Category Archives: Slam

Slam

Pizzaslam

Előbb legyen alapunk, aztán tegyük fel tétjeinket. Feltéttel szeretnéd? Feltétlenül.

Az ember alig várja, hogy kitapizza, milyen lett a pizza és pizzából egyre nagyobb a választék, magamfajta történelemtanárt szívesen választana történelmi pizzát, milyen lehetnek? Vajon mit sütöttek ki?

Őspizza. Jeges alap – ki tudja mi van alatt- majomhús feltét, Darwin öntet.

Spártai. Miután kifizetted, nem eheted meg, hanem be kell dobnod egy szakadékba.

Odüsszeusz. Tengervizes tészta, disznóhús feltét. Csak minden tízedik pizzériában kapható és tíz évet kell várnod amíg, kihozzák, plusz meg kell küzdeni az ugyanolyan pizzát kérőkel, de várakozás közben elolvashatod az Ulysest.

Barbár. Tüzes alap, vandál módon felhajigált feltét, a húst keresned kell rajta, hogy hol van.

Feudális. Üres tészta, amelyből tizedet kell adnod nálad jobb módú ismerőseidnek.

Középkori. Máglyán égetett alap, Boszorkány szalámi (fekete macskából), dupla trappista,

Miközben eszed forrón imádkozol nehogy  bajod legyen tőle.

Mátyás. A pizzafutár gázóra-leolvasó álruhában hozza ki és csak vaskereskedésben kapható. Maga a pizza gyrosnak van álcázva.

Mohács. Hiába vársz rá, több is veszett Mohácsnál.

Rákóczi. Rákóczi sörös tészta alap, Rákóczi túrós feltét, kuruc szalámi – de hogy került rá az a kebab?

Rousseau. Nyers tészta, még nyersebb zöldségek, éretlen sajt – a Vissza a természethez jegyében.

Márciusi ifjak. Kávés alap, kétfejű saslik, talpra állva kell fogyasztani, a tésztája olyan kemény, hogy ideális forradalmakhoz.

Petőfi. Morzsás alap, anyám tyúkja húsa, a pizzafutár állítólag elesett, de többen látták Szibériában.

Dualizmus. Az ismerősöd elveszi a pizzádat, majd felajánlja, hogy a tészta felét meg a pepperónit leeheted, de az összes többi feltétet leette, sőt a ketchupos flakon is nála lesz.

Millenium.  Gyanús sárga feltét. (sáfrány vagy epe) – a földalattit szimbolizálja. Az elmúlt ezer év összes feltétjéből egy kevés.

Lenin-fiúk. Munkásököllel gyúrt tészta, csípős vörös alap, vörös hús, paradicsom, sok ketchup.

Horthy. Tejfölös-fehér alap, fehér lóhús, tenger gyümölcsei

( Aki egyszerre rendel Lenin-fiúk és Horthy pizzát, az kap ajándékba egy ellenforradalom pizzát.)

Rákosi. Mielőtt megeszed írnod kell hozzá egy csasztuskát és a fotóját kiraknod a faladra – de bármikor elvihetnek, mert az új ukáz szerint a pizza burzsoá, imperialista métely.

Kádár. Gulyás(kommunizmus) alap, krumplistészta feltét, akasztva hozzák ki és hokedlin illik fogyasztani és mindössze csak 3. 60

Fletó. Valuta alap, elkúrt tészta, de táncolni fogsz tőle. Inni kell hozzá kurva sok bort.

Orbán. Úgy hozzák ki, hogy lenyúlták 2/3-át

LMPizza. Zöld és emiatt senki se akar enni belőle.

Jobbik pizza. Dupla turul feltét. Sokan vona-kodva fogyasztják mert nem kóser.

Kétfarkú pizza. Fele igen- fele nem, hot dog feltét.

És hogy hol kapható? Don Pepe? Don Pedró? Don kanyar?

Jó étvágyat kívánok!

Slam

Pici vállam, nagy a súlya

Képes vagyok magammal veszekedni.

De nem, nem skizofrén vagyok, csak fogalmam sincs, ki. Vagyok. Hah, Kivagyok.

Sosem leszek jól, ugye?

(Sosem leszek jó, ugye?)

Előbb vagy utóbb, így, vagy úgy, emígy-amúgy úgyis mindenki csak elhagy meg elfelejt.

 Ők elfelejtenek engem, és lassan én is elfelejtem magam, s elveszek ebben a nagy nemszeretve-levésben. Vagy a nemszeretve levesben. Vagy elveszek a levesben, vagy kanál leszek-ebben is. Mint minden egyéb lében.

Túl sok vagyok de túl kevés, több a kelleténél, de egy picivel mindig kevesebb, mint amennyi kéne.

Engem nem szeretnek, van jogom, hogy én se szeressek.

Jogom az van, de nem élek vele.

Mindenkit nagyon megszeretek, aztán mindenkit nagyon megsiratok, amikor elhagy. A mai napig emlékszem minden búcsúra, már ha tellett rá. Merthogy a legtöbben így léptek le: köszönés nélkül, hangtalanul. Ez jutott.

Kiskoromban mindig azt szerettem volna, ha az egész világban boldogság lenne. Kértem is az Istenkét, hogy ha kell, minden terhet pakoljon az én pici vállamra, csak mindenki másnak legyen nagyon jó.

Sosem gondoltam, hogy komolyan vesz.

Slam

Einmal ist keinmal

Einmal is keinmal. Once doesn’t count.
Egyszer, az annyi, mint egyszer sem.
Egy sör, az nem sör.
Ha ez igaz, – és hogy is lehetne téves egy gondolat
ami annyira tömör és frappáns,
hogy bármikor elmenne kedvcsinálónak egy motivációs tanfolyam plakátjára,
szóval ha ez igaz, annak
komoly következményei vannak.

Ha egyszer az annyi mint egyszer sem,
akkor például: nem volt soha fogszabályzóm
és vállig érő hajam.

Ha egyszer az egyszer sem, adódik a kérdés,
hogy összesen hányszor is éltem.
Ha egy sör nem sör,
és két sör az fél sör, akkor, számításom szerint
nekem pontosan egy fél komoly kapcsolatom volt.
És esténként kétszer kellett teljesítenem az ágyban,
hogy a hölgy félig elégedett legyen.

Egyszer, az annyi mint egyszer sem.
Ez az oka, hogy keveslem az első kört
ágyban párnák közt halni is, hálni is,
vagy hogy amikor már nagyon nem hiányzik,
akkor is kell az a még egy feles.

Ez az oka, hogy nem lesz soha egy szer sem,
amiből elég lenne egyetlen jól belőtt adag, hogy
attól fogva, egyszeriben a Nirvana legyen a norma.
Ezért kevés egy lökés, hogy átlökjön a parák palánkján,
ne csak megbillentsen.
Ezért nem adja egy élmény sem annyira,
hogy két perc múlva ne érezném megint úgy,
hogy valahogy máshogy akarom érezni magam.

Halló? Mr. Stephen Hawkinggal beszélek?
(utálom, amikor a gép válaszol)
Üzenem, hogy ne keresse tovább
a mindenség egyenletét. Megvan!
A következő kihívás, hogy próbáljuk meghekkelni.

Mert ha lehetne kettő, tehát, átszámítva, egy fél életem!
Akkor a jelenlegihez képest éppen
feleannyi bűntudatom lenne amiatt,
hogy nem nyertem Pulitzer díjat,
de még egy véres slam versenyt sem,
nem neveztek el rólam egy fémet,  vagy vírust,
és nem Zuckerberg a vezetéknevem.

Ezért, elhatároztam:
ha valahogy kapok még egy életet
(vagyis akkor egy negyedet, értitek),
inkább elmegyek épületnek.
Mondjuk egy katedrális leszek,
abban a bizniszben egyáltalán nem ciki,
ha harminc év alatt félig sem készültél el.

Én leszek az egész konstrukció,
a vécécsészéktől a villanykörtékig.
Én leszek a szentélyben az oltár,
rajta bárányvérrel felírva, hogy „ismerkednék”.
Én leszek a kehely, amit mindenki a szájához vesz,
én leszek a bor (persze vizezett),
én leszek az ostya ami a fogak közé ragad.
Ha bárki bárhol késsel akar játszani,
önként s dalolva leszek én az áldozat.

Vagy, inkább leszek mégis egy mélyenszántó frázis
azon a motivációs plakáton .
Így nem tűnök el egészen,
sőt, a lényeget tekintve ugyanaz maradok.
Most csak információ vagyok, ami várja a sokszorosítást.
egy szellemesen könnyed,
édesen üres szösszenet formájában,
talán még népszerűbb is leszek.

Valahogy így fogok szólni:

A hit vallás,
az ismeret elmélet,
a lét filozófia,
a tapasztalati tudás.
Egy dekányi Dekameron mázsányi Descartes.
Gondolkodom, de hát csak arra jutok:
mikor legkevésbé önmagam,
igazán akkor érzem, hogy vagyok.

Slam

Karma Poetica

Sziasztok! A slam poetry bajnokságra jöttem. Versenyezni. Hol a rajtvonal? Itt ez? A színpad széle? Jó, akkor csak óvatosan indulok el, nehogy nagyot essek.
És hol a cél? Meddig kell elmenni? Meddig lehet elmenni? Mondjuk addig hogy elvágom a torkomat a színpadon? Az elég alter nem? Ja, de nem lehet kelléket használni… Basszus.
Szóval akkor ez egy körpálya? A színpadon kezded, a színpadon végzed. Bevégzed a színpadon, mint az igazi színészek. Ja, bocs. Nem vagyok színész.
– Tényleg, miért nem leszel színész? Olyan tehetséges vagy?
– Miért nem leszel költő? Gyönyörűek a metaforáid!
– Ne legyél színész! Azok mind rosszéletűek!
– Ne legyél költő! A híd alatt fogsz lakni!
A híd alatt? Debreceni vagyok bazdmeg, még folyó sincs.
Inkább keresek valami diákmelót.
– Hello szia! A logisztikásokat keresem.
– Te vagy az új srác?
– Igen, a nevem Bakota Za…
– Nagyszerű! Akkor kezdjük is, ott van az a 15 zsák pakold már át emide őket.
– Srác! Figyi! Elugrunk Lacival kajálni, befejezed a végét? Köszi!
– Hé, hé! Hagyd a picsába, majd a srác megcsinálja.
A srác. Társadalmunk alap építőköve. Nem gondolkodik csak cselekszik, keveset fogyaszt, főleg százon, mert azon csak pörög. De 12 órán keresztül. Napi egy ramennel elél. Némelyik talán sokat füstöl, de kompenzálni kell.. És most mindez az öné lehet havi 47 ezerért.
És az adó?
Levonjuk! Levonják! Visszaigényeljük, beforgatjuk, befektetjük, megfektetjük, megfektetünk, megszopatunk.
Bocs. Ez már az apróbetű.
Inkább mégis csak költő leszek. Elmegyek Győrbe, mert ott még rossz esetben is jók a kilátások.
Vagy leközölnek, vagy lekezelően közlik hogy kösz de nem.
De ha mégis, egyszer életrajzi regényt írtok rólam, légyszi ne hagyjátok ki azt a részt, hogy egyszer majdnem leugrottam az Anker’t színpadáról.
Köszi!