Maurice Blanchot füvet nyír

A lényeg: a profán és a szakrális közötti út.
Amit soha nem tud véglegesen konstatálni.
Akár a szoba levegőjében kígyózó pipafüstöt
vagy a kávéban jótékonykodó gyógygombákat.
Nyakon csíphetetlen – mint a kvantumfizika vagy a bánat –

Egyszer csak ott van veled & mint lételemed
S akkor visszakerülsz a kitaláltba –
s legjobb magzati pózban fetrengened,
amikor az alvás elrejt jó mélyen az ágyba –

Mintha az emlékezeted lenne a nyelv,
rétegeibe leásni majdnem élvezet.
Le kell szopogatni a szavakról a rímeket.

Amit elsiettél korábban és fontos volt
a tudat megeleveníti & – sőt bevárja.
Hogy beleolvadjon a test a nyugágyba.

S a fáradtságot a vágy hazavágja –

Kántor Zsolt

Kántor Zsolt

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben, költő, író, szerkesztő, pedagógus. Legutóbbi kötete: Must, Versek. Digitális Kalamáris Kiadó, Szarvas (2015).

More Posts