Category Archives: Dráma

Dráma

Nézzen ön is válás-showt!

(Történet a jövőből)

 

Rudolf- Kissé introvertált Infóbölcsész

Dzsindzser – Szabad infós egyetemi hallgató

Brájen- Laza robottervező-iparművész

Szekuritis- A szokásos izomagy

 

(Szól az Intikam kokosu. Pár sétál be a térbe, nézelődnek, kicsit zavarban vannak, de folyton egymást bámulják.)

DZS: Jó volt ez a kávé.

R: Tök szexin ittad.

DZS: (nevet) Egy kopi luwakot, hogy is innék másképp?

R: Meg a fényshow se volt rossz közben, amit közben a pincérdroid vetített.

DZS: A társaság is jó volt. (megböki) Az a felvetésed, ahogy Heidegger filozófiájából levezetted a 10-es évek Facebook alkalmazásait az még mindig lenyűgöz.

R: Az ózonfolt elméleted is elgondolkoztató.

DZS: Köszi, nagyon kedves vagy… és most hová…?

R: Kimehetnénk a kalandparkba. Van egy új Velociraptor kergető. Tisztára élethűek. Aztán pedig…

( Gyors mozgású férfi tűnik fel mögöttük)

B: Á, Rudi! Drága barátom! (hevesen megöleli Rudolfot) És a…

DZS: Fehér Dzsindzser vagyok. (kezet nyújt) Szabad informatikát tanulok.

B: Örvendek, Virágh Brájen. robottervező-iparművész. Ezzel a jómadárral évek óta ismerjük egymást. Hová mentek?

DZS: A Kalandparkba.

B: Ó, hagyjuk már ezt az ósdi randiötletet. Remélem előtte nem kávézni voltatok?

R: Ööö….

DZS: Nekem ez is nagy dolog, nem nagyon szoktam kimozdulni. A munkám miatt.

B: Voltatok már Válás-shown?

R, D: (egyszerre) Nem.

B: Pompás! Ludovika a szerelmem, most pihen, feltöltődik egy kicsit, aztán gondoltam elnézek a mai showra, de társasággal az igazi. Gyertek velem! Ez az, ami kell nektek!

R: Köszi az invitálást, de mi…

B: Ne kéresd magad. Fizetem a jegyeteket. Nem olcsó, de megéri, mert izgalmas élmény.

DZS (összenéz R-el) Végül is… elnézhetünk. Én se voltam még ilyenen és hátha segít leküzdeni az efféle műsorokkal szembeni ellenérzéseimet.

B: Na, itt is vagyunk a Bonnie és Clyde párbajteremnél. Itt adják a legprofibb válás-showkat.

DZS: De ők nem is voltak házasok!

B: Gyertek, menjünk be.

( Színes, villogó lámpás folyosón haladnak. Előlép a Szekuritis)

SZ: Jó válást!

B: Magának is. Mit tud mára ajánlani nekünk?

SZ: Megmutatom a duelfonon. ( Iphone-szerű kis készüléket tart eléjük.) Érintse meg a kijelzőt! Figyeljenek!

B: Na, nézzük csak.

SZ: A piros párbajteremben egy harmincas párt tudok ajánlani, öt év együttélés után válnak. Nézzék itt vannak róluk képek… itt meg az aktájuk, ahol a válási okaik szerepelnek…

B: Á, ez nem lesz jó. Ezektől szerintem még az is kitelik, hogy kibékülnek. Múltkor voltam egy ilyenen, öt perc után feladták, persze, sokan vissza is kérték a pénzüket.

SZ: (pörget) Szürke terem, nyugdíjasok 52 év házasság után…? Azért válnak, mert olyan demensek, hogy már nem ismerik fel egymást.

B: Ez meg nem túl izgalmas, de néha jókat lehet nevetni.

R: Nevetni?!

B: Jaja, ahogy kirepülnek a protkóik, meg ahogy tápászkodnak! Ma családi válás nincs. Kár.

DZS: Családi?

SZ: (készségesen) Amikor szülő vs gyermek vagy nagyszülő vs unoka esetleg testvérharc van. Ezek ritkábbak, de még torokszorítóbbak.

B: Nézzük tovább! A zöldben mi van?

SZ: Ezek profi verekedők, a barátait még nem láttam itt, szóval ezt elsőre nem javaslom.

DZS: Profi?

B: Tudjátok, vannak az amatőrök, akik életükben csak egyszer-kétszer párbajoznak, igazából kényszerből vállalják, a pénzért, meg mert ez a törvény, aztán vannak a profik, akik versenyszerűen csinálják. Őket sok esetben a hírnéven kívül a másik nem elleni gyűlölet is hajtja. (bizalmasan) Ma párbajozik Feminem is…

R: Feminem?

SZ: Nagyon menő párbajnok. Radikális feminista, ugyanakkor nagy show-kat csinál. Rapben oltja az ellenfelét.

B: Inkább az amatőröket néznénk. Mi van még?

SZ: Van ma két meleg páros is.

B: (nézi a kijelzőt) A türkiz teremben 4-től lesz egy érdekesnek tűnő.  15 év házasság, egy gyerek, dzsip és egy háromszobás lakás. Aszongya: Kölcsönösen megromlott kapcsolat. Ebből még bármi lehet. Szerintetek?

R: Jónak hangzik.

DZS: Felőlem.

B: Akkor siessünk, mert már mindjárt négy! A türkiz terembe megyünk! A koedukált szektorba kérek három helyet.  Netpénzes fizetés.

SZ: Rendben. Fogadás?

R: Én nem fogadnék.

B: Illik. Tegyetek egy húszast a férfira, én is annyit teszek a nőre. De csak végső győzelemre, részeredményre most ne.

SZ: Intézzék a pénzügyeket a duelfonon! (matatnak a kijelzőn)

B: Menjetek előre, én még veszek kolbászos popcornt, ti kértek?

R: Inkább egy mentolosat.

B: Hagymás- véres van még.

DZS: Pfuj!

R: Akkor nem kérünk.

B: Rendben. Választóvizet kértek?

DZS: Mi az a választóvíz?

B: Citromos-tonikos ásványvíz, csak itt így jobban hangzik.

R: Inkább nem.

B: Jó, addig üljetek le, nemsokára jövök.

( Dzsindzser és Rudolf leülnek.)

DZS: Hű, jó sokan vannak.

R: Megtelt az egész párbaj terem. Nézd, azok ott a Mars jelével ellátott zászlókat lobogtatók, szerintem a férfi keménymag, amott meg a Vénuszosok…

DZS: Azok meg a keménynők. Mi van a pólójukra írva?

R: „Minden férfi disznó – amelyik nem, az meg kinek kell” Fú, ez is kemény: „Szingliléttel nem cserélek, ha nem tetszik, kiheréllek”

DZS: A pasikén meg rózsaszín betűkkel: „Minden nő kurva és még kurva drágák is.”

R: Hűha, és ezek még a humorosak. Na, megjelentek a kijelzőn a versenyzők képei. Átlagosan néznek ki, nem mint valami öklharcosok.

DZS: Mi van odaírva? Tamara, 42 éves rengeteget szenvedett megtört lélek, akit férje sose értett meg, mert a munka fontosabb volt neki, mint a család. – Szegény.

R: Béta. Ja, nem. Béla 50 éves, agyonhajszolt kisember. Akit felesége folyton gyötört és egy szlovén fritőzgyárossal csalt. Na, bejöttek a műsorvezetők.

DZS: Azok ott türkizszín kezeslábasban? Látom. Egy nő, egy férfi. (megjön közben Brájen is a popcornnal, bepréseli magát a tömegben melléjük.)

B: Mindjárt zúgni kell! Nézzétek, most int a türkiz pasi, aztán majd a nő. (ordítva skandál) Itt vagyunk mi férfiak! Itt vagyunk mi férfiak! Itt vagyunk mi férfiak! (oldalba löki Rudolfot) Zúgjál már te is, bazdmeg! Itt vagyunk mi férfiak!

R: (minden meggyőződés nélkül) Itt vagyunk mi. Itt vagyunk mi. Itt vagyunk.

B: (Dzsindzsernek) Most ti jöttök!

DZS: Mi?

B: Nem hallod, hogy zúgnak a nők? Te is nő vagy, nem?

DZS: (halkan) Itt vagyunk mi nők.  (maga elé) Itt vagyunk mi. Itt vagyunk mi emberek.

B: (Kezét dörzsöli) Na, kezdődik.

R: Meddig szokott tartani?

B: Általában első jajjig vagy elsősegély szintig, az igazán durvák halálig. Ott a bíró, Gabi.

R: Hol?

B: Az az ezüst parókás, kirúzsozott szakállas ember, öltönyben és tűsarkúban.

DZS: Miért van így öltözve?

B: (súgva) Az elfogulatlanság miatt a bírók általában transzneműek, transzvesztiták vagy hermafroditák, kivéve az azonos neműek párbaján.

R: Ez melyik?

B: Fogalmam sincs. Á, ez uncsi rész lesz. Most a közjegyző jelenlétében elmondatja a váló párral a párbaj esküt, meg aláíratja az ilyenkor szükséges papírokat. Már begurítottak Tamarának és Bélának a mikrofonokat.  (megszólal az Intikam Kokosu) Na, szól is már a párbajzene. Jön az első szakasz. A szópárbaj!

( Előrehajolva feszült figyelemmel figyelik a szópárbajt.)

B: Fúú, jól megmondták egymásnak.

DZS: Kicsit klisés volt. A pasi nem is értette a nő miért akar válni. Meg hogy szerinte a befőtt fontosabb volt.

R: Én azt nem értem, a nő miért volt féltékeny a férfira meg a titkárnőjére, mikor ő csalta?

B: Itt nem ez a lényeg,hogy miről beszélnek, hanem például az, ahogy végül a nő addig nyomta a dumát, amíg a férje hason fekve nem verte ököllel a padlót. Jaja, most ki is hirdetik Tamara nyerte a szópárbajt, övé lett a dzsip. Most egy kis szünet. (kajánul) Amúgy nem kell zavartatni magatokat. Nyugodtan fogjátok egymás kezét.

DZS: (zavartan) Á, mi… ( Brájen összeteszi Rudolf és Dzsindszer kezét, azok ettől még zavartabban ülnek, de szorítják a másik kezét.)

B: (nevetve) Csak nyugodtan, amit szeretnétek. Engem nem zavar. Múltkor egy idősebb pasi kettővel arrább nem a balhét verte ki. Van ilyen. Na, kezdődik a második szakasz, a tét a gyerekelhelyezés. (megszólal az Intikam kokosu)

DZS: Szent ég!

(Rudolf és Dzsindzser arca egyre fokozódó kiábrándultságot tükröz, elengedik egymás kezét és szinte átölelik önmagukat ülve, Brájen hahotázik)

B: Nézzétek, hogy kergetik egymást! És ezek a szitkok! Hehe. „narancsligetbőrű.” Meg „löttyedt gecijű”

DZS: A tömeg mit zúg? Milyen macskát kapjanak el?

B: Mocskot. Kapd el a mocskot.

R: De melyiket?

B: Kinek melyik. (felugrik, ő is ordít) Kapd el a mocskot!

DZS (Rudinak) Érzed a szagot?

R: Milyen szagot?

DZS: Talán a félelemé… vagy inkább a gyűlöleté.

R: Szerintem odaégett a büfében a kolbászos pop-corn.

B: EZAZ! Elkapta. (felugrik) Birkóznak, most nyakon harapta, ez az Tamara csináááld!

DZS: (sikít és eltakarja a szemét)

R: Jézus, kinyomta a szemét, kinyomta a szemét.

DZS: (sírásba hajlón) Mi ez a tapsvihar? Kifolyt a szeme.

B: (tele szájjal) Megesik. Kértek pop-cornt?

DZS: Vége?

B: Most a dokik ellátják Bélát. A 12 éves kisfiú is Tamarához kerül. Hehe. A láthatásról később döntenek. Értitek. A láthatásról. (nagyot nevet) Na. Integetnek a dokik, Béla kész folytatni. Na, mi van, csak nem sokkolt ennyire benneteket? Tök jó elektroszemek vannak már, meg ez nem is volt annyira durva párbaj eddig. A múltkor például csak úgy ropogtak a nyakcsigolyák, mint pop-corn a mikróban. (megszólal az Intikam kokosu) Jön a harmadik szakasz a házért.

R: Szemtakaróban és kötéssel a nyakán jön…

B: Kemény a nő. A nyomi öregnek vége, már lendül is és karmol. Úúúú, Béla összeszedte magát.

DZS: (eltakarja az arcát)

B: Ez a kemény, nem a nő karja! Mint a ropit úgy eltörte, na, megint. Lehet, hogy ez egy nyílt törés? Remélem a kivetítőn visszajátsszák. Fú. most meg ököllel támad. Tamara köpi a fogait. Most meg vért hány. A nő K.O.! Háhá! Bélának meg átvérezte a nyaksebe a pólyát! Izgi, nézzétek már. Tamara összeesik, a bokájának is annyi…

DZS: Mi ez a pfujolás?(nem mer odanézni) Nem bírom a vért.

R: (közvetíti) Béla is összeesett, aztán odamászott és megölelte a nőt. Ott fekszenek egy közös vértócsában és ölelik egymást.

B: Ez nagyon beteg. De vége. Béláé a lakás, meg a válást is ezennel kimondják. Na, menjünk 2:1 arányban Tamara nyerte, úgyhogy megnyertem a fogadást.

(kifelé mennek. Dzsindszer és Rudolf kábán csoszognak, Brájen lelkesen fecseg.)

B: Szerintem zseniális ez az új törvény. Nincsenek felesleges bírósági herce-hurcák, vagyonmegosztási perek, ügyvédek, csak egy nagy bunyó. Nincs kedvetek még egyhez? Fél hatkor kezdődik Überalfacsávó és Feminem harca, ez tényleg durva lesz, nem ilyen amatőr vagdalkozás. Ők egy új szint, nem kicsinyes kapcsolati konfliktusaik miatt harcolnak, hanem tényleg férfi és nőtársaikért.

R: Talán majd máskor.

B: Hát jó. Ludovika már úgyis nagyon hiányzik. Ma megnézzük a Star Wars 21.-et a 4D-s új házimozimon. Ludi már biztos feltöltődött.

DZS: Mióta van barátnőd?

B: Fél éve mióta összeraktam. A robotnőm, de teljesen élethű. Elasztikus, több rétegű, puha gumibevonattal. Olyan dolgokra be tudom programozni, ne tudjátok meg! Na, nektek is kéjes jó estét, jön az aerobuszom.

(Brájen már el is tűnik. Megszólal az Intikam kokosu)

R: Hát, ez a show ez…

DZS: Ja. Kemény.

(Dzsindzser és Rudolf bénultan állnak. )

R: (megköszörüli a torkát) Dzsini, szóval akkor…

DZS: Akkor…?

R: Holnap? Tudod amit megbeszéltünk.

DZS: (kétségbeesetten tépelődik) Nem tudom. Majd hívj videfonon. Vagy inkább majd hívlak én. Vagy valami.  (R. megölelné) Nem, inkább ne. Ne keressük egymást többet (Sarkon fordul és kisiet. Rudolf nekiiramodva menne utána, aztán lefékezi magát és más irányba megy ki, lehajtott fejjel)

Dráma

Elválasztás

 

Szereplők:

GABI és GABÓ (sziámi ikerpár)

NŐVÉR

 

 

 

A sziámi ikerpár egy nagy kórházi ágyon  fekszik, egymásnak háttal. A reflektor egyenesen az arcukba világít.

 

GABI    Végre itt vagyok.

GABÓ   Én is itt vagyok. Nehezedre esne többes számban beszélni?

GABI    Jól van, ne veszekedjünk, nem sok van már hátra.

GABÓ   Éppen ezért kéne még egy utolsót veszekednünk.

GABI    Jól van, kezdd te!

GABÓ  Mindig én kezdem. Kezdd te!

GABI    Ez az, így jó lesz. Kezdetben még tetszettél is. Amikor anyánk tükrök közé állított bennünket, emlékszel? Akkor láttalak először, és rájöttem, hogy egész szép vagy.

GABÓ  Pontosan úgy nézek ki, mint te.

GABI   Csak neked van bajszod.

GABÓ  Bajszod neked is van.

GABI   Ja, tényleg. Szóval jól megnéztem magamnak az arcod: kövérkés volt, nyúlánk és bajszos. Pont, mint az enyém.

GABÓ  De a te arcod ritka ocsmány.

GABI    Látod, legalább van bennünk valami közös.

GABÓ  Figyeltél rám valaha is?

GABI   A gerincemből nősz ki, szerinted hogy lehet rád nem figyelni?

GABÓ  Te nősz ki az én gerincemből.

GABI   Nem mintha nem lenne mindegy. Nem sokára elválasztanak bennünket. Azért voltak szép pillanataink is.

GABI   Főleg ritkán, de voltak.

 

Maszkos nővér botorkál be a színre egy műszertálcát tolva

NŐVÉR  Hozhatok valamit? Ajánlanám a narancsos kacsát.

GABÓ    Allerigás vagyok a citrusfélékre.

GABI     Én pedig a szárnyashúsokra.

NŐVÉR  Esetleg hozhatok valami mást?

GABÓ     Igen, az jó lesz.

GABI    Nekem is megfelel, kettőt kérek.

NŐVÉR  Máris.

Nővér el

GABÓ   Szóval melyik szép pillanatokra emlékszel?

GABI    Majdnem az összesre.

GABÓ   Kettőnk közül mindig is neked volt jobb a memóriád.

GABI    Például amikor leestem a hintáról és te azonnal utánam vetetted magad.

GABÓ   Ühüm.

GABI   Arra is emlékszem, hogy az összes szülinapomra pontosan érkeztél, és amikor elfújtam a gyertyákat mindig ott álltál mögöttem.

GABÓ  Gabi…

GABI   Gabó…

GABÓ  Ha akartam se tudtam volna máshol lenni.

GABI   Igaz. Azért a rossz pillanatokból sokkal több volt.

GABÓ  Ez vitathatatlan.

GABI   Mindig is boldogtalan voltam melletted.

GABÓ  Én is melletted. Akkor indultam hízásnak, amikor megismertelek.

GABI   Napról napra kövérebb is vagy.

GABÓ  Nehezen viselem.

GABI  A hájadat? Nem is csodálom, megvan húsz kiló is.

GABÓ  Nem azt, hanem téged.

GABI   Azt hiszed, nekem nem volt nehéz? Mennyi lehetőségem lett volna, ha te nem lógsz folyton a nyakamon. Komolyan foglalkozhattam volna például a kortárs tánccal.

GABÓ  Ezért ne engem hibáztass! Mindig is botlábú voltál.

GABI   Az te voltál.

GABÓ   Ja, igaz. De azt hiszed, nekem nem lettek volna elfoglaltságaim nélküled?

GABI    Azt.

GABÓ  Nélküled lehettem volna bármi. Védhettem volna a környezetet, előadói karriert építhettem volna, új emberekkel ismerkedhettem volna meg, találhattam volna valakit, aki olyan, mint én.

GABI  Ez mondjuk sikerült is.

GABÓ  Ne idegesíts! Tudod, hogy nem így gondoltam.

Megjelenik a maszkos nővér a tálcán egy csillagszórót tol be a színre.

NŐVÉR   Szíveskedjenek átfáradni a klubhelységbe! Összejövetelt rendezünk a bentlakóknak.

GABÓ     Milyen összejövetelt?

NŐVÉR   Zenés-táncos mulatságot.

GABÓ     A hangos zene rosszul hat az idegerendszeremre.

GABI      A felszálló por irritálja a nyálkahártyámat.

NŐVÉR    Ó, hát ez semmiség, mulathatnak.

GABÓ       Már a zene gondolatától fáj a fejem.

GABI        Khm, khhhhm, segítség, nem kapok levegőt

A nővér Gabihoz rohan

GABI      Jaj, nem kell, jól vagyok.

NŐVÉR  Szóljak a doktor úrnak?

GABI      Nem szükséges.

NŐVÉR  Már jobban van?

GABI      Igen, már jobb, de azért még khm, khhhhm, kicsit kapar.

GABÓ     Ön is látja? Mindig ilyen volt. Nem mehetünk el táncolni, mert köhög.

NŐVÉR   Értem. De ha mégis megjönne a kedvük…

GABÓ     Kedvünk az van.

GABI      De még mennyire. Másom sincs, csak kedvem az énekléshez és a tánchoz, az új emberekhez.

GABÓ    De Gabi köhög.

GABI      És Gabó is fáradt már a tánchoz.

NŐVÉR   Beszélgethetnek is.

GABÓ   Itt is beszélgethetünk.

GABI    Most is beszélgetünk.

Nővér el

 

GABI    Most nincs kedvem táncolni.

GABÓ   Persze…

GABI    Azért mert te itt vagy.

GABÓ   Persze…

GABI    Nem hiszed el? Ha nem telepedtél volna rám, már rég kint ropnám a klubhelységben.

GABÓ   Ha nem ,,telepedtem volna rád” eleve nem lennénk itt.

GABI    Ha te nem lennél, akkor akár itt is lehetnék, ha azt akarnám.

GABÓ   Ha nem akarod, akkor is itt vagy.

GABI    De te is itt vagy, és ez egy kevéske örömmel tölt el.

GABÓ  Igen, és ha te nem lennél itt, kimennék a klubhelységbe, és előadnék valamit a közönségnek.

GABI  Mégis mit?

GABÓ  Választanék valamit a repertoáromról.

GABI   Mióta van repertoárod?

GABÓ  Kilenc éves korom óta.

GABI   Ugyan mégis mit adnál elő? Énekelnél? Táncolnál? Mozogni is alig tudsz. Hangod meg sose volt.

GABÓ   Attól még, hogy  neked nem énekeltem, attól még másnak énekelhetek.

GABI    Na, akkor tessék! Kelj fel erről az ágyról, és sétálj át a klubhelységbe! Menj fel a színpadra és csillogtasd meg a tehetséged! Mi tart vissza?

GABÓ   Te.

GABI    Ó, rajtam ne múljon! Elkísérlek.

GABÓ   De rontanál az összképemen. Hogy néznék ki veled a színpadon?

GABI    Persze…

GABÓ   És a zene is olyan hangos…

GABI    Persze…

GABÓ  Az emberek már mind lerészegedtek. A végén még megdobálnának valamivel.

GABI   Hogyne.

GABÓ  Na várj csak! Ha végre elválunk, a határ a csillagos ég! Irigykedni fogsz, amiért mindenki engem imád. A közönség tapsol, én pedig ott állok a színpadon a reflektorfényben és…

GABI   A szemembe világít. Csapd el!

A maszkos nővér sétál be a színre. Maga előtt tolja a műszertálcát, amelyen egy nagy, sárga szivacs van.

NŐVÉR  Ébresztő! Kezdődik a mosdatás. Melyikőjük szeretne lenni az első?

GABÓ  Azt álmodtam, hogy külön élünk.

GABI   Én is ezt álmodtam.

GABÓ  Egy szép kis lakásban éltem, volt egy kutyám és nem voltam kövér.

GABI   Én egy kertes házban voltam, és más volt a párom. Olyan boldog voltam.

NŐVÉR  Vessék le a ruháikat!

GABI    Nem sok van már hátra.

NŐVÉR  Nem bizony! Holnap ilyenkor már el lesznek választva.

GABÓ   Én külön szobát kérek!

NŐVÉR   Sajnos nincs üresedés.

GABI   Azt akarja mondani, hogy miután végre elválasztottak bennünket, egy szobában kell maradnunk?

NŐVÉR  Csak ameddig lábadoznak. Kit mosdassak meg először?

GABÓ     Engem. Teljesen leizzadtam.

NŐVÉR   Üljön fel, kérem!

GABÓ    Egyedül nem tudok.

NŐVÉR   Elnézést üljenek fel kérem!

GABI       Én nem ülök. Nincs szükségem mosdatásra. Az illatom friss és nem régen fürödtem.

GABÓ      De nekem szükségem van rá. Ülj már fel!

GABI       Nem ülök.

NŐVÉR    Így sajnos nem tudok segíteni.

GABÓ     Kérem, várjon.

GABI     Nem vár, sok dolga van.

NŐVÉR  Így igaz. Soka a beteg, és egyedül vagyok a…

GABÓ    Ezt vissza fogod kapni.

GABI      Nem, nem fogom. Te kaptad vissza.

GABÓ    Mit?

GABI     Azt már nem tudom, de valamivel biztosan rászolgáltál. Hiába bökdösöl, nem ülök fel.

NŐVÉR   Akkor délután találkozunk a műtőben.

 

 

Nővér el

GABÓ   Ez most mire volt jó? Azt akarod, hogy büdösek legyünk, amikor a műtőbe tolnak?

GABI     Csak te leszel büdös, és ez nagy különbség.

GABÓ   Össze vagyunk nőve, te idióta! Szerinted érdekli őket, hogy a hátunk melyik oldaláról párolog feléjük a bűz?

GABI     Jaj.

GABÓ   Jajgathatsz is, megérdemled.

GABI    Erre nem is gondoltam. Nővér! Nővér!

A maszkos alak visszajön.

GABI   Meggondoltam magam. Felülök.

NŐVÉR   Csodálatos! De gyorsan, mert sok a dolgom.

GABÓ     Hallod? Sok a dolga. Nem ér rá erre a huza-vonára.

GABI     Akkor ne húzzuk az idejét. Ülj fel!

NŐVÉR  Vagyis üljenek fel!

GABÓ    Nem ülök.

GABI     Mi? Az előbb még akartál mosdatást.

GABÓ   Most nem akarok. Mi ebben a meglepő?

NŐVÉR   Hosszú és boldog életet kívánok maguknak!

GABI        Ez nagyon kedves magától.

 

Nővér el.

GABI   Gratulálok, ezt jól csináltad! Most bűzleni fogsz

GABÓ  De te is.

GABI   És ez neked miért jó?

GABÓ  Azt már elfelejtettem.

GABI   Kettőnk közül mindig is nekem volt jobb a memóriám. És mi van szegény nővérrel? Rengeteg dolga van, és másodjára is hiába jött.

GABÓ  Nehogy már azt mondd, hogy érdekel, mi van a nővérrel.

GABI    Dehogy érdekel, azt se tudom, hogy ki ez. De téged érdekel, nem?

GABÓ   Miért érdekelne? Én sem tudom, hogy ki ez. Az arcát sem tudom felidézni.

GABI    Olyan kövérkés.

GABÓ   Vagy olyan hosszúkás.

GABI    Bajsza van?

GABÓ   Az neked van.

GABI    És neked.

GABÓ   De a szeme biztosan kék.

GABI     Én is úgy emlékszem.

A maszkos alak a színre lép. A műszertálcán szikék, kések és maszkok fekszenek.

NŐVÉR    Itt az idő! Egy óra múlva kezdődik a műtét. Először megmosdatjuk, majd elaltatjuk magukat. Azután pedig…

GABI      Azután mi lesz?

NŐVÉR   Azután… hát tudják.

GABÓ     Mit tudunk?

NŐVÉR   Hát megkezdődik a elválasztás.

GABI      De hogyan?

NŐVÉR   Hogyhogy hogyan?

GABÓ    Hogyan választanak el bennünket?

NŐVÉR    Nem ismerem az eljárás minden részletét, de az orvos fog egy szikét…

GABI     Egy szikét? Jézusom! De az nagyon éles, nem?

NŐVÉR    Éles, mert át kell hatolnia a bőr- és zsírszöveten.

GABÓ     A mi bőr- és zsírszöveteinken.

NŐVÉR    Hát igen, mivel maguk akarnak elválni.

GABI       És azután?

NŐVÉR    Azután az orvos megfogja a fűrészt…

GABÓ     A fűrészt? Mik ezek, favágók?

NŐVÉR   Ennek ez a módja. A csontos részeket nehéz átvágni.

GABI        De azok a mi csontos részeink. Még jó, hogy nem baltával esnek nekünk.

NŐVÉR     Éppenséggel van egy eszköz, ami kicsit hasonlít…

GABÓ      Te hallod ezt? Ez valami vicc?

NŐVÉR    Biztosíthatom magukat, hogy a legjobb kezekben lesznek.

GABI       Már hogy lennénk a legjobb kezekben? Szét akarnak bennünket trancsírozni.

NŐVÉR    A doktor úr nagy szakértője a sziámi ikrek elválasztásának.

GABÓ     Az magának szakértő, aki baltával vág szét embereket?

GABI      És fűrésszel.

NŐVÉR    De maguk akarták.

GABÓ     Te akartál táncolni.

GABI       De mindig is botlábú voltam.

GABÓ     Az én voltam.

GABI       Igaz. Te meg előadni akartál.

GABÓ     Mit adnék elő?

GABI      Valamit a repertoárodról.

GABÓ     Hogy megdobáljonak? Az tetszene, mi?

GABI       Nehogy rám merd kenni!

NŐVÉR   Indulnunk kell!

GABÓ      Ez fájdalmas eljárás?

NŐVÉR  A lábadozási idő talán fájdalmas.

GABI      Ezt eddig miért nem mondta?

NŐVÉR  De a beavatkozás ideje alatt nem éreznek majd semmit.

GABÓ    Így sem érzünk semmit.

NŐVÉR   Mármint úgy értem…

GABI      Itt fekszünk, és nem érzünk semmit. Mi ezzel a probléma?

GABÓ   Bár a fejem fáj egy kicsit.

GABI    Én is nehezen kapok levegőt.

NŐVÉR  Éppen ezért…

GABÓ   De a trancsírozásnál azért mégis jobb.

GABI    És a fürészelésnél, khm, khhhhm.

NŐVÉR  Nem értik? Az elválasztás ideje alatt aludni fognak

GABI     Aludni itt is tudunk.

NŐVÉR  De elválni nem tudnak itt.

GABÓ     Elválást mondott? Nem értettem tisztán

GABI      Mert egy süket barom vagy. De én sem értettem, mit mondott?

NŐVÉR   Elválást. Ezért jöttek ide.

GABÓ      Elválást? Arra meg mi szükség van?

GABI       Így is jól megvagyunk, nem?

GABÓ     De még mennyire.

NŐVÉR   De össze vannak nőve, az isten áldja meg magukat. Mi van a tánccal? Maga táncolni szeretne.

GABI   És a szikével mi van? Arról beszéljen! Hogy belevágnak a bőrömbe, átvágják a zsírszövetem.

NŐVÉR  És maga? Milyen szép dolgokat adhatna elő. A közönsége imádná magát.

GABÓ    Vagy nem.

NŐVÉR    Kockáztatni kell.

GABÓ      Kockáztatni? Maga kockáztatná a csontjai épségét?

NŐVÉR   Most nem rólam van szó.

GABI      Miért nem? Maga beszél az elválásról. Miért nem vágjuk fel magát, mint egy halat?

NŐVÉR   De…de…

GABÓ    A rondábbik felem jól beszél. Magát kéne felvágni. Fognánk a szikét és levágnánk a karját.

NŐVÉR   De nekem szükségem van a karomra.

GABI       És mi van a lábával?

NŐVÉR    Elment az esze? Ez nem rólam szól. Maguk jöttek be ide azért, hogy elváljanak. Maguk fekszenek itt a műtétet várva és maguk rendelték ide a doktor urat. Mégis mit veszíthetnek?

GABÓ    Mondjuk egymást.

NŐVÉR   De utálják egymást, nem bírnak együtt meglenni. Erre kínál megoldást ez a beavatkozás.

GABI      Jó kis megoldás ez, mondhatom. Vér, csontropogás, fájdalom…

NŐVÉR   De most rossz maguknak.

GABÓ      De ezt legalább megszoktuk.

NŐVÉR     Elment az eszük, maguknak tényleg elment az eszük. Akkor maradjanak így, bánom is én. Elmegyek, de ne merjenek visszahívni, ez az ajtó bezárult.

GABI       Jó hogy mondja, csukja be maga után!

Nővér el

GABÓ     Hallottad? Ez az eszement  nővér azt mondta, hogy neked és nekem is rossz így.

GABI      Hallottam. Nekem tényleg rossz veled.

GABÓ     Nekem is rossz veled.

GABI      Akkor ennek az idióta nővérnek igaza volt.

GABÓ    Igen. De így legalább van bennünk valami közös.

VÉGE

Dráma

Csatornapatkányok

  1. Jelenet

 

ELSŐKE      Gyertek közelebb! Ez az, te is meg te is. Ne féljetek, nem harapok! Csak hogy jobban halljátok, amit mondani fogok, mert amit mondani fogok, az megmenthet bennünket.

MÁSODKA     Hallod? Végre kitalált valamit.

HARMADKA   Igen, látjátok, hogy vigyorog? Lehet, hogy végre megmenekülünk

NEGYEDKE    Persze… Mert eddig úgy menekültünk, hogy majd belehaltunk. Ha még egyszer meghallom az ásás szót, kiverem valakinek a fogát.

MÁSODKA      Az agresszió nem megold…

HARMADKA    Csssss! Már kezdi!

Elsőke a csoport elé ál, a torkát köszörüli

ELSŐKE      Elsősorban köszöntök minden jelenlevőt.

MÁSODKA, HARMADKA és NEGYEDKE:   Szevasz!

ELSŐKE       Mint azt ti magatok is jól tudjátok, hetekkel ezelőtt elvonultam, hogy csendesen elmélkedjek a helyzetünkről.

NEGYEDKE   Harminc perce vonultál el, akkor is azért, mert megvertünk.

MÁSODKA    Attól még elmélkedhetett.

ELSŐKE         Így igaz, köszönöm a bizalmat.

NEGYEDKE   Szerinted megbízunk benned?

MÁSODKA   Én megbízok benne.

HARMADKA Ezt komolyan mondod?

NEGYEDKE   Ugyan miért bízol meg ebben a marhában? Csak azért lett ő az Elsőke, mert Harmadka benyalta a kanyarót.

HARMADKA  Mert olyan nyirkos és hideg itt lent minden. Ez a baktériumok és vírusok melegágya.

NEGYEDKE       Egy csatornarendszertől mégis mit vártál?

HARMADKA     Hát, biztos, hogy nem kanyarót.

MÁSODKA  1846-ban Peter Panum dán orvos megállapította, hogy a kanyarós megbetegedések…

NEGYEDKE   Másodka, kérlek nézz ránk!

MÁSODKA    Mi? Miért?

HARMADKA  Csak nézz ránk, nézd meg jól az arcunkat!

MÁSODKA     Jól van, már nézem, igen, már látom is.

NEGYEDKE   Na, akkor látod-e az érdeklődés bármilyen aprócska jelét?

Elsőke a torkát köszörüli.

MÁSODKA   Csssss! Elsőke folytatja!

ELSŐKE        Hosszú ideje vagyunk már itt. És ha másban nem is, abban mindenképpen egyetértünk, hogy szerény kis közösségünk leghőbb vágya, hogy kijussunk ebből a rideg és barátságtalan üregből, vagy ahogy egyes mondják, csatornából.

NEGYEDKE     Egyesek? Ez egy csatorna, te ökör, mindenki így nevezi, mivelhogy ez a neve.

ELSŐKE      Én is azt mondom, hogy egyesek így nevezik.

HARMADKA   Mindenki így nevezi, kire gondolsz, amikor azt mondod, ,,egyesek”?

ELSŐKE     Természetesen első sorban magamra.

NEGYEDKE   Édes jó istenem. És ő a mi Elsőkénk? Ezt komolyan gondoljátok?

MÁSODKA      Ugyan hagyd már, hogy befejezze!

NEGYEDKE     Mit mondtál?

MÁSODKA      Úgy értem, kérlek szépen, ha ez így neked is megfelel, hagyhatnád, hogy Elsőke befejezze a mondandóját.

NEGYEDKE     Nekem ugyan nem felel meg. De tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez a marha mire jutott a ,,hetekig tartó” csendes elmélkedése során. Csak mondd már, baszod, mert kiverem a fogaid!

ELSŐKE           Tehát hogy összegezzem: kis közösségünk minden vágya, hogy kijussunk erről a nyomorult helyről, amit mindannyian úgy hívunk: csatorna. Köszönöm a figyelmet és a támogatást!

MÁSODKA     Brávó! Jól beszélt! Minden szava igaz volt! Meg is hatódtam.

HARMADKA    Mi?

NEGYEDKE     Ezen elmélkedtél eddig? Erre jutottál, te… te!

Elsőke a sarokba húzódik, Másodka és Harmadka lefogja a dühöngő Negyedkét.

 

  1. Jelenet

 

A korábban Másodkának nevezett szereplő a többiek elé ál, és Elsőkeként szólal meg. A korábban Elsőkeként nevezett szereplő Másodkaként kuksol rémülten a sarokban.

ELSŐKE   Most, hogy elődöm sajnos képtelen volt megoldással szolgálni, kénytelen vagyok átvenni a helyét.

NEGYEDKE  Na, már csak ez hiányzott. Harmadkához Kigyógyultál már az istenverte kanyaróból?

HARMADKA    A torkom még kapar.

NEGYEDKE    Ja, hogy kapar. Az bizony életveszélyes is lehet.

ELSŐKE          Az eddigiek folyamán tisztáztuk, hogy egy végtelenül kellemetlen, hűvös és nyirkos, szűk és sötét, barátságtalan, elhanyagolt…

HARMADKA   Csöbörből vödörbe.

NEGYEDKE    Már nem kapar?

HARMADKA   De, de Fájdalmas képpel köszörüli a torkát

MÁSODKA      Márpedig, barátaim, lett volna megoldásom, csak idő kellett volna hozzá, hogy végig gondoljam.

NEGYEDKE     Még nem tartunk ott, hogy meg merj szólalni.

MÁSODKA       Igaz. De akkor hallgassuk mit mond Elsőke!

NEGYEDKE      Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak!

HARMADKA     Tényleg hallgass már, mert nem hallom.

ELSŐKE            Bűzös és embertelen.

HARMADKA  Negyedkéhez Egyébként meg te teljesen egészséges vagy. Mégsem csinálsz mást, csak dühöngsz.

NEGYEDKE     Ha egyszer idiótákkal vagyok körülvéve.

HARMADKA    Miért, te mi vagy?

NEGYEDKE      Hallgass, mert kiverem a fogaidat!

MÁSODKA        Elsőke még beszél…

NEGYEDKE      Inkább a te fogaidat verem ki.

HARMADKA    Miért kell neked mindenáron kiverni valaki fogait?

MÁSODKA    És miért pont a fogait?

ELSŐKE      Egy kis figyelmet kérnék, ha szabad.

NEGYEDKE    Már figyelünk is.

ELSŐKE      Harmadka, te is nézz ide.

HARMADKA   Üsse kő! Már nézlek is!

ELSŐKE         Hol is tartottam? Ja igen! Az otthon minden kényelmét nélkülöző, zord, sivár és lélektelen…

MÁSODKA, HARMADKA és NEGYEDKE    Csatorna!

NEGYEDKE   Másodkához   Te még mindig nem beszélhetsz.

MÁSODKA    Jaj, igen, bocs, lakat lesz a számon.

NEGYEDKE    Akkor még egyszer!

HARMADKA és NEGYEDKE     Csatorna!

ELSŐKE      Így igaz! Egy kietlen és kihalt…

NEGYEDKE   Elsőkéhez Mennyire ragaszkodsz a fogaidhoz?

ELSŐKE     Csatorna.

HARMADKA   Igen, ezt eddig is tudtuk.

ELSŐKE    Kiváló, köszönöm a hozzászólást. Más valaki?

MÁSODKA   Ha szabad kérnem szót, akkor örömmel hozzátennék valamicskét.

ELSŐKE     Természetesen!

NEGYEDKE    Még mit nem!

ELSŐKE    Ezt nem te mondod meg. Én állok itt, én vagyok Elsőke, én mondom meg, hogy ki beszéljen, és ki ne. Most például neked mondom, hogy innentől kezdve nem szólalhatsz meg!

Negyedke válaszolni akar, de nem tudja kinyitni a száját. A tehetetlenségtől nekirontana Elsőkének, de mozdulatlanná merevedik. Hiába próbálkozik, nem tud szabadulni kényszerű pózából.

ELSŐKE     Másodka, hallgatunk.

HARMADKA Már aki…

ELSŐKE    Mit mondtam az előbb? Innentől kezdve te sem szólalhatsz meg!

Harmadka is megmerevedik.

ELSŐKE  Másodkához   Figyelmesen hallgatunk.

MÁSODKA   Mint ahogy azt már említettem volt, egy ilyen borzasztó üregben vagyunk kénytelenek lenni.

ELSŐKE      Teljesen egyet értek a hozzászólással. Folytasd, kérlek!

MÁSODKA   Köszönöm a lehetőséget. És ez az üreg, mint ahogy azt már többször is megállapítottuk, leginkább egy csatornához hasonlatos.

ELSŐKE    Milyen igaz!

MÁSODKA   És olyannyira, mondom immár teljes bizonyossággal, hogy kijelenthetjük, hogy az is.

ELSŐKE     Igen, ezt teljes bizonyossággal jelenthetjük ki.

MÁSODKA   Köszönöm az egyetértést.

ELSŐKE       Igazán nincs mit.

MÁSODKA   Akkor rátérhetünk a megoldási lehetőségekre. Jelesül arra, hogy miképpen juthatnánk innen ki.

ELSŐKE    Jól beszélsz. Van valakinek valamilyen ötlete?

Harmadka és Negyedke még mindig meg van merevedve

ELSŐKE  Nincs? Sebaj, akkor majd én kitalálok valamit.

MÁSODKA    Szabadjon megjegyeznem, ezért vagy te az  Elsőkénk.

ELSŐKE      Mégis mit merészelsz?! Ezentúl te sem szólalhatsz meg.

Másodka is ledermed

ELSŐKE     Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy a csapatmunka teljes hiányában nem várható el tőlem, hogy ki tudjam vezetni ezt a széthúzásra hajlamos társaságot ebből a csatornából. Ugye?

Harmadka és Negyedke majd’ megszakad, hogy megszólaljon, de nem képes rá.

ELSŐKE     Ebben az esetben szomorúan mondok le a tisztségemről.

Elsőke leül Másodka mellé, aki Harmadkával és Negyedkével együtt végre felenged.

 

 

  1. Jelenet

 

Harmadka Elsőkeként áll kihúzott háttal a többiek előtt. A korábban Elsőke most Harmadkaként ül Másodka mellett.

ELSŐKE   Támogatásotoknak köszönhetően sikerült teljes mértékben kigyógyulnom súlyos betegségemből. Kérnék egy kis bátorítást.

Másodka tapsol

NEGYEDKE   Hogy bele ne szakadj.

ELSŐKE      Csigavér, Negyedke. Pontosan tudom, hogy milyen idegőrlő az, hogy már évek óta itt vagyunk és senki sem tud használható megoldással szolgálni arra nézve, hogy a felszínre törjünk.

HARMADKA    Igaz! Végre valaki ki merte mondani!

Másodka tapsol

NEGYEDKE    És?

ELSŐKE       És most, hogy már megbeszéltük, milyen helyen is vagyunk kénytelenek lenni, koncentrálhatunk kizárólag a megoldásra.

NEGYEDKE    Már jó ideje ezt kéne tennünk.

ELSŐKE       Jó ideje még kanyarós voltam.

HARMADKA   A betegség előfordulása nagy mértékben változik annak függvényében, hogy…

NEGYEDKE      Kit érdekel?

Másodka tapsol

ELSŐKE        Negyedke, ha nem kussolsz be…

MÁSODKA     Úristen.

HARMADKA   Egy Elsőke nem beszélhet így.

NEGYEDKE       Verjük ki a fogait!

Másodka tapsol

ELSŐKE         Várjatok! Nyilvánosan elnézést kérhetek Negyedkétől.

HARMADKA   Igen, az nemes gesztus lenne.

NEGYEDKE    Ha nyilvánosan elnézést kérsz, talán megbocsátok neked.

ELSŐKE          Rendben. Megköszörüli a torkát Elnézést kérek.

Mindenki tapsol

HARMADKA    Micsoda karizmatikus egyéniség!

ELSŐKE        Nagyon szépen köszönöm. Most, hogy ezen túl vagyunk, rátérhetnénk a problémára. Minden oldalról legalább két méter széles, tömör földréteg választ el bennünket a külvilágtól. Viszont még Másodka csendesen elmélkedett, találtam egy helyet, ahol talán átverekedhetjük magunkat.

HARMADKA    Ez pontosan milyen hely?

ELSŐKE         Olyan mint az összes többi: sötét és nyirkos.

HARMADKA   És lélektelen, barátságtalan és sivár?

ELSŐKE         Igen.

NEGYEDKE   Akkor honnan tudod, hogy az jobb hely az áttörésre, mint bármelyik másik ebben a csatornában?

ELSŐKE         Megkopogtattam a falát, és sokkal üresebben kong, mint bárhol máshol. Ez azt jelenti, hogy vékonyabb a földréteg, tehát könnyebben átfúrhatjuk rajta magunkat.

NEGYEDKE      Mekkora lukat tudunk rajta vágni?

ELSŐKE        A kongása kiterjedése alapján úgy harminc centiset.

HARMADKA   De azon egyikünk se fér át.

ELSŐKE         Igen, itt a probléma.

NEGYEDKE    De akkor ez nem is megoldás.

ELSŐKE         Valóban nem.

MÁSODKA     Én, ha nagyon összehúzom magam, átférek.

NEGYEDKE     Te vagy a legkövérebb közülünk, ha te átférsz, akkor mindannyian.

ELSŐKE          De megpróbálhatnánk. Mást úgyse tehetünk.

NEGYEDKE     De hogy ütünk ott lukat?

ELSŐKE         Ásásra gondolt..

NEGYEDKE    Hogy mire? Nem megmondtam, hogy még véletlenül se vagyok hajlandó ásni? És ugyan ki ásna majd? Te, az Elsőke, aki nem koszolja be a kezét, vagy az a szerencsétlen Harmadka? A cipőjét se tudja bekötni. Ó, vagy a hájpacni Másodka? Olyan hülye, hogy azt se tudja az ásó melyik végét kell fogni.

Másodka tapsol

ELSŐKE    A fogkiverés helyett te is csinálhatnál valami hasznosat.

NEGYEDKE  Hasznosat? A büdös életben nem fogok ásni. Bármi mást kérhettek.

HARMADKA   Akkor én ások, te meg takarítsd el a lehulló port és földet.

NEGYEDKE     Na, azt nem csinálom.

ELSŐKE       Nem azt mondtad, hogy csak az ásást nem vállalod?

NEGYEDKE    És akkor én takarítsak, mint egy csicska, ameddig ez a szerencsétlen majom ás? Akkor már inkább ások én.

ELSŐKE   Príma, én is így gondoltam.

HARMADKA   Éljen a megmentőnk!

Másodka tapsol

NEGYEDKE    Most mi van?

ELSŐKE       A beleegyezéseddel megállapodtunk abban, hogy te ásol.

NEGYEDKE   Én ugyan nem. Te vagy az Elsőke, a te feladatod kivezetni innen minket. Benned van minden reménységünk. Ha nekem kell ásnom, miért is vagy te az Elsőkénk?

ELSŐKE     Azért mert én vagyok az, aki kitalálta, hogy  menekülünk ki. Te fogakat vertél volna, Harmadka és Másodka pedig azt se tudja, miről beszélünk.

MÁSODKA   De tudom, a csatornáról.

HARMADKA   A lélektelen, kopár és borzalmas…

ELSŐKE     Na, erről beszéltem.

NEGYEDKE    Persze, az evidens, hogy a két idióta nem csinál semmit. De miért nekem kell? Persze ha én lennék az Elsőke más lenne a helyzet. Akkor kötelességemnek érezném, hogy kivezessem magunkat innen.

ELSŐKE   Ha én lennék Negyedke, a csapat hasznos tagjaként én is kötelességemnek érezném, hogy a munkámmal segítsek a közösségnek. Azt mondod, ha te lennél az Elsőkénk, zokszó nélkül ásnál?

NEGYEDKE   Ha én lennék Elsőke, ez lenne a dolgom.

HARMADKA    Milyen rátermett vezető!

Másodka tapsol

ELSŐKE    Akkor a csapat javára ezennel átadom a tisztségemet Negyedkének.

HARMADKA   Milyen megértő vezető!

Másodka tapsol

 

  1. Jelenet

 

Negyedke Elsőkeként áll a többiek elé, izmos kezével magasba emelve az ásót. A többiek éljeneznek, tapsolnak. A korábbi Elsőke Negyedke helyére lép.

HARMADKA    Itt az idő!

MÁSODKA tapsolva Évek óta erre várunk, ebben reménykedünk.

NEGYEDKE      Végre olyan Elsőkénk van, akinek megvan az ereje ahhoz, hogy kivezessen bennünket a sötétségből.

Mindenki ünnepel, Elsőke felemeli a kezét, jelezve, hogy szót kér magának. A csapat elcsendesedik.

HARMADKA    Cssssss!

MÁSODKA       Halljuk, halljuk!

ELSŐKE          Első sorban szeretném megköszönni a bizalmat.

NEGYEDKE     Megérdemelted!

Másodka tapsol

ELSŐKE          A csapat vezetőjeként azt javaslom, hogy libasorban sorakozzatok mögém és elvezetlek benneteket arra a helyre, ahol végre lehetőségünk lesz kijutni innen.

MÁSODKA     Már milyen régóta várunk erre!

HARMADKA    És merre van az a hely?

ELSŐKE      Fogalmam sincs. Merre is van az a hely?

NEGYEDKE    Egyenesen előre. Másodkához és Harmadkához Ha én lennék Elsőke, akkor tudnám.

HARMADKA    Cssssss!

ELSŐKE       Akkor sorakozzatok, és indulunk!

Másodka, Harmadka és Negyedke Elsőke mögé sorakozik, és egy helyben menetelnek. Majd amikor ,,megérkeznek” Elsőke a többiekkel szembe fordulva megszólal.

ELSŐKE    Hát itt vagyunk. Köszönöm mindenkinek, aki eddig kitartott. Köszönöm Másodkának a sok bíztatást, Harmadkának a sok bölcsességet, Negyedkének pedig a jó tájékozódási képességét.

NEGYEDKE    Éljen, éljen, brávó, hurrá, elkezdhetsz ásni.

ELSŐKE          Itt az ásó.

NEGYEDKE     Igen, itt az ásó, kezdj el dolgozni vele!

MÁSODKA, HARMADKA     Áss! Áss! Áss! Áss!

ELSŐKE      Én vagyok az Elsőkétek.

NEGYEDKE   Igen, és?

ELSŐKE        És Elsőkeként a legfontosabb feladatom a szellemi útmutatás. Nem mocskolhatom be a kezem.

NEGYEDKE      Tudtam, úgy tudtam! Te szégyentelen, te alávaló féreg, ezért adtam át a posztom.

ELSŐKE      De idáig elvezettelek benneteket.

NEGYEDKE    Az én útmutatóm alapján!

ELSŐKE    De én jöttem elől.

Másodka tapsol

Negyedke szóhoz sem jut a felháborodástól

MÁSODKA   De vezérként a te dolgod, hogy…

ELSŐKE     Még mindig nem szólalhatsz meg!

MÁSODKA    Igaz, bocsánat.

HARMADKA    Másodkának igaza van. Elsőkeként a te dolgod megoldani az ásást.

ELSŐKE        Igaz, igazatok van. Had gondolkodjak egy kicsit. Félreáll

NEGYEDKE    Most ez is csendesen elmélkedik, soha nem jutunk ki innen.

Elsőke egy idő múltán visszajön.

HARMADKA    Kitaláltad a megoldást?

ELSŐKE       Sokat kellett gondolkodnom rajta, de igen, kitaláltam.

MÁSODKA    Végre, már milyen régóta várunk erre!

NEGYEDKE     Na mondd már!

ELSŐKE      Itt az ásó.

NEGYEDKE Igen, itt van, és?

ELSŐKE    Ásni kéne vele.

MÁSODKA    Így igaz!

ELSŐKE      Valaki fogja meg.

HARMADKA   Kiváló gondolat.

ELSŐKE      És kezdjen el ásni.

NEGYEDKE    Nahát, micsoda ötlet!

ELSŐKE          Valóban. Hosszú rabságunk itt véget ér. És ezt nekem köszönhetitek, aki idáig vezetett benneteket, és hosszas töprengés után rájött, hogy ezzel az ásóval kell ásni itt, ezen a ponton. Köszönöm, köszönöm. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy ki az, aki méltó erre a nemes feladatra. Szóval ki ásson?

 

Befejezés opcionális: vagy síri csendben vannak és vége, vagy hangzavar tör ki, verekedés és                                                                    

vége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dráma

Varjú mondja

Két varjú ül egymás mellett az ágon.

VARJÚ VILI: Apu?

VARJÚ ALADÁR Igen, fiam?

V: Képzeld, Zotyáék befestették a tollaikat, annyira menő! Olyan, mint valami dolmány-izé…

A: Hogy mondod, fiam, befestették?

V: Aha, most félig világosszürkében nyomatják.

A: Micsoda?!

V: Hogy kitűnjenek a tömegből.

A: Nem, ne is folytasd, hallani sem akarok erről.

V: Miért, mi a baj vele?

A: Vili kisfiam… Én azt mondom, a varjú legyen tisztességes fekete. Mint a korom. Mint az éjszaka. Nem pedig holmi félig ilyen, félig olyan, elfajzott…

V: Jaj apu! Miért kell a szubkultúrák iránt ilyen begyepesedettnek lenni?

A: Akármelyik rendes varjút megkérdezed, ugyanezt fogja mondani, erről biztosíthatlak.

V: Á, tudom, az ő apjuk is ilyen… Zotyáék el is költöztek otthonról. Most bent laknak az erdő mélyén, mint valami hippik. Azóta csak ritkán ütközünk.

A: Nem is baj. Már így is elég rossz hatással van rád. Ha nem figyelek, még befesteted itt magad fehérre nekem, hogy aztán majd csak úgy világítasz…

V: Jaj, apu, milyen vagy! A fehér, az ciki…

A: És a szürke nem az?

V: A szürke? Az vagány!

A: (sóhajt, a fejét csóválja) Hát jól van. Most elmesélek neked egy történetet. Amitől talán benő a fejed lágya.

V: Ugye nem olyan lesz, mint a múltkori arról a kekeckedő galambfiókákról, akivel kisvarjú korodban találkoztál?

A: Nem, ez most más lesz. Ülj le.

V: (egykedvűen leteszi magát az ágra)

A: Jól figyelj… Amikor fiatal voltam…

V: Újabb sztori a fiókakorodról?

A: Bezárnád egy kicsit a csőrödet? Már tojásnak is túl okos voltál. Annyi idős lehettem, mint te most, amikor volt egy barátom, úgy hívták, Varjú Karcsi. Ez a Varjú Karcsi nem érezte jól magát a bőrében. És tudod miért?

V: (a fejét rázza)

A: Mert szerelmes lett.

V: De apu, ez így tök logikátlan. Aki szerelmes, az boldog.

A: Ohó! Aki egy varjúba szerelmes, fiam, az a boldog. De az én barátom nem egy varjúba szeretett bele.

V: Ííí! (elhúzza a száját) Beleesett egy csókába, ez halál ciki! Azok a pici csókalányok, ahogy riszálják magukat az ágon, meg ahogy néznek azzal a kék szemükkel, mintha egyenesen belelátnának a madár lelkébe…

A: No, álljon meg a menet, fiatalúr! Te csókákat nézel, akik riszálják magukat?

V: Nem, dehogy is, ezt csak haveromtól tudom, akinek csókacsaja volt…

A: Te jó ég, milyen barátaid vannak… Szóval ezért nem mesélsz róluk.

V: De nekem semmi közöm a csókákhoz, komolyan.

A: Hát remélem is.

V: Tényleg, hogy néz ki egy csóka? Ja, tudom, ő az a furcsa fazon, aki nevelőszülőkhöz adja a gyerekét, és egész nap csak azt hajtja, kakukk, kakukk?

A: Ne játszd túl, kisfiam, ne játszd túl, mert…

V: Apu, folytatnád, kérlek, ezt az érdekfeszítő történetet?

A: Na, jól van… Szóval Varjú Karcsi barátom nem másba szeretett bele: mint egy szarkalányba. (tragikusan)

V: (nem tudja elfojtani a kuncogást)

A: Megtudhatnám, hogy mi olyan nevetséges ezen?

V: Apu, szerintem a szarkalányok elég sok varjúnak bejönnek. Tudod, mondják is az ilyenekre, hogy szarkaszexuális…

A: Jól hallottam? Kérsz egy apai csípést, ami majd észhez térít?

V: Jaj, apu, én csak…

A: Ez a mai generáció! Nincs olyan, hogy fajok közötti fajtalankodás, megértetted?! Aki erre vetemedik, az csak a tojónak okoz bánatot, mert hiába varjúdik a tojásokkal, sosem kelnek ki a fiókái. Isten ments, hogy te is ilyen legyél! Épp elég szégyen volt annakidején, hogy Varjú Karcsi barátom a bolondja lett annak a szarkának. És tudod mit csinált? Madárnak nézett! A legszarkasztikusabb megjegyzéseket tette, amikor próbáltam visszavezetni a helyes útra, és ha ez még nem lenne elég, befestette a tollait, hogy úgy nézzen ki, mint egy szarka – pont, mint ahogy az a te világi jó haverod, a Zatya!

V: Zotyának hívják, apu…

A: Én mondom, titkol előled valamit! És nehogy te is ezzel próbálkozz nekem, csak azért, mert menő! Mert aki varjútojásból kelt ki, az varjú is marad, varjút vesz el párjául, és soha nem lesz szarka, punktum! (elrepül)

Csend. Veréb Izi egy felsőbb ágról a Vilivel szemközti ágra száll.

VERÉB IZI: „Soha nem leszarka, punktum!”

V: (kedvetlenül ránéz)

I: Hallod, oltári a faterod.

V: Kéred kölcsönbe?

I: Nem, köszi. Általában nem barátkozom olyanokkal, akiknek… öm…

V: Milyenekkel?

I: Hát, tudod, akiknek… Mindegy is.

V: Ha elkezdted, fejezd is be.

I: Tudod, olyanokkal, akiknek beleférnék a csőrébe.

V: Hát akkor azt tanácsolom, húzz el innen, kisveréb. És legközelebb a magad fajtájával barátkozz.

I: Hé, hé, álljon meg a menet! Úgy hallottam, az előbb még más véleményen voltál.

V: Semmi közöd hozzá.

I: Azt hittem, csak az öreged ítéli el a fajok közöttiséget. Hová tűnt az a nagy szabad szellemed?

V: Hogy hívnak, veréb?

I: Izi a nevem.

V: És mondd csak, Zizi, nincs neked családod? Mert elég bátor vagy ahhoz képest, hogy követhetnélek hazáig, kifoszthatnám a fészkedet, és nagyon jót kajázhatnék, mert kicsit már éhes vagyok.

I: Szóval igaz, amit a varjakról mondanak.

V: Mit mondanak?

I: Hogy örökké morgó és faragatlan népség.

V: Na, figyelj, kisveréb: ez szemenszedett sztereotípia, amit minden bizonnyal a verébiskolában vernek a fejetekbe. Most én is jöhetnék azzal, hogy nekünk a varjúsuliban azt tanították, hogy a verebek mindenütt ott vannak, és állandóan hallgatóznak. De az nyilván nem lenne fair veled szemben.

I: Tudod, kedves varjú barátom…

V: Csak simán varjú, oké?

I: Errefelé elég sok a fátyolka, aminél nem is képzelhetne el jobbat a veréb uzsonnára. Szóval csak szálldostam itt, és fátyolkára vadásztam, amikor meghallottam a vitátokat a fajok közöttiségről, és nem tudtam nem odafigyelni rá. Ez olyan téma, amiről a madarak általában nem beszélnek. Én viszont sokat gondolkozom ezen magányos perceimben.

V: Nahát, a verebek tudnak gondolkodni?

I: Hogy a bölömbika rúgja meg! Szerencséd, hogy a túlsó ágon ülsz, te varjúhájjal megkent…!

V: Tegyél egy szívességet, és mondd el, mit akarsz tőlem, felfújt kis veréb. Mert látom, hogy nagyon akarsz valamit.

I: Én csak egy dolgot akarok, varjú, és az a fajok közöttiség.

V: Lennél szíves körülírni ezt egy verébcsőrnyit?

I: Fajok közötti érintkezés és békés egymás mellett élés.

V: Hát az nem lesz. Legalábbis addig a röpke húsz évig, amíg az én kis életem eltart, addig elég kicsi az esély rá, hogy ez bekövetkezzen. Nem hallottad apámat?

I: De, hallottam. És téged is hallottalak. Úgy hallottam, nyitott vagy, és hát én is nyitott vagyok. Két madár vagyunk, akik tudnak beszélgetni egymással. Mert megértik egymást. Milyen jó lenne, ha bármelyik két madár ugyanezt megtehetné. Értesz engem?

V: Igazad van, de ez… ez sohasem fog megvalósulni. Egy utópiára csicsergéljük a szót. Attól, hogy mindkettőnknek szárnyunk van, és minden reggel kénytelenek vagyunk tollászkodással kezdeni a napot, én például soha nem leszek képes megérteni, mondjuk, egy baglyot. Bár kétségkívül szeretném… Mint ahogy téged is szeretnélek megérteni, de nem megy, mert varjú vagyok. Te meg egy veréb vagy.

I: Egy bagollyal talán én se jönnék ki jól. Sose láttam még közelről, és nem is akarok. Még fészeklakó korunkban belénk verték a szüleink, hogy ők aztán veszedelmes egy népség. Jó anyám azt mondta, hogy aki kirepül az erdőbe, és nem ér haza, mire a nap eltűnik a házak mögött, azt elviszi a Füles Bácsi. Mint ahogy a szomszédék fiókáját is elvitte, amikor sokáig elmaradt.

V: Hát, mi se csípjük a baglyokat. Szerintem minden madár utálja őket.

I: Pedig lehet, hogy igazából kedvesek.

V: Pff, kedvesek?

I: Vagy nem is tudom… Talán más miatt értékesek. Jut eszembe, azt hallottam, nagyon okosak. Lehet, hogy mindegyikük egy lángelme. Hogy őszinte legyek, a verebekről ez úgy nagy általánosságban nem mondható el, ha érted, mire gondolok…

V: Be kell ismernem, hogy neked viszont veréb létedre egész jól forog az agyad.

I: Tudod, van mifelénk egy szólásmondás: úgy bókol, mint egy varjú. Érzed az iróniát.

V: Errefelé meg azt mondják: ha nem eszel, veréb leszel.

I: Miért, milyen egy veréb?

V: Hát gyenge, mint a harmat. Láttál már verebet varjúval szkanderozni?

I: Nem.

V: Látod, én sem.

I: (pislog) Szóval… arra próbálok rámutatni, hogy két madár két különböző fajból igenis képes megtalálni a közös hangot. Csak meg kell próbálni. Például itt vagyunk mi ketten. Én megpróbáltam, és tessék, egy varjúval beszélgetek.

V: Vakmerő kis csőröslepke vagy te. Azt hittem, az ilyenek gyávák.

I: Hogy micsoda?

V: Csőröslepke. Varjúszleng. Azt jelenti, veréb.

I: (nevet) Mi meg gyászhuszároknak hívunk titeket.

V: (megvonja a szárnyát) Tudom, nincs valami jó hírünk. Talán a tollaink színe teszi. A madarak ránk néznek, és kitérnek az utunkból, csak mert feketék vagyunk. Ne gondold, hogy nem esik rosszul.

I: A madarak helyett akár mondhatod azt is, hogy galambok.

V: Honnan tudtad, hogy…? A verebek gondolatolvasók?

I: Ó, csak ide-oda röppenek, és látok dolgokat. Amikor azt mondják, a madarak csiripelik, akkor azt úgy értik, hogy a verebek csiripelik, mivel mi elég sok mindenről tudunk.

V: Mi meg csak kárálunk.

I: Na és a turbékolókat hogy nevezitek?

V: A turbékolókat? Őket csak piperkőc, dagadék városiaknak… Nagyon nagyra vannak magukkal. A semmire.

I: Osztom. Tessék, egy véleményen vagyok egy varjúval.

V: Komoly? Azt hittem, ti spannoltok vagy mi… Hát egy helyen éltek.

I: Az még nem jelenti azt, hogy sülve-főve együtt vagyunk…

V: Várjunk csak… Hé, te most jól átvágtál engem. Te nem mezei veréb vagy, ugye? Nem, te házi veréb vagy. Gondolhattam volna! Te vagy az, aki a McDonald’s-nál jópofizik az embereknek. Még hogy fátyolka, hagyjuk már!

I: És ha városi vagyok? Attól még nem jöhetek le egy kicsit vidékre, hogy teletömjem magam fátyolkával? Te is urbanizálódsz néha, vagy nem?

V: Muszáj vagyok. Minden télen. Olyankor vannak összezörrenéseink a galambokkal. Úgy néznek le ránk a kackiás, városi épületeik meg a böhöm szobraik tetejéről, mintha valami visszamaradott, igénytelen erdei népség lennénk. Állatok. De félnek is tőlünk.

I: Ez talán érthető. Hiszen nagyok vagytok, erősek és feketék.

V: Te is a színünkkel jössz?

I: Nem ez az elsődleges, amivel jövök. Inkább az, hogy ti megesztek más madarakat. Elraboljátok a fiókákat, felfaljátok a tojásokat. Ez nem szép dolog.

V: Tudom, de nekünk is meg kell élnünk valamiből. Nem repül csak úgy a sült galamb a csőrünkbe. Ez a tápláléklánc.

I: Ezért nem szeretnek titeket a madarak. Ez kegyetlenség. Mit szólnál, ha a te fiókáidat is elvinnék és kibeleznék?

V: Nekem nincsenek fiókáim, és ha maradok a csókáknál meg a szarkáknál, talán soha nem is lesznek… De meg tudlak érteni. Figyelj csak, mondok neked valamit. Elárulok egy titkot, gyere közelebb…

I: Én aztán nem megyek.

V: Ne légy már ilyen betoji! Nem vagyok olyan rossz, mint amilyennek gondolsz. Na jó, maradj ott, de akkor jól figyelj, mert csak egyszer mondom el, és halkan. Apám nem tudja, de neked megsúgom, hogy én és a barátaim hivatalosan is vegetáriánusok vagyunk. Kijelenthetem, hogy tiszta vagyok; pontosan hat teljes hónapja és két hete egyetlen életet sem oltottam ki. Tudom, hihetetlen, de nem túzok. Még akkor sem használtam ki a helyzetet, amikor megtehettem volna. Látod, te is itt ugrándozol még.

I: Hát ez… igazán becsülendő.

V: Köszönöm. Tudod, mi nagyon komolyan vesszük ezt. Pontosan azért, hogy megvalósulhasson, amit te mondasz. Hogy ne kerüljünk konfliktusba a galambokkal minden télen, mert egyesek közülünk még a régi hagyományokat követik, és ölnek a nyílt utcán, mintha csak az erdőben lennének. Ha az egész közösségre kiterjedne a mozgalmunk, és nem bántanánk többé a galambokat, biztos vagyok benne, hogy ők is változtatnának a viselkedésükön. Mert így megy a folyamatos adok-kapok, valaki megéhezik, kifoszt egy galambfészket, másnap a dühös galambok széttárt szárnyakkal üldöznek el egy odadobott kenyérhéjtól gyanútlan, random varjakat, ezek a varjak pedig aztán csoportos merényleteket követnek el egy-egy sikátorba betévedt random galamb ellen, és jóllaknak belőlük. Erőszakra erőszakkal válaszolni nem megoldás. Az csak rosszat szül, nekem elhiheted. De érted, nem csak a galambokkal akarunk normális viszonyt kialakítani, hanem mindenféle madárral. Te is hallhattad, hogy apám csőrrel, karommal tiltakozott, amikor meghallotta, hogy láttam már csókát közelről… Pedig ők nem is olyan sokban különböznek tőlünk.

I: (kevés meggyőződéssel) Hiszen feketék…

V: És köztük is terjed a hitünk. A madárvilág kész a változásra. Már csak tettekre van szükség.

I: Nem tudom, mi lesz még itt, de annyit mondhatok, hogy én a te oldalon állok, varjú.

V: És én ezt értékelem. (fojtott hangon:) Csatlakozol a Vegetáriánus Varjak Világmegváltó Társaságához? Az a célunk, hogy egy egész seregély legyünk. A jelmondatunk: „Tiszteletet, empátiát minden fajnak! Az ég népei együtt élnek, együtt halnak”! Hoppá, ez kicsit hangos volt, remélem, nem hallotta senki…

I: Megtisztelő lenne. De én nem vagyok varjú. És szerintem senki nem hinné el rólam, hogy az vagyok. Nézz csak rám…

V: Hm, ez bizony probléma.

I: Nem lehetne inkább Vegetáriánus Varjak és Valamirevaló Verebek Világmegváltó Társasága?

V: Nem is rossz. Hiszen te egy valamirevaló veréb vagy. Majd megdumálom a fejessel, rendicsek?

I: Nagyszerű. És ő hol van most? A fejes.

V: A fejes? Lássuk csak, ő most minden bizonnyal dolmányosra festve egy szarkával szerelmeskedik valahol az erdő mélyén. Tudod, ő Varjú Zotya. Majd bemutatlak neki. Ez fontos lépése lesz a programunknak.

I: Tényleg nagyon örülök, hogy a részese lehetek ennek.

V: Hát még én mennyire örülök, hogy a részese vagy. Ha minden simán megy, holnap éjjel meg is tartjuk a beavatásodat.

I: Mi-micsoda? Bea-beavatás is lesz?

V: Még szép!

I: Na de mit jelent pontosan az, hogy… beavatás?

V: Hát, az azt jelenti, hogy beavatunk téged. Csak amúgy varjú-módra. (kacsint)

I: (pislog)

V: Nem mondhatom el, mi fog történni, de annyit elárulhatok, hogy pontban éjfélkor kirepülünk a véres sziklához, körbeállunk a srácokkal a telihold sápadt fényében, és… Hé, ne félj már. Kibírod. Mindenki túlesett rajta. Nem fogsz látni egy kukkot se a verébszemeddel. Kórusban károgjuk majd neked Edgar Allen Poe-nak A holló című versét: „Egyszer egy bús élféltájon…”

I: Nem is tudom, talán inkább…

Váratlanul leszáll közéjük Varjú Aladár.

A: Te jószagú poszáta! Vili fiam, mondd csak, ez egy lidérces álom, vagy tényleg ehhez a kis primitív, desszertnek való állathoz beszélsz?

I: (ijedtében a csőréhez kap, elrepül)

V: (néz utána, néz az apjára)

Vége.