Gyilokjáték

– Napot.
– Szépet.
– Mi olyan szép benne? Elvégre egy ember meghalt.
– Biztosan halt meg a mai napon több is.
– Igen, de az a többi minket most nem érdekel.
– Csak próbáltam rámutatni az illendőség hiányára.
– Az emberhalálok?
– A köszönés. De egyébként mit csinálunk itt?
– Felkutatunk egy gyilkosságot.
– A főtéren?
– Mint a mellékelt ábra mutatja, kollega. Parancsol egy sört? Van egy jó hely a közelben.
– Maga a főnök. Cigarettát?
– Leszokóban vagyok.
– A cigiről leszokni könnyű, nekem már hétszer sikerült. Kit gyanúsít?
– Mindenkit. Haaapci!!!
– Egészségére. Igaz.
– Egészségére. 
– Nocsak. Őt főleg.
– Aki egészséget kívánt? Nem értem.
– Aki a városban ilyet tesz, eleve gyanús.
– Aki faluban teszi az nem?
– Az nem. A falvak kis közösségek, mindenki ismer mindenkit. De itt az emberek bezárkóznak. Legutóbb a főtér közepén raboltak ki egy lányt, senki sem tett semmit. Ezzel a két szememmel láttam.
– De akkor maga sem tett semmit.
– Nem.
– Megkérdezhetem, miért nem?
– Épp hamburgert ettem. Van egy remek hely a közelben, sörözés után elmehetnénk oda enni valamit. De most már tényleg induljunk el.
– Rendben. De ne haragudjon, nem válaszolt a kérdésemre.
– Maga sem az enyémre, kollega.
– De maga nem is tett fel kérdést.
– Pontosan.
– Értem.
– Talán kételkedik a képességeimben?
– Őszintén?
– Hogyne.
– Egy kicsit.
– Nem baj az. Egyébként ne aggódjon, a macskája biztosan jól van. A pékárus felesége megbízható nő.
– Ezt honnan tudja?
– Az imént elsétált erre egy nő a kutyájával. Meglátva ezt, önnek megrogyott a testtartása, jobb kezén az ujjak pedig olyatén formán görbültek be, ahogyan törleszkedő macskát simogat az ember.
– Na és a pékné?
– Az ön szája szélén lévő foltból és a zakóján látható morzsákból sajtos puttonyra következtetek. Felteszem nem meleg?
– A sajtos puttony?
– Ön.
– Nem.
– Tehát az ott kétségkívül sajt. Na, mármost az idézőjeles reggelijét a szomszédságában lévő látványpékségben kellett elfogyassza. Ön zárkózott, egyedülálló férfi, kevés női ismerőssel. Ugyanakkor túlontúl büszke ahhoz, hogy egy férfitársát kérje meg erre a szívességre. A pékné viszont gyakorta elegyedik szóba a vendégekkel és sok a szabadideje is.
– Lenyűgöző.
– Köszönöm, tudom.
– De engedje meg, hogy megjegyezzem: eltértünk a tárgytól.
– Valóban. Tehát: minden vidéki gyanús.
– Miért?
– Tudja maga, hogy milyen korú és rasszú ember követte el a szóban forgó gyilkosságot?
– Nem, de úgy érzem maga igen és mindjárt el is mondja nekem.
– Igen, addig akár el is indulhatnánk.
– Természetesen.
– Az elkövető bizonyára férfi. Tizenhat és húsz év közötti, magyar származású, vidéki. Honnan tudom mindezt?
– Honnan?
– A tett színhelyén a vécéülőke fel volt hajtva, ám az áldozat nő.
– Talán korábban vendége volt.
– Nemigen, a vendégpapucs érintetlen volt, sehol egy plusz tányér vagy pohár.
– Talán elmosogatott.
– Üres volt a mosószeres flakon. A csepegtető is.
– Értem.
– A számító gépen viszont valaki popzenét hallgatott. Egyfajta együgyű kis tucat nótát. Az előadó, ha nem tévedek egy bizonyos Magnézium. Tekintve a zenei minőség szintjét és a gyilkosság elkövetéséhez szükséges fizikai erőt, könnyedén megállapítható az életkor.
– Talán az áldozat volt az.
– Nem valószínű, a hálószobában több népszerű rock együttes posztere megtalálható a falakon.
– Felteszem a magyar származásra is ebből következtet.
–Igen, a nóta magyar nyelvű volt.
– Logikus. Na és a vidéki származás?
– Az áldozatot –mint azt bizonyára tudja- egy vasvillával szúrták keresztül.
– Már ne haragudjon, de ez még nem jelent feltétlen vidéki származást.
– Én nem sztereotipizálok kedves kollega. De gondoljon bele, ki más nyúlna a gyilkosság ezen eszközéhez?
– Meglehet, talán csak egy vidéki ember nem fogná fel, hogy egy ilyen eszköz mennyire feltűnő.
– Ó épp ellenkezőleg, ebben rejlik a dolog zsenialitása. Egy ilyen fegyver olyannyira elüt a megszokottól, hogy az emberek elkerülik tekintetükkel, nehogy valaki illetlenségen, a másik megbámulásán kapja őket.
– Ám ha feltételezzük, hogy egy városi is eljutott erre a következtetésre?
– Mint ismeretes, az urbánus polgárok erősebb kezükkel a villa részhez közelebb találnak fogást, a gyengébbel pedig a nyél végén. A vidékiek épp fordítva és a támadás szögéből ítélve ez utóbbival állunk szemben.
– Értem. Én ezt nem tudtam.
– Pedig maga is vidéki.
– Igen… de…
– De?
– Egyáltalán honnan tudja, hogy melyik keze az erősebb az elkövetőnek?
– Ujjlenyomat.
– Értem. Kit is gyanúsít?
– Mint mondtam, mindenkit. Látja ott azt a fehér ruhás, ápoló kinézetű embert, a négy tagbaszakadt kísérőjével?
– Igen.
– Ismeri őket?
–Igen.
–Nos én is. Javasolnám a futást.
– Egyetértek. Fussunk.

Zum Dávid

Zum Dávid

Zum Dávid 1990-ben született, Nyírmeggyesen él. A debreceni Református Hittudományi egyetem kommunikáció és médiatudomány szakának másodéves hallgatója. Érdeklik a filmek, a fantasy irodalom, főleg novellákat ír.

More Posts