Meleg helyzetek

Marton Kálmán (47) egyetemi docens, első regényén dolgozik
Fehér Ervin (34) a barátja
Nádor Kitti (25) egyetemista lány
Bertalan Zoli (40) vállalkozó

 

I.

 

(Szoba. Kálmán könyvekkel megrakott íróasztalánál ül és számítógépén dolgozik. Bejön Ervin, kötényben, kezében sütőkesztyű)

ERVIN: Hogy állsz, prof?

KÁLMÁN: Alakulna, hogyha a történetnek nem vetne rendre gátat, az hogy melegekről írok.

ERVIN: Gátat vet?

KÁLMÁN: No, igen. Nem lehet, hogy az alakok sztereotípiák legyenek, de nem is lehetnek túl életidegenek sem. Nem akarom őket viccesen bemutatni, mert a filmekben is mindig úgy tűnnek fel, de nyavalygóknak, perverzeknek sem. Nem lehet a vége nyálas happy end és dráma sem.

ERVIN: Már miért ne lehetne?

KÁLMÁN: Árnyaltnak kell lennie. Egy meleg karakter ne legyen öngyilkos, mert azzal egyrészt arra erősít rá, hogy a melegek depresszív lelkibetegek, másrészt mártírként, a gonosz, homofób társadalom áldozataként se akarom bemutatni a karaktert.

ERVIN: Miért?

KÁLMÁN: Ez már akkora klisé, hogy be se fér az ajtón, emiatt ne is öljék meg és ő sem lehet gonosz, mert az meg a velük szembeni ellenérzéseket erősíti. Miért te milyennek írnád?

ERVIN: A sztori nem fontos. A borító legyen szivárványszínű, a borítóképen két félmeztelen férfi öleljen egy rózsaszín flamingót, a lapoknak legyen lágy esése, és miközben olvasod a regényt felváltva szóljon a fejedben Elton John és Csajkovszkij zenéje.

KÁLMÁN: De most komolyan?

ERVIN: A főszereplő ne meleg legyen, hanem elsősorban ember.

KÁLMÁN: Ez jó (Nevet) Nem. És mi a helyzet a konyhában?

ERVIN: 10 perc és kész van.

KÁLMÁN: Mmm, érzem az illatát. Bazsalikomos csirkeszárny?

ERVIN: A fenébe, meglepetésnek szántam.

KÁLMÁN: Hasábbal?

ERVIN: Rösztivel.

KÁLMÁN: És utána?

ERVIN: Profiterol.

KÁLMÁN: Hagyom is a regényt, a holnapi órámat is össze kellene raknom.

ERVIN: Mivel traktálod megint őket? A Kisherceg posztkolonialista olvasatával?

KÁLMÁN: Nem, dehogy. Kafka Kastélya és a kirekesztettség párhuzama lesz most a téma.

ERVIN: És vevők rá?

KÁLMÁN: Érdeklődőek. Kifejezetten érdeklődőek.

ERVIN: (kajánul) Csabi is?

KÁLMÁN (zavartan) Persze, ő is nagyon érdeklődő.

ERVIN: Nem kéne mindig húszéves srácokért rajonganod.

KÁLMÁN: (nevet) De hát tudod, hogy én csak téged szeretlek. (elkapja és megcsókolja a kezét.) Neked milyen volt a délutánod?

ERVIN: A szokásos családsegítős nap. Dokumentálás, néhány ügyfél, aztán klubfoglalkozás három hás fiatalokkal.

KÁLMÁN: Biztos jó volt.

ERVIN: Mindig jó újat mutatni nekik.

KÁLMÁN: Lenézünk vacsora után egy sörre?

ERVIN: Felőlem… mehetünk.

KÁLMÁN: Remek. Hátha adódik egy jó ötletem a regényhez.

II.

(Kulturáltabb klubhelyiség. Kálmán és Ervin söröznek és sakkoznak. Oldottak.)

ERVIN: Ütöm a bástyád. Most mit lépsz?

KÁLMÁN: Csak nyugi. Azt hiszed, hogy én ezt nem így terveztem?

ERVIN: Sakk-matt.

KÁLMÁN: Jó, egyszer te is nyerhetsz.

ERVIN: Mi egyszer? Ma már ez a harmadik.

KÁLMÁN: Neked kedvez a csillagok állása.

( Izmos, borostás férfi lép oda hozzájuk. )

ZOLI: Sakk? Beszállhatok? Kihívom a győztest. Zoli vagyok. Meghívlak bennetek egy körre. Vodka jó lesz? (csettint és már ott is előttük 3 feles) Egészség!

ERVIN: Ervin.

KÁLMÁN: Kálmán.

(kezet fognak)

ZOLI: Imádok sakkozni, tudjátok én alapból irányító típusú ember vagyok, de az nem kóser, hogyha csak úgy zsigerből megmondom mi a tuti és mi merre hány méter. Abban nincs semmi izgalom, azt bármelyik bunkó meg tudja tenni. Hogy parancsolgat. Feketével leszek. Na, szóval, az igazi elme pont ott nyilvánul meg, hogy nem utasítgat, hanem úgy veszi rá az embereket arra, amit szeretne – hopp, oda a lovad- hogy azok észre se veszik. Tervezgetés, ravaszkodás. Manipuláció! Fullba! (boldogan nevet, miközben leveszi Ervin futóját)

KÁLMÁN: Akár egy tank.

ZOLI: Semmi baj a tankokkal. Sakk. Szóval az én helyzetben egy kis manipuláció sose árt. Vállalkozó vagyok és hát… nem félek a kockázattól. Megéri! De eddig bejött. Mindig mást vitte el a balhét. És gyakran örömmel. A hülyéje. Sakk-matt.

ERVIN: Ez gyors volt, gratulálok.

ZOLI: Még egy kör vodka?

KÁLMÁN: Igazából én már mennék… holnap órát tartok az egyetemen, meg egy regényen is dolgozok.

ZOLI: Áhá. Egy művész. Te is?

ERVIN: Én szociális munkás vagyok.

ZOLI: Szociális munkás? Sose tudtam mit csinál egy ilyen. Igaz, nem is érdekel. (nevet)

Na, ne kéressétek magatokat!

KÁLMÁN: Csak egy sörre jöttünk le.

ZOLI: Ne legyetek már puhapöcsök! ( a pultosnak) még egy kör vodkát!

ERVIN: Vodka…

ZOLI: Mi bajod vele? A legtisztább, legegyszerűbb szesz. Mit innál inkább? Likőrt? Azt csak a buzik isznak!

(Kálmán összerándul. Lerakják eléjük a vodkákat.)

ZOLI: Meg a ribancok. Igyunk rájuk.

(Kálmán és Ervin kényelmetlenül mocorog. Ervin. a söröscímkét hajtogatja. Zoli. emeli a poharat. Kényszeredetten felemelik, koccintanak és lehúzzák.)

ZOLI: Ez meg mi a fasz?

ERVIN: Söröscímke tacskó.

ZOLI: He?

KÁLMÁN: Ha bármilyen papír akad a kezébe és olyanja van, hajtogat belőle mindenfélét.

ZOLI: Mire jó ez?

ERVIN: Semmire.

ZOLI: Buziság.

KÁLMÁN: Jut eszembe, a regényem pont róluk szól,

ZOLI: Kikről?

KÁLMÁN: A buzikról, ahogy te mondod.

ZOLI: (felhorkan) Minek népszerűsíteni? Érdekes, a rühesekről meg a tetvesekről nem írnak regényeket, meg filmeket! Fel se vonulnak az Andrássyn nagyban vakarózva!

ERVIN: Nem értem a párhuzamot.

ZOLI: Nem?

ERVIN: Vagy inkább nem akarom.

ZOLI: Pedig egyszerű. Betegség mindkettő. Csinálják otthon, de ne akarják terjeszteni. Undorító. Hányingerem van.

ERVIN: Biztos a sok vodkától.

ZOLI: Na, szóval. Miért ez a téma? Mert népszerű? Miért kell meghonosítani hazámban is ezt a mocskot?

KÁLMÁN: Mert ez az én hazám is. És én arról írok, amiről szeretnék, ami érdekel és érint.

ZOLI: Érint? Szóval…?

KÁLMÁN: Meleg vagyok. És nem érzem magam betegnek.

ZOLI: Persze, én is meleg vagyok, mert nem vagyok kihűlve. (röhög) Hát ez kész. Szóval ti is elembutikosak vagytok vagy mik.

ERVIN: Elem?

ZOLI: Elembutikos! (nagyot röhög) Én tudjam, hogy mondják helyesen?

KÁLMÁN: LMBTQ.

ZOLI: Annak nincs értelme. És amíg te írsz…

ERVIN: Főzök.

KÁLMÁN: Méghozzá nagyon finomat! (megcsókolja E kezét)

ZOLI: Hova keveredtem. Nehogy smacizni kezdjetek, mert hányok.  (Kiabálni kezd) Ezek buzik, buzik…

KÁLMÁN: Ne buzizzál. Ha mi tisztelettel bánunk veled, akkor te is tisztelj minket!

ERVIN: (megvetően) Sajnállak.

ZOLI: Gondolhattam volna, hogy te vagy a csaj..

ERVIN: Mármint…

ZOLI: Látszik rajtad. Csak rád kell nézni. Ne nézz már olyan morcosan! Nem kell azt szégyellni. És hogy csináljátok? Te tényleg élvezed, hogy…? Pfuj.  Na, jó homokozást, de bírjátok ki hazáig. Gondolom a hátsó bejáraton mentek ki. Hehe.

( Zoli lekászálódik és eltántorog a mosdó irányába.

ERVIN: (meghúzza a sörét) Elég jó figurának találod a regényedhez?

KÁLMÁN: Nem túl eredeti. Tesco Gazdaságos Homofób.

ERVIN: Elég idegesítő.

KÁLMÁN: És még vannak ennél rosszabbak is!

( Bájos arcú lány lép hozzájuk)

KITTI: Elnézést, hogy megszólítalak benneteket, de véletlenül hallottam, amit beszélgettetek – itt ültünk a barátnőimmel mögöttetek- és nagyon felháborított a dolog. Nádor Kitti vagyok, végzős szociálpedagógus és pont a homoszexualitás témaköréből írom a szakdolgozatomat.

ERVIN: Én is abból írtam… Igazából Kálmánt is így ismertem meg.

KITTI: Cserélhetnék veletek elérhetőséget? Lehet, hogy tudnátok segíteni. ( Felírja a számát egy cetlire)

KÁLMÁN: Nem is tudom. Elég elfoglalt vagyok, de hátha össze tudunk egyeztetni egy időpontot.

ERVIN: Én ráérek holnap is akár, ha bejössz a Központi családsegítőbe, ahol dolgozom.

KITTI: Rendben. Akkor holnap. Na, sietek, mert várnak a barátnőim.(elsiet)

ERVIN: (állattá kezdi hajtogatni a cetlit, majd hirtelen mozdulattal kisimítja.) Milyen figyelemfelkeltőek vagyunk ma.

KÁLMÁN: Menjünk is, mert ha Mr. Manipulátor visszajön, lehet, már nem tudom ilyen türelemmel viselni a tirádáit.

 

III.

(Ervin és Kitti nevetve ülnek a lakásban. A háttérben szól a Hattyúk tava szvit)

KITTI: Durva, hogy mennyire tájékozatlan vagyok a homoszexualitás mitológiai vonatkozásában.

ERVIN: Nem közismert tények ezek.

KITTI: Sose hallottam eddig erről a Ganümédészről.

ERVIN: Ej. Dominique Fernandez könyve pedig nagyon alap. Olvasd majd el.

KITTI: Mindenképp. Te olyan okos vagy! Most ezzel egy új irányt adtál a szakdolgozatomnak. Ami meg az ebédet illeti, fantasztikus volt. És tényleg rendszeresen főzöl?

ERVIN: Igen.

KITTI És ez a nutellás krémes. Rég ettem ilyen finomat.

ERVIN: Köszi. Én főzök, a mosogatás meg a takarítás viszont Prof reszortja.

KITTI: Te miért hívod Profnak?

ERVIN: Jobb, mint a Kálmán… vagy Kálmi, nem?

KITTI: Mióta éltek együtt?

ERVIN: Három éve.

KITTI: Sok pasid volt előtte?

ERVIN: (nevetve) Ő volt az első.

KITTI: És sose csaltad meg?

ERVIN: Gyűlölöm a csalást.

KITTI: Miért?

ERVIN: (Hajtogat) Volt egy feleségem. Még nagyon fiatalon jöttünk össze. Ő megcsalt.

KITTI: És emiatt?

ERVIN: Mi emiatt?

KITTI: Semmi. Sajnálom.

ERVIN: Nem kell. Nem embert akart, hanem egy gépet vagy egy olyat, aki hihetően hazudja magát erősnek.

KITTI: És te?

ERVIN: Nem hazudtam neki. A legnagyobb gyengeségem, hogy gyűlölök egyedül élni. Szükségem van rá, hogy velem egy lakásban éljen, lélegezzen egy másik emberi lény. Prof megadta ezt nekem.

KITTI: Szereted?

ERVIN: Igen, értékes ember, jó barát. És ő sem leplezte sosem a gyengeségeit.

KITTI: Például?

ERVIN: Hogy belém szeretett.

KITTI: (kíváncsian) Mit hajtogatsz?

ERVIN: Mit szeretnél, mi legyen?

KITTI: Egyszarvú.

ERVIN: Azt nem tudok.

KITTI: Most csalódtam benned. Azt nem tudsz?

ERVIN: De. Egyszarvú, egyszarvú, egyszarvú, egyszarvú.

KITTI: (nevet) Lükeeeee!

ERVIN: (gyorsan áthajtogatja) Tessék.

KITTI: (tapsol) De cuki.

ERVIN: Ez egy ló, aki beverte a fejét a karám lépcsőjébe és nőtt a fejére egy púp. Rájöttem ilyet tudok csinálni.

KITTI: Elképesztő.

ERVIN: Engem tudod, mi képeszt el? A véletlen. Amikor már azt hiszi, az ember, hogy nem találja meg, amit keres és váratlanul meglát egy tekintetet, egy mosolyt… Mintha villám sújtaná olyankor.

KITTI: Villám?

ERVIN: Az. Táncolunk?

KITTI: Erre? Nem tudok balettozni.

ERVIN: Nem is azt fogunk. (megragadja lány kezét, először kicsit esetlenül billegnek, majd lassúzni kezdenek.)

KITTI: Erre nem lehet lassúzni.

ERVIN: Mindenre lehet, csak akarni kell. (Lassúznak. Arcuk egyre közelebb hajol a másikéhoz, Ervin lágyan szájon csókolja a lányt, aki visszacsókolja és egyre vadabbul csókolózni kezdenek)

 

IV.

( Kálmán gépel. Ervin bicskájával kartonpapírt farag)

KÁLMÁN: Nagyon jól haladok. Már fele kész.

ERVIN: Szerintem snassz a sztori.

KÁLMÁN: Hogy a meleg pár egyik tagja másba lesz szerelmes és ez a fő probléma? Szerintem nagyon is emberi és azon felül, hogy nem tudnak belekötni, megmutatja, hogy mi is olyan emberek vagyunk, mint az átlag.

ERVIN: Átlag. Olyan ember nincs is.

KÁLMÁN: Milyen morcogó vagy ma.

ERVIN: Nem, dehogy. Láttam az előzményekben, hogy megint gaypointoztál. Akkor a Csabi iránti rajongásnak vége?

KÁLMÁN: Milyen kíváncsi vagy. Mondhatjuk úgy, alacsonyabb hőfokra helyeztem. A gaypointon megismertem egy nagyon okos srácot. Ronáldónak hívják.

ERVIN: Jó ég.

KÁLMÁN: Mondom, hogy morcogsz. Nagyon tehetségesen rajzol és értékeli a tanácsaimat az olvasmányait illetően.

ERVIN: Örülök.

KÁLMÁN: Amúgy láttam az előzményekben, hogy te meg lakásokat nézegettél.

ERVIN: Nézegettem.

KÁLMÁN: Te bezzeg nem mondasz el semmit.

ERVIN: Hisz úgyis tudod. Kell mondani bármit?

KÁLMÁN: Ha szeretnél. Az az egyetemista lány, igaz? Mióta tart?

ERVIN: Három hónapja. Tudod, miután találkoztunk a klubban vele, másnap eljött a Családsegítőbe. Aztán harmadnap főztem neki ebédet. Szeretem. Akarom. A legédesebb nő, akivel találkoztam. Együtt akarok vele aludni, álmodni és ébredni. Vele akarok élni, de egyébként is kíváncsi voltam, milyenek most a lakásárak

KÁLMÁN: Örülök. Mint ahogy annak is örültem, hogy itt voltál velem eddig. Tudod, hogy engem az is boldoggá tett, hogy láthattalak és hallhattalak.

(megölelik egymást)

ERVIN: Csak tudod, mi a fura? Alig akarta elhinni, hogy heteró vagyok, és hogy nem volt köztünk semmi.

KÁLMÁN: Csodálod?

ERVIN: Nem.

KÁLMÁN: Egyedül akarsz hagyni?

ERVIN: Soha nem leszel egyedül, Prof.

KÁLMÁN: Ne hidd, hogy nem tudtam, hogy eljön ez a nap. De most, hogy eljött, ez váratlan. Mit faragsz?

ERVIN: Kartonkentaurt.

KÁLMÁN: Jó ég.

ERVIN: Hátha, tartósabb lesz, mint az írólap változata, amit tegnap hajtogattam Kittinek.

KÁLMÁN: Estére mit főzöl?

ERVIN: Az ebéd nagy adag volt, meg tudod melegíteni, én nem leszek itthon.

 

V.

 

( Ervin és Kitti a klubban boroznak.)

ERVIN: Kicsim, arra gondoltam, most hogy túl vagy a diplomaosztón, beszélnünk kellene a jövőről.

KITTI: Mire gondolsz?

ERVIN: Találtam egy igazán hangulatos kis lakást.

KITTI: Elköltözöl Kálmántól?

ERVIN: Igen.

KITTI: És ő mit szól?

ERVIN: Megérti, amúgy is most alakul neki valami komoly egy Ronáldó nevű sráccal, meg ez erről szólt, életünk egy válságos pillanatában összeköltöztünk, egymásba kapaszkodtunk, de ezek már más idők.

KITTI: És tényleg, sose volt köztetek semmi?

ERVIN: De, alváskor egy fal.

KITTI Egy csók sem?

ERVIN: Nem. De már mondtam párszor…

KITTI: Azért biztos eleinte szokatlan lesz neked, hogy egyedül laksz.

ERVIN: Veled fogok.

KITTI: Nézd… az az igazság… én gondolkodtam és szerintem kell nekem is egy kis szabadság, most így az egyetem végeztével, némi önállóság, elköltözök én is otthonról albiba, de egyedül élnék. Időre van szükségem.

ERVIN: De azt beszéltük…

KITTI: Nézd, bevallom igazából nekem izgalmasabb volt, míg azt hittem, hogy egy meleg vagy bi srácot csábítok el, de mikor egyre inkább kiderült, hogy csak egy heteró vagy. aki fél a magánytól, úgy kezdett el bennem kialudni a tűz.

ERVIN: Ne magyarázd félre kicsim. Ez azért nem így van.

KITTI: Akárhogy is, ez nem fog menni. Sajnálom. Szerintem indulj lassan.

ERVIN: (odaadja az azóta színesre is festett kartonkentaurt) Ő azért szeretne veled menni.

KITTI: (kicsordul a könnye) Jaj. Miért nehezíted így meg, drága. Kérlek, kérlek, menj el.

ERVIN: Miért?

KITTI: Én… az az igazság… van valaki más… itt találkoztam vele… meghallgattam és talán segíthetek rajta, jobb emberré válni neki. Igazából ő fogja fizetni az albit… és majd ha lezajlott a válása… összeköltözünk.

ERVIN: Mi van? Ez nem lehet igaz. Ez nem lehet. Nem.

KITTI: Menj el. Ide fog jönni…

ERVIN: Akkor megvárom.

KITTI: Jaj, ne…

( Egy kéz nehezedik Ervin vállára. Zoli az)

ZOLI: Ezt nem hiszem el. A köcsög. (az arcába sziszegi) El se hiszem, hogy egyszer kezet fogtam veled. Az ilyeneknek, mint te, nem lenne szabad figyelmeztető jel nélkül emberek közé menni. Szerintem jól állna neked egy nagy rózsaszín háromszög. Szerintem egész jó ötlet volt.

KITTI: (félénken) De ő… nem is meleg.

ZOLI: Ilyen fejjel heteró? Háh, úgy heteró ez, hogy én meg a Zalai láma vagyok. Ez meg mi a szar? ( Nézi a kis kentaurt) Persze, főzés meg kézimunka… az megy neki. (összeroppantja a kentaurt a tenyerével)

KITTI: Hagyd békén.

ZOLI: Akármi is, táguljon innen. Táguljon otthon a négy fal között. (nagyon nevet) Mint te velem ma délelőtt. (Durván megcsókolja a lányt)

ERVIN (hirtelen felugrik, elkapja Zoli fejét és a nyakához szegezi a bicskáját)

Megöllek… megöllek…megöllek!

(Kitti sírva fakad, Ervin rámered és eldobja a bicskát, majd kirohan az ajtón.)

 

VI.

 

( Kálmán a lakásban tesz-vesz, pakolászik. Megjön Ervin.)

KÁLMÁN: Végre itt vagy. Összepakoltam a holmijaidat, hogy ne neked kelljen. Meg utánanéztem a költöztetőknek is, hogy melyik milyen áron vállalja, meg hasonlók. Felírtam kettőt, ami összességében jól hangzik.

ERVIN: (Csak leveszi a kabátját)

KÁLMÁN: Képzeld, filmeztünk Ronáldóval, tök jó volt. Csókolóztunk meg… ilyenek. Kielemeztük a filmet. Csak mióta elment, azóta nem találom az órámat. Tudod, amit Svájcban kaptam a kongresszuson… Mindegy, úgyse nagyon használtam.

ERVIN: (lerogy egy székbe)

KÁLMÁN: Valami baj van? Te kivel találkoztál?

ERVIN: Önmagammal.

KÁLMÁN: Hú. Ez jó ötlet! Dosztojevszkij Hasonmása és a XXI. századi ember identitásproblémája Megvan, mire építem a következő órámat.

ERVIN: (magában) Ha megvannak a megfelelő összetevők és gondosan és figyelmesen ügyelünk az elkészítésre… mindig megkapjuk a kívánt eredményt. Az ételekben… lehet bízni.

KÁLMÁN: Tessék?

ERVIN: Szerintem… főzök valamit.

Vége

Somogyi Tibor

Somogyi Tibor

Somogyi Tibor Debrecenben él, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola ifjúságsegítő szakán végzett, 2009-től a Debreceni Egyetem magyar szakának kulturális asszisztens specializációs hallgatója. A DEIK alkotója, több folyóiratban és portálon (Apokrif, Spanyolnátha, Szkholion, Zempléni Múzsa, FÉLonline.hu, Amúgy, KULTer.hu, Almanach, Cékla,) jelentek meg írásai. Az Amúgy szerkesztője.

More Posts