Keringő a Zsoldos Péter-díjért

LÁSZLÓ ZOLTÁN: A KERINGÉS
(ismertető)

A magyar sci-fi irodalom köszöni, jól van, él és virágzik. Bizonyítják ezt a folyamatos könyvmegjelenések, és az egyre fokozódó érdeklődés a hazai tudományos-fantasztikus témájú szövegek iránt. Hazánkban egyre többen olvasnak sci-fi-t, és örömteli hír, hogy sokan vannak, akik előszeretettel ismerkednek meg hazai szerzők szövegeivel.

Az utóbbi évek egyébként korántsem gyönge felhozatalából kiemelkedik László Zoltán: A Keringés c. könyve, melyet 2008-ban Zsoldos Péter-díjjal jutalmaztak.1

László Zoltán 1977-ben született újságíró és sci-fi szerző. Már 1999. óta jelennek meg elbeszélései, először a Cherubion Kiadó antológiáiban, majd főleg a Galaktika Magazinban, az Átjáró Magazinban és egyéb, a DeltaVision Kiadó gondozásában megjelent kötetekben. Első regényét 2005-ben adták ki Hiperballada címmel. Írói stílusa legjobban a cyberpunk irányzatba2 illik bele, és saját bevallása szint is sokat merített William Gibson3 munkásságából.

A cyberpunk érzés már A Keringés elején igen erőteljesen érződik, mikor az egyik főszereplő szemszögéből mutatja be a szerző a nem is olyan távoli jövő Budapestjét. Egy olyan világ tárul a szemünk elé, amely folyamatosan küszködik a globális felmelegedés katasztrofális és visszafordíthatatlan hatásaival, ahol Kairó már Velencéhez hasonlatos vízi város, Hollandia utcáit legfeljebb nehézbúvárok látogatják, s a Közel-Keleten az ivóvíz a legnagyobb kincs. Budapest lakosai próbálnak a változó körülményekhez alkalmazkodni, ahogy a várost elöntik az öko-menekültek. Egy ilyen világban csak abban lehet reménykedni, hogy valamely Chronoter-társaság szerencsés kiválasztottja lévén kitelepülhet az ember valamely újvilágba. Az emberiség ugyanis képessé vált az időutazásra, ám meglehetősen korlátolt formában: csak egy-egy véletlenszerű időszeletet tudnak megnyitni a hatalmas chronoter-kapukon keresztül, amelyek folyamatos kapcsolatot biztosítanak a több millió évvel későbbi Földekkel. A hosszú idő begyógyítja az anyabolygón az emberek által okozott sebeket, és mondhatni édenkert-szerű állapotba csöppenhetnek a jövőbe utazók. A lehetőség óriási: az emberi népesség egy bolygó helyett négyet népesíthet be, ám a hatalmas társaságok uralják a kitelepülést és az időszeletek közötti kereskedelmet is, így a humanista igazságosság helyett a kapitalista nyereségvágy kerül előtérbe az emberiség eme kétségbeesett korszakában is.

A Keringés (mely egyébként az összekapcsolt időszeletek együttesét jelenti) világában számos, most is aktuális probléma és jelenség megvilágítására, felnagyítására találhatunk. Az egyik a már említett globális fölmelegedés katasztrófája, amely konkrétan indokolttá teszi a kitelepülés megindulását. A másik jelenség az információs forradalom abszolút kibontakozása, amely ha lehet, még érdekesebbé teszi László Zoltán jövőképét. A mai mobiltelefon-forgalmazók (és tinédzserek milliói) álma valósul meg ugyanis a nem is oly távoli jövőben: bárhonnan, bármikor elérhetőek a közösségi oldalak, vagyis nem csak azok, hanem az Internet bármely szolgáltatását egy szempillantás alatt igénybe vehetik az emberek a mob-ok (a mobiltelefon rövidítése, feltehetőleg) és különféle hologram-monitorok segítségével. Az emberi érintkezések zöme ezen a szinten megy végbe, ami például igen erőteljes cyberpunk motívum.

A Keringést olvasva az ember folyton azt érezheti, hogy az ábrázolt világ furcsán ismerős, és nemcsak a magyar származású szereplők, pl. az egyik időszeletben megjelenő részeges, teherzeppelin-kapitány megjelenése miatt. A mi korunk viszonyai és problémái visszhangzanak a Keringés világában, néha fülsiketítően hangosan.

Mint fentebb már utaltam rá, a könyvnek több főszereplője is van, egészen pontosan három: egy blogger, aki okokat és válaszokat keresve egyre jobban belesodródik a chronoter-társaságok elleni harcba, egy magyar énekesnő, aki tudós édesapja eltűnése miatt szakít budapesti életével, és egy paleontológus-nő, aki a távoli jövő időszeletében kutatja az akkor már kipusztult, most még nem létező élőlények maradványait. A főszereplők kellően kidolgozottak, árnyalt képet kapunk személyiségükről, gondolkodásukról, együtt tudunk velük érezni, s izgalommal követjük végig az eseményeket addig, míg hármójuk története végül összekapcsolódik. Bár a paleontológus-nő alakját kissé elnagyoltnak találtam, és sajnáltam, hogy a távoli jövőben játszódó, clarke-i4 tudományos igényességgel megírt részek kicsit rövidre sikeredtek, az összképen ez keveset rontott.

Az egyetlen komolyabb negatívum, amit megemlíthetek, az az utolsó fejezetekben megjelenő poszthumán5 téma erőltetése. Bár korunkban divatos téma, és a szerző talán Arthur C. Clarke-nak is akart tisztelegni az emberek szintjét fényévekkel meghaladó „idegenek” megjelenítésével, e kötet társadalomkritikus hangvétele mellett meglehetősen furcsának hat. És végezetül László Zoltán is elsüti a harmadik típusú találkozások legnagyobb közhelyét, vagyis: miért próbálna egy magasabb szintű civilizáció képviselője az ostoba emberrel megértetni bármit is, ha az ember sem próbál megmagyarázni dolgokat a csimpánznak? Ez az okfejtés, azon kívül hogy már „c”-típusú fantasztikus filmek tucatjában elhangzott, egyébként is sántít: két gondolkodó lény könnyebben értheti meg a másikat, mint egy gondolkodó és egy ösztönös, állati lény.

A kötet leggyengébb pontján azonban a katarzist váró olvasó gyorsan átsiklik, és meg is kapja az igényes lezárását ennek a kiváló, magyar sci-fi regénynek. A Keringést nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akik még nem ismerkedtek meg a tudományos-fantasztikus műfajjal.

 

1 Magyar irodalmi díj, melyet évente ítélnek oda valamely hazai sci-fi szerzőnek. A díjat 1998-ban az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata alapította. Nevét Zsoldos Péter (1930-1997) íróról kapta.
2 A modern science fiction egyik „altípusa”. A cyberpunk (magyarosan kiberpunk) stílus általában olyan közeljövőt ábrázol, melyben a technológiai fejlődés jelentősen átalakította az emberek mindennapjait, gondolkodásmódját és társadalmi kapcsolatait. Az így eltorzult világ a jelen szemszögéből sokszor egyáltalán nem tűnik emberinek.
3 1948-ban született amerikai-kanadai író, a cyberpunk irányzat egyik legjelentősebb képviselője, ám az ezredfordulótól kezdve a tudományos fantasztikus elemek helyett inkább kortárs megoldásokat alkalmaz. Legjelentősebb műve az 1984-ben megjelent Neurománc.
4 Arthur C. Clarke (1917-2008): angol természettudós, mérnök és író, a tudományos-fantasztikus irodalom nagy alakja. Műveire jellemző az igényes tudományos megalapozottság és hitelesség. Legismertebb regényéből, a 2001: Űrodüsszeiából mozifilm is készült.
5 Poszthumán, tehát túl van az emberen; nem emberi, az ember számára tehát jobbára felfoghatatlan; felfoghatatlan, tehát érdektelen.

Tóth Gábor

Tóth Gábor

Tóth Gábor 1987-ben született Egerben, jelenleg Debrecenben él. A DE-ÁJK igazgatásszervező szakán tanul. Szintén a Debreceni Egyetemen kapott 2010-ben BA diplomát történelemből. Műveivel az Amúgyban debütált.

More Posts