Messzi villám

Viharba hajol a lakótelep,
mint szoknyás nő, ha cipőt köt.
A szél füttyögéseitől
megsötétedik a beton.
Utána fordulnak a fák is.

Az a lassan oszló, puha
esőfelhő vagyok, ott fenn.
Nem sírás ez. Kondenzáció.
Mint egy nyári zápor,
addig ütném a konyhád ablakát,
míg erőmből telik.
Vagy te lennél zivatar,
rám hullanál. Lennék üveg,
számra lehelnél, és
a párába rajzolnád félelmeidet.
Mint a villamoson, hogy kiláss.

Hirtelen átütsz az égen,
magányod, mint mennydörgés,
siet utánad. Mindenki
titeket néz,

én csak a sárban a szívem
lábnyomát.

Szűcs Noémi

Szűcs Noémi

Szűcs Noémi 1994-ben született Debrecenben, a DE kémia szakos hallgatója. Főleg versekkel és slam poetryvel foglalkozik.

More Posts