Hannele Huovi: Gepárd

(Fordította: Kulcsár Lili)

Tükörbe nézett a gepárd.

Gondosan végigolajozta testét, izmai gyúródtak a pettyes, foltos bunda alatt végtagjain. Bivalyerős lapockái élesen álltak ki hátából akár a szárnyak. Csípője karcsú volt.

Gepárd felpréselte magára a sprinterek szűk, feszes nadrágját, még fordult-perdült a tükör előtt és próbálta hátulról mustrálni magát: hogy reng a feneke rózsaszínben, hogyan uralja érzékletesen combjának minden apró izmát.

Gepárd szívósan, keményen munkálkodott testén, amíg annak húsos tömegéből erőművet épített. Speciálisan az erőre és gyorsaságra edzett s mostanra tudatában is volt annak, hogy ő a szavanna leggyorsabbika.

– Én vagyok a leggyorsabb– mondta a gepárd tükörképének.

– Én vagyok a leggyorsabb – mondta a gepárd tükörképe.

Hosszú macskafarka az égbe tekeredett, sűrűn foltozott bundáján egész karikákba álltak össze az alakzatok, amiket a gepárd különösen kedvelt.

– Nekem van a leghosszabb farkam – mondta a gepárd a tükörképének.

– Nekem van a leghosszabb farkam – mondta a tükörkép.

És mivel a gepárd volt a leggyorsabb és legpompásabb, már nap közben is vadászni járt, hisz így minden kíváncsiskodó láthatta a gepárd káprázatos, kecses csípőjét és feszes izmait. A gepárdot ezért is ragadta magával a rövid fűtakaróval nyújtózó lankás szavanna. Ott keres magának kilátót, tuskót vagy kidőlt fát, amire felszökkenve beláthatta az egész területet. Mindenki látta a gepárdot és a gepárd is látott minden egyes mellette eltipegő, bájos gazellácskát. Azok aztán a kifejezetten mulattató népség.

– Gazellának van a legjobb húsa – mondta a gepárd a tükörképének.

– Gazellának van a legjobb húsa – mondta a tükörkép.

Gepárdot nem érdekelték a holmi antilopok, gyöngytyúkok, gnúk vagy zebrák, illetve néha azokat is ledöntötte, ha nem kínálkozott fel más. De szerette, vonzotta a gazella, azoknak is szinte művészi hangszerre hasonlító szarvuk. Dallamot keltettek a szívében, mintha az egész csorda neki játszott volna egy bizonyos akkordot. A gepárd olykor gyönyörködve figyelte őket. Gazellák fehér hasa vérét zubogtatta, oldalukon a sötét sáv megremegtette a nagymacskát. Egy kósza, fürge gondolat a gazelláról s már érezte nyálának nedvességét gyűlni a nyelve alatt.

– Legjobb és leggyorsabb – mondta a gepárd a tükörképének.

– Legjobb és leggyorsabb – mondta a gepárd tükörképe.

Épp ezért a gepárd nem telhetett be egy fájdalommentes, sima prédával. A gyorsabbak közül választott, s a leggyorsabb kétségtelenül a gazella. Ráadásul a gazella veszélyes zsákmány, nincs benne félelem. Mintha fejest ugrott volna a futásba s máris könnyedén száguldott a síkságon, mint fürge szellő a kiszáradt fű felett. A gazellacsorda féktelenül robog fel-s alá a réteken, amíg kellő távolságból újabb csordát talál egy fennsíkon, ahonnan a leselkedő ragadozókat szemmel tartják. Minden gazella képzelete eljátszott a gondolattal, hogy csordájuk könnyed tánca díszíti az egész szavanna képét. Ez így is volt, hisz szarvaik is patáik kopogása a gepárd gondolatait is élénkítették; szerette a gazellák báját. Számára épp jó alkattal rendelkeztek és még észrevétlen a közelükbe is lehetett férkőzni.

– Amelyiket választom, az enyém lesz – mondta a gepárd és bágyadtan nyújtózott egyet.

– Amelyiket választom, az enyém lesz – mondta a tükörkép.

Surrant a gepárd, vadászatát megkezdvén. A fűcsomókhoz lapulva, óvatosan közelítette meg áldozatát, szíve hevesen dübörgött, ahogy a sekély fűtengerben osont. Izmai lázba jöttek, szemei meredten égtek az örökös, lágy táncban keringő áldozaton. Mancsával vigyázva hajlította kedvére a fű irányát, míg farka tekeredett, izgalomban csavarodott. És egy, két!

Gepárd a levegőbe szökkent, második ugrására irama lángra kapott, míg a csorda lélegzete fagyottan követte párosukat, a zsákmány makacson kaptatott előle. Gepárd folyton a sarkában volt. Gazella gyors volt, de a gepárd gyorsabb. Gyakorlattal rendelkező, rendkívül sikeres vadász.

A gepárd sprinter volt. Sohasem futott hosszú távokat.

– Szeretem a szépséget – mondta a gepárd a tükörképébe.

– Szeretem a szépséget – mondta a tükörkép.

A gepárd még egyszer belenézett a tükörbe s rögtön látszott, hogy tükörképének a tükörképe.

Néha érdemes futni.

Kulcsár Lili

Kulcsár Lili

Kulcsár Lili 1991-ben, Debrecenben született és jelenleg a Debreceni Egyetem finnugrisztika mesterszakán tanul, előtte anglisztika szakon végzett. Egyénileg és ösztöndíjjal többször járt Finnországban illetve angol nyelvterületeken Vers- és novellafordításokkal foglalkozik, a DEIK tagja.

More Posts