Category Archives: Slam

Slam

Versírásók

„Szeretlek… Szeretlek, mint Majkát a rapper” „ Az én szívem piros rózsa, ha téged lát, ég, mint Dózsa.”

Szerelmes vagy?

Ne írj verset.

Mindenki szerelmes verssel kezdi, de ilyet nehéz írni.  Talán a vers is szerelmes egy másik versbe és nem beléd, már minden hasonlat meg van írva, az „arcod, mint egy péklapát” hasonlat után pedig nem biztos, hogy a kiszemelt bírna. Esetleg legyél posztmodern és idézd meg a régi nagyokat olyan versekkel, mint a November végén vagy a Milyen volt festett szőkesége. Írhatsz oly sorokat, mint : Őrizem a szlemed és Ki viszi át a szemetet a porzsákban tartva, a „Szeretlek, mint ájfónját a gyermek vagy „Két karodban facebookozom csendesen”… de vigyázz, mert míg kétoldalas szonettedet írod, addigra címzettje egy „csá, gecire bejössz!” indítással meghódítva már mással kéjeleg, és neked nem maradnak, csak a „tindermagányban ázó éjjelek”.

És írhatod, hogy „Nagyon fáj”. De hiába, mert minden férfi disznó és minden nő luvnya, a többi meg nem érdekel senkit.

Ne írd.

Mi előtt írsz, tanulj meg olvasni. A tyúk is tud költeni, mégse adja ki kötetben a költeményeit a Magvető. Van, aki költi, de például a Kukor elly.

Olvass kortárst. Menj el irodalmi estekre. Ülj az első sorokba. Férkőzz egy költő közelébe. Nem szimpátia kérdése. Szagold meg. Ha rád morog, fuss. Kezdj el kockás mellényt, nyáron is sapkát, kalapot és fekete keretes szemüveget hordani. Növessz szakállt. Igyál sokat. Figyelj arra, mit hallasz a kocsmában. Szólj a mondataidba idegen szavakat, akkor is, ha a textusról az aktus, a posztmodernről meg a legutóbbi menő Facebook kiírásod jut eszedbe. Beszélgess hosszasan a Létről. Írj alá petíciókat. Arra ügyelj, hogy ezek lehetőleg ne üssék egymást. Vegyél részt irodalmifolyóirat-felkutató túrákon. Olvasd őket. Idézz belőle. Maszturbálj a Semmiért egészenre.  Hímezz Ady-idézetet a párnádra. Verj meg csoportosan este olyan költőket, akik még használnak rímeket. Írjanak inkább a versekbe prímeket.

Aztán jöhet a kemény meló, amit ki kell bírni, el kell kezdeni írni.

Majd tréningezni, egy órát hallgatni magnóról rezzenéstelen arccal, hogy „Ez vers? Mit kezdjek ezzel a szarral?”

Nézd meg, mi a líradivat, ami a kultúrára kihat. Írass a testedre verseket, legyél te a felület, szonettel legyen tele az ülep, legyél kicsit popólista, legyen tele képverseiddel az insta.

Lépj tovább, légy belszervverselő, kinek a mellékvese a poétikai mellékese, és büszkesége a veseverse, és a fehérvérs- és a vörösvérs-, lehet, a vérversben van a pénz. Fogd az éles könyvlapokat és vágd meg magad. A vérsírásnak a szívedből kell jönnie.

Igyál, hogy nőjön az a máj, és amire írd epével myverseid, modern epesztolákat, egyél, hogy lifegjen a háj, amelyre süss ki zsírverseket vagy alkoss prózát a próztatáddal,

Aztán lázadj, hozz létre saját műfajt, találj kopasz költőségedre megfelelő műhajt.

Ne maradj semleges. Plüss Wass Albert vagy Petri-csésze, döntsd el, és állj be gyorsan valahova, de ne írj politikai verseket, akkor se, ha ráállsz csasztuskára, mindennap jut túrós csuszára. Fogadj el díjakat, hogy vissza tudd adni. Kövesd a JAK-fényt vagy a FISZ-dúrt.

De tudd, sose keresel annyit, hogy ne csak költő költekező legyél. Csak búspoéták vannak, húspoéták nincsenek. Sose leszel akkora celeb, mint VVVivikeeeh és annyira híres, mint a martfűi rém

Próbálgasd magad, és rá kell jöjj, csak akkor leszel jó versíró, és nem verssíró versírásó, ha magadból írsz másba, és a sorokon kapcsolódtok megértőn egymásba.

Slam

Repül az idő

A minap találtam egy régi könyvet otthon a padláson.
Ideges voltam, az eszem máson járt, nem az alváson.
Ütött-kopott volt, magamra ismertem benne.
Vonzott ebből kifolyólag, valahonnan ismerte lelkem.

A stresszre jó az olvasás. Érdekelt is hogy miről szólhat.
Leporoltam, a gyerekkori naplóm volt az.
Kíváncsiságtól hajtva bele beleolvasgattam.
Van egy dohányzóasztalom. Oda raktam.

Mert az első oldal után rájöttem hogy felesleges. Hiszen én írtam.
Minden szava bennem zengett.
Olyan gyermeki őszinteséggel írtam, hogy sírt a tollam.
Úgy emlékszem minden sorára mintha most írtam
volna.

(Ahogyan azokra is amiket leírnak a sorok.
A magányos napok. A kiközösítő sznobok.
Az első lányra, aki megfogta a kezem.
És pöszén mondta a nevem.)

Amikor először voltam Tescóba. Majd ott ettem pizzát.
Kamaszként suli előtt ott vettem a piát.
Az első csalódásra, amit egy lánynak okoztam.
Sorban jött a többi. Folyton csak zokogtak.

Az első gondolatokra melyek a lét értelmet
feszegették.
Vannak-e ufók? Ha elvinnének, belemennék!
Bár mindig szabadon éltem. Nem ketrecben.
Az idő repül és még sehol amit elterveztem.

Még annyi mindent nem éltem át.
Amit az öregek mondtak felérem már.
Az idő az repül, nem vár meg senkit.
Csak csinálni kell szívből oda tenni.

Eltelik egy év, kettő, három és én még mindig itt
leszek.
Ülök a verandán és kínait eszek.
Az idő az repül nem ál meg nem vár meg senkit.
Mennem kell a szójás rizst oda tenni.

Eltelik tíz év, tizenöt lesz pár gyerek egy asszony, ha át
nem verem. Nem maradok mellette. Ha átkoz, ha szeret.
Az idő nem áll meg még mindig repül.
Lesz egy rossz ladám amibe minden lány beül.
Eltelik húsz év, harminc már a harmadik feleségem
teszem tönkre.
Én nem állok meg négynél. Megyek ötre.
Az idő még csak lesem lassul sebesebb mint valaha.
Húszszor láttam a kört. Favorit a szamara.

Eltelik ötven-hatvan már csajozni sincs erőm.
A nagy lábujjam körme már vagy tízszer benőtt.
Az idő meg már olyan messze száll, látni se lehet.
A lélek belém járni már hálni se szeret.

Csóró vagyok. Nincs lóvé Tescóba se menni.
A zsebemben semmi nincs csak egy fecni.
Kiveszem, a hátoldalra rajzolva egy hinta.
Egy oldal a régi naplómból, egy lista.
Amiket át szerettem volna élni mi előtt késő.
Mielőtt szívemben utat állna egy vérrög.
Éppen a csaj meztelen hasáról ettem a pörköltöt.
Mikor rájöttem. Már nem repül az idő megállt győzött.

Ő nyert. Semmit sem tettem meg amit szerettem
volna.
Csak sablonos dolgok. Hajtsd a nőket. Szerezz jobbat.
Ha új életem volna is esélyesebb, hogy idő győzzön.
Mert mindent megkaptam azoktól a nőktől.

Amikor nem repül már az idő, hanem megáll mozdulatlan leszel.
Nem beszél a szád. Nem lát a szemed.
Amit addig nem éltél át az után sem fogod.
Legyen az akármilyen “halaszthatatlan” dolog.

Az ember felismeri a hibáit, de nem változtat. Beéri.
Aztán hogy miért boldogtalan? Nem érti
Én változtatni fogok. Esküszöm. Ha addig fagy!
Oh, hogy elrepült az idő… mennem kell, randim van.

Slam

A kódom 1, 2, 3, 4

Mint minden felelősségteljes ember, tudom,
hogy a fontos dolgok védelméről gondoskodnom nekem kell,
de ami számomra fontos, azt szeretném megosztani mással
ezért nem élhetek  Pentagon szintű titkosítással
ezt használom majdnem mindenre
egy naiv srác, aki hitt benne, hogy ez majd megvéd
pedig a fiatalon több pillangót láttam farzsebben, mint réten színes lepkét
viszont a gyerekkorom olyan volt, mint egy mese
apám hol volt… hol nem…
én a rendszerben egy apró porszem,
ugyan vannak titkaim, de abból nem élne meg Edward Snowden

A kódom 1,2,3,4
aztán jött egy lány a kacér mosollyal, oh mily szemtelen
trójai falóként döntötte össze védelmi rendszerem
boldog voltam, hogy a szívemet a szívére cserélem,
akkor még nem sejtettem, hogy ezt évek múltán visszakérem
azóta ön és közbizalom hiányban szenvedek

ha el is hinném, hogy ez a gyönyörű lány itt az első sorban …
velem olyan csodát tenne, hogy bármit is legombolna rólam…
az félek, hogy borból max. 2 pohár lenne

A kódom marad akkor is 1,2,3,4
na de pont erre valók a barátok, hogy a nehéz időszakon segítse át
nem mindenki olyan szerencsés, hogy van mögötte szerető család
számomra a barátság szent, mert ez még akkor is tart
amikor az összes többi kapcsolat már tönkrement
éppen ezért virrasztottam velük, ha megégette őket egy hazug picsa
az egyik olyan hálás volt ezért, hogy fogta a volt csajomat és levitte balcsira

A kódom 1,2,3,4
akkor is felkelek, ha már az elején tudom, hogy ez a napom sem lesz színesen tarka-barka
ma nem váltom meg a világot, csak maradok a hétköznapok rabja
az utcán ismeretlen arcok, rám senki nem köszön,
amíg más nyugatra tart én Pestről Debrecenbe költözöm
és van, hogy megkérdezik tőlem, Zoli te miért vagy itt?
mert a sorstól tiszta lapot kértem, de helyette kaptam egy üres népszabit

És mielőtt felülkerekedne rajtam a teljes apátia,
azt tanácsolták temetkezzek a munkába, mert az rá a legjobb terápia
csak az senki nem mondta, hogy a munkahelyi stressztől
a szex olyan lesz, mint a slam…
max 3 perc

De mint minden felelősségteljes ember
tudom,hogy a saját életemért felelnem nekem kell
és mivel nem voltam elég elővigyázatos, ezért magamon kívül
újfent  nincs kit hibáztatni,mert a kódom az volt, hogy
1,2,3,4
amit most miattatok….
ideje megváltoztatni