esküszöm. Ha addig fagy!
Oh, hogy elrepült az idő… mennem kell, randim van.

Varga Norbert

Varga Norbert

Varga Norbert a Debreslam tagja, közreműködik a tudás6alom nevü mozgalomban is.

More Posts