Kegyelem nékünk

Rövid színjáték, két felvonásban

Szereplők:

György Mester: ispotályos barát és pap
Novícius: a segédje
Sebesült

Első szín

(Leharcolt csatatér. György Mester a sebesült katona mellé telepszik és odainti a Novíciust.)

GYÖRGY MESTER Jer ide, fiú!

(A Novícius belép a színbe, oldalán hatalmas bőrtáska.)

GYÖRGY MESTER Adj néki bort!

(A Novícius megitatja a Sebesültet.)

GYÖRGY MESTER (a Sebesülthöz) Mi a neved fiam?

(A Sebesült érthetetlenül motyog.)

GYÖRGY MESTER Jól van! Jól van fiam. Ne erőlködj, csak bólintsál, ha értesz.

(A Sebesült bólint.)

GYÖRGY MESTER Nem tudhatom, hogy miféle pokol vert most tanyát a te húsodban, gyermekem. De Isten látja a te szenvedésed.

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Adj még neki bort!

(A Novícius engedelmeskedik.)

GYÖRGY MESTER (a Sebesülthöz) Ide a völgybe való vagy, fiam?

SEBESÜLT (halovány hangon) …-sia keleten, a nagy síkság… ahol a folyók és vizek sűrűn érik egymást.

GYÖRGY MESTER Jártam arra. Fiatalon sokfelé bejártam földünket az Úr széles ege alatt szolgálva az Ő akaratát és dicsőítve Nevét. Emlékszem a rétekre, ahogy virágba öltöznek tavasszal végestelen végig, egészen a szemhatárig. Bizony ékesebbek bármely királynő ruhájánál. Az örömtüzek aratás után és ősszel a frissen préselt almamust illata a levegőben… Kérlek, emlékezz most ezekre a dolgokra fiam. Bármit is teszek, közben idézd magad elé e képeket. Van asszonyod? Fiaid és leányaid? Kik jó egészségnek örvendenek és visszavárnak?

(A Sebesült bólint.)

GYÖRGY MESTER Száműzd most azért az engedetlenkedést a te szívedből! És én megígérem néked, hogyha az Úr is kegyes lészen mihozzánk, nemsokára ölelheted majd asszonyod.

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Add a harapófogót!

(György Mester levágja a Sebesült hátából kiálló nyílvessző tollas végét.)

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Látod? A nyíl hegye a válla csontjába fúródott és ott megakadt. Add a vésőt és a kalapácsot! El kell törnünk a csontját minél közelebb a nyílhegyhez, hogy aztán keresztülnyomjuk a nyilat az ő testén. Térdelj reá, fiam, hogy ne ficánkoljon!

György Mester a kezébe veszi a vésőt és a kalapácsot

GYÖRGY MESTER (a Sebesülthöz) Jajgassál gyermekem! Jajgassál, ahogy a torkodon kifér! Mert nagy lesz a te fájdalmad.

(György Mester eltöri a Sebesült vállát, az ordít. Majd a Novíciussal felültetik, keresztülnyomják rajta a nyilat és levágják róla a nyílhegyet.)

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Szaladj gyorsan a tüzes vasért! Ki kell égetnünk a sebet,

nyomban mihelyt kihúztuk belőle a vesszőt.

NOVÍCIUS Rohanok Atyám!

(Elszalad. György Mester megfogja a Sebesült kezét.)

GYÖRGY MESTER Imádkozzunk most együtt: Add Uram, hogy az ő válla olyan legyen most, mintha jégből faragták volna! Kérlek, szánd meg ezt a szenvedőt Atyánk vedd el az ő fájdalmát miképpen Krisztus Urunk is levette rólunk a mi bűneinket.

(A Novícius visszatér az izzó végű vasdarabbal. Kiégetik a sebet. A sebesült felüvölt, majd elájul. A Novícius a földre huppan, György Mester megtapintja a Sebesült pulzusát.)

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Mit hüledezel itt nékem te fiú, mint a leánykák? Nem szökött ki belőle a lélek. Csak kiesett az eszméletből. Törj fel három tojást és csorgasd a fehérjét a sebbe! De előtte adj innom bort! Mert hitványságomban remegnek már az én kezeim.

(A Novícius kiszolgálja György Mestert és ellátja a Sebesültet.)

GYÖRGY MESTER  (a Novíciushoz) Vedd elő az árt, a tűt és a fonalat!

(György Mester elkezdi összevarrni a sebet.)

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Most nagyon jól figyelj, hogyan csinálom: olyan gondosan kell öltened, ahogy a mátkaleányok varrják a keszkenő szegélyét!

NOVÍCIUS Valóban! Olyan szép öltések, mintha manók csinálták volna.

GYÖRGY MESTER Bolondot beszélsz. Manók nincsenek. – (tovább beszél, miközben

varrja a sebet) – Ha végeztem kend le a sebet és a környékét mézzel és tegyél reá olajos ruhát, aztán kötözd be a vállát, ahogy mutattam. A többi sebét már egyedül is el tudod látni. – (György Mester összevarrja a sebet és meghúzza a borostömlőt) – Bizony, hosszúra nyúlik ez a mai, a napok sokasága közt melyeket reám mért eddig az Úr a Mi Istenünk az Ő nagy kegyelmében.

GYÖRGY MESTER (a Novíciushoz) Figyelj most reám jól fiam. Mert elnehezültek már az én kezeim. Lehúzza őket a kor terhe, a föld pora, a mai nap sok húsának és vérének a súlya. Ha ővele végeztél, forralj vizet az üstben és agyaggal meg faggyúval, kamillával, körömvirággal és a maradék mézünkkel főzzél ragacsot, ahogy tanítottam, aztán kend le vele a megégettek bőrét. Én addig feladom a haldoklónak a Szentséget.

NOVÍCIUS (a Sebesültre nézve) Atyám, mond mi lesz véle? Megmarad?

GYÖRGY MESTER Annak csak a Mi Urunk a megmondhatója. Ha megkönyörül rajta és megkíméli a láztól, úgy sebei bizonnyal begyógyulnak. De kétkezi munkával nem tudja majd többé áldani Krisztus Urunkat.

NOVÍCIUS Imádkozni fogok érte.

GYÖRGY MESTER Imádkozunk majd mindannyijukért, annak elrendelt idejében. De most eredj a dolgodra!

Második szín

(Szürkület. György Mester a tűznél hever egy földre dobott málhának dőlve. Az arca csupa verejték és a tömlőből iszik. A Novícius belép.)

NOVÍCIUS Elláttam a megégetteket, ahogy utasítottál, Atyám.

GYÖRGY MESTER Derék. (odanyújtja neki a borostömlőt és int, hogy telepedjen mellé)

NOVÍCIUS Köszönöm György Mester! (elveszi és meghúzza) Ha csak nem mível csodát velük addig a Mi Urunk, hálát adok Neki, ha felük megéri a hajnalt.

(Egymásnak adogatják a tömlőt, miközben beszélgetnek.)

GYÖRGY MESTER Majd virrasztani fogunk mellettük, és ha látjuk valamelyiken, hogy eljött az idő, akkor feladom neki a Szentséget.

NOVÍCIUS György Mester, Atyám, te bölcs vagy, mint az Apostolok. Mondd, meddig tart még ez a háború?

GYÖRGY MESTER Amíg a Mi Mennyei Atyánk az Ő nagy bölcsességével egyességre nem juttatja királyokat.

NOVÍCIUS És az mégis mikor lesz?

GYÖRGY MESTER Annak csak Ő a megmondhatója.

NOVÍCIUS György Mester, azt beszélik, te sok háborút megjártál már. Mondd, mindig ilyen szörnyűek?

GYÖRGY MESTER Nem mindig. Van, hogy szörnyűbbek.

NOVÍCIUS Annyi sok háborúról olvastam a gesztánkban, Krisztus Urunk óta, és annak előtte is. Fel nem foghatom, hogy hogyan engedhetjük át magunkat újra és újra teljesen a Gonosznak, hiszen a mi Krisztus Urunk már eljött és megváltott minket.

GYÖRGY MESTER Vannak, kiknek a szívébe a Mi Urunk születésüktől fogva szüntelen éhséget plántál.  Emiatt oly célokat kell keresniük  melyekről botor módon úgy hiszik, hogy elérésükhöz rajtuk kívül senki másnak nem volna elég talentuma és bátorsága.

NOVÍCIUS Bocsáss meg György Mester, tudom, hogy tanulatlan és nehéz felfogású vagyok, de szavaidat úgy értettem, mintha azt gondolnád, hogy ez a Mi Urunk műve.

GYÖRGY MESTER Minden az Ő műve.

NOVÍCIUS Atyám nézz körül, ez csakis a Sátán műve lehet. Hogyan is lehetne az Úré?

GYÖRGY MESTER „De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak.” Azt hiszed netán, ez alól az Ördög kivétel?

NOVÍCIUS De hát akkor miért engedi meg mégis a Mi Urunk mindezt a Gonosznak?

GYÖRGY MESTER A füvek és fák levelei miért éppen zöldek? És az ég miért pont kék? Ne akarj minden dolgot ésszel felérni. Legyen benned alázat. Ha tenni akarsz még a vérontás ellen, hát imádkozzál. Kérleld serényen a Mi Urunkat, hogy ez esztendőben korán jöjjék a tél – ha elkezdődnek a nagy esőzések a háborúskodás nyomban abbamarad a következő tavaszig.

NOVÍCIUS: De hát még csak Szent Mihály havában járunk. Ha lesznek újabb csaták, akkor is csak ilyen keveset tudunk majd tenni?

(György Mester felpofozza a Novíciust.)

GYÖRGY MESTER Oktondi, mihaszna kölyök. Vesd el a szívedből a kísértést, de tüstént! A mi dolgunk nem a töprengés. Egyedül az irgalom.

Vége

Poór István

Poór István

Poór István 1990-ben született, Debrecenben él. A DE-BTK történelem szakos hallgatója.

More Posts