Category Archives: Slam

Slam

Példaképkereső

Ez Vili.
Vili slam poetry-t hallgat.
Vili nem beszélget emelt hangon, miközben szlemmelnek, sőt még néha el is mosolyodik és tapsol, ha már eljött ide.
Vili jó fej.
Legyél te is Vili!

Mit hoz az év? Erről gondolkozva mindenkit elkap a hév. Eljön a megváltó – egy Meg Ryan árfolyama, ki tudja, mennyi lesz – vagy az apókalipszis, és támadnak a bácsikák? A Földön megjelenik a vége felirat? Vagy idén minden harmónia lesz, és még a kommentszekcióban is kitör a szeretet? Mit hoz az év? Mire figyelj, ügyelj? Az biztos, kell erről egy kép. Arról, ki a menő? Vagy a meférfi? Milyen egy nő? Milyen egy férfi? Arra az alaptörvény nem tér ki, minden relatív és sok modell elég alternatív, de az ívet kapni fogod mindenképp, arról, hogy nem vagy ép, se szép.
A nő szül, míg meg nem őszül, mindig erre készül, ez jut neki részül? Vagy attól nő, hogy ébredő nőerő, aki annyit dolgozik, míg ki nem dagad a karriere, és minden férfit megüt vele? És a férfi meg szakállas, szőrös vagy sima arcú s anusú úr, aki nem szúr, és örömet okoz neki a krémségek kicsiny boltja, és jól áll neki metro és retró.

Azt se tudod, milyen férfi legyél, hisz mindenki mást vár el tőled, csak épp így nem kér belőled, és nem érdekli, te férfi, belőled mi fér ki. Férj magadtól meg a többiekkel, ha nem, csak akkor kapsz feleséget, ha a hatvanfokos feles éget. Vagy a házasság felesleges? A vélemény elég vegyes. Sokféle elvárás és princípium, akkor már inkább jöjjön az ópium.

De hagyjuk a nemiséget, főleg ha a vágy épp nem is éget, hisz azt se tudjuk, milyen ember légy? Hol találsz majd példaképet? Amely nyújt segédkezet és vezet, de nem az orrodnál, és nem megvezet. Mi a fő szempont? Légy jó? Aki jó, mind hal, halvérű és nem csak állig. Az egyenlőségjel a vesztessel már ott van, és az a jó, aki nem jó, és ha rossztasz, szorzasz, az a jó, ha rossz vagy, amíg nem lesz túl magas a lebux-indexed. Az új fehér a fekete, pedig pepita az ember kedve. A példakép nem egy fotó pár matematikai feladatról, de ha nem vigyázol, ez a feladat veled mindent feladat. Minden példaképnek lehet azonban árnyoldala, árnyalata, hát jól válassz.

Ott van például ez a fickó, kit bátorságáért kitüntettek, nem ivott, nem dohányzott és nem evett húst és milliókat lenyűgözött, vagy a másik, akit vasakarata és intelligenciája miatt féltek, tiszteltek és megmentő atyaként tekintettek rá sokan, de Adolf és Józsi együtt megöltek vagy 50 millió embert.

Ma ki lehet példakép? Julien király például.

Ez Viki, ez Feri, ez Grófo, ez Kozsó, ez Maya Gold, ez Lova Gold, ez BB, ez VV, ez Vlagyimir, ez Angela, ez körte, ez Barack… Mind jófej valahol. Ne legyél egyik se. Belőlük egy is sok.

Ez Tibi.
Tibi ír és szlemmel. Szereti a szóvicceket, mert abba még senki nem halt bele. Nem úgy, mint a vállról indítható rakétákba. Tibi szlemmelés közben sose használ vállról indítható rakétát.
Tibi jó fej.
Legyél te is Tibi!

Na, azt próbáld meg!

Szóval 2016. Talán jó év lesz. Talán sok szlemmel, szóviccel. Talán karácsonykor végre én is posztolhatok eljegyzéses képeket. Ami Téged illet, ne keress több példaképet.

Legyél Te magad! Rakd össze, majd rád ragad, de ehhez kell egy Facebook profilnál több adat, és ha már nem köpöd le a tükörben magad, és az önbizalmad is dagad, légy te a saját példaképed, míg újat akarva szét nem téped.

Ez egy krumpli.
Krumpli mindig veled van, ha akarod és nem hagy cserben. Igaz barát. Mindig meghallgatja minden hülyeséged.
Krumpli jó fej.
Legyél te is krumpli!

Slam

Net slam

Én nem hiszem azt, hogy az életem videojáték.
Fejlesztem a karakterem és célom a pályaválasztás,
de totál tiszta, hogy csak egyszer halhatok meg.
Túl van minden digitalizálva?
Meglehet, de a kérdés zöme csak ciki mai lárma.
A gépek elveszik a fantáziát és rombolják a kommunikációt,
viszont bocsi, de semmittevés sem alkotott még kommüni rációt.
A vitatott téma parázsként mért éget,
hisz csak meg kéne találnunk a közös mértéket,
s nem hibaként róni fel a hamis mércéket.
Ránk vetített mázvázunk, mint nyáron karamellé
olvadna le rólunk, de kell még jó néhány fiatal,
s bátor kar emellé.
A mai fiatalok idióták.
Lassan e szavak, mint idiómák forranak egybe,
ha nem adnak s adunk esélyt a megcáfolásukra.
Ha engeded, most magam nevében felszólalok
másokért, értünk,
mert hiába várjuk a javulást, míg egy
kiegyenlített, közös nevezőre nem tértünk,
szóval engedjünk egy kicsit egymás
sztereotípiáinak erős szorításából.
Elmondom, mi mást tudok,
hogy csak úgy el nem fásulok,
s majd veled együtt lassulok, csak láss!
A neten nem teng az ész, tudom,
de ha megosztok valamit, azt elsősorban szóban teszem,
és nem fészbukon.
Kérdezz meg és hidd el, neked ecsetelem,
nem pedig akárkivel lechatelem.
Mint már mondtam, egy virtuális hintát nem ész lenget,
viszont kölcsönzött már nekünk nem is kevés szlenget,
meg képzeld, szerintem lendület nélkül nem lesz fékezet,
és látod, az én szavamon is maradt még ékezet.
Mára más a divat. Túl sok a mindennapi tollászkodás
és így lett egy csomó kis pávagyerek,
aki gépezni reggel, délben meg este szeret,
hogy megírhassa kommentbe a harmincadik hashtag swaget,
de van remény, mert ez az ember önmagának tart bakot,
mikor halkan, de elénekli az A YOLOvas katonánakot.
Szidni könnyű, és te idegen szívbe döföd e késeket,
miközben elfelejted, hogy ez mégiscsak a ti neveltetésetek.
Az ítélet fáj, s terjed, mint vírus a herpeszszerű szájfoltokon,
és akkor most tök mindegy, hogy nekem van-e a legújabb iPhone tokom.
Lehet, hogy a telefonom okos, de remélem, én többet tudok nála,
mert például téged is én tanítalak majd a használatára.
Felesleges a tagadásra fordítanod véres verítéket,
mert ezzel helyezel más asztalára téves terítéket.
Én szülőtől és élettől egyaránt kaptam már pofont,
tehát az az állítás eleve megdől, hogy minket csak a
game o-ver.
Megvannak a saját korunk problémái, de gyere és
dobj el velem mindent, ami ma gátol
és önképzett falad majd lebomlik magától.
Az elmém szabad és enyém e testkamra,
szóval folytatom, míg van erő, s igény a restartra.
Ne kerteljünk hát, inkább érzéssel tápláljuk a földet,
amiben nem megvetőként, hanem magvetőként vagyunk jelen.
Végy észre engem, ne csak a bennem fellelhető degenerációt,
és ismerd meg, mielőtt elítélnéd a következő generációt.

Slam

Minél drágább, annál kevesebb

Van három perced, hogy beszéljek neked egy nagyon fontos személyről?
Úgy nyolc éves lehettem, amikor először hallottam róla. Megismertem.
Ha lehet egyáltalán mondani, hogy ismersz valakit, aki példaképeddé vált,
Annak ellenére, hogy soha nem találkoztatok – de hát hogy is találkozhattatok volna.

Biztosan tudod, kire gondolok. Most is magam előtt látom sebekkel
Koszorúzott halántékát, fájdalmak között is nyugodt, szilárd tekintetét,
Biztató mosolyát, szakadt ruháját. És a szekrény méretű hátizmokat.

Bruce Willis.
Akitől megtanultam mindent, amit egyáltalán tudni érdemes:
– Ne felejtsd el, hogy a porcelánból készült revolvert
nem mutatja ki a reptéri biztonsági rendszer!
– Ne csüggedj el, ha a karácsonyi terveid felborítja egy terroristacsoport!
– Ha kopaszodsz, kopaszodj méltósággal és gyorsan, egyik epizódról a másikra!
Bruce Willis összeszorított fogakkal viaskodik az emberi állapot
lényegét jelentő kérdésekkel. Legdrágább az életed (negyedik rész),
aztán Drágább, mint az életed (ötödik rész).

Bruce Willis hiteles volta macsó, és a macsósága hiteles.
Ha képmutatás- vagy sznobizmusszagot érez, megrebbenti a bal mellizmát,
de az arca rezzenéstelen marad.
Bruce Willis kétségtelenül többet mutatott fel, mint Pumped Gabó, de ha találkoznának,
ökölpacsizna vele és dicsérőleg nyilatkozna a kidolgozott felsőtestéről.
Bruce Willis kiállná a sort, hogy dedikáltassa a legújabb Coelho kötetet.
Bruce Willis Emma Heminggel jár – ez a név persze nekem sem mondott semmit, amíg rá nem kerestem.
Bruce csípőből tüzel a nyelvtannácikra és a liberálfasisztákra.
Bruce akkor is kihúzza magát, ha az adott pedagógiai helyzetben – végső megoldásként –
egy Ákos dalszövegből kölcsönvett metaforához kényszerül folyamodni.

Drágán add az életed! Bruce, az egzisztencialista.
A kifejezésnek, a filozófiai elképzelések közlésének az a fajtája, ami őt jellemzi,
a tömörítés fogalmait kimeríti, szétfeszíti. Amit mond, azt igazából ki sem mondja. Éli.
A filmek címe pedig csak, mint a gyengébbek kedvéért, summázza,
hogy miről is szólt az elmúlt 90 perc.

Drágán add az életed! Kinek? Bruce nem magyaráz, nem értelmez.
A terroristáknak? Fenét! A párodnak, akiről te is tudod, hogy a véred szívja,
és szerencséd van, ha fokhagymával távol tudod tartani magadtól.
A gyerekednek, akinek a fél melled adod, és az egész testedet kéri.
A macskainfluenzának. Az NSA-nek. A Volkswagennek.
A gazdasági bevándorlóknak. A Ewing olajtársaságnak.
Drágán add. Miért? – Kérdezed. A miért azonban csak porhintés, illúzió, mátrix.
A miért a kék pirula. Miértek nem léteznek, csak mérték:
Még drágább az életed. (2. rész.)
Igen, Bruce Willis – magyar hangja Dörner György – a kiáltó szó a pusztában,
ahol a viszonylagosság mindent átható salétromjától szikes földből
ideáljaink hamvai fölött csak halált hozó fű terem,
és egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
aki felkapaszkodik a szitává lőtt rosszfiúk hulláiból összehordott Soap Box-ra,
és képes értékről beszélni, itt, a posztmodern, a nihil, talán a posztnihil kellős közepén.
Ebben áll a bátorsága, nem abban, hogy felhőkarcolókat és Boeingeket ment meg.

Bruce Willis oltalmazza ezt a világot a Nietzschéktől és Wittgensteinektől,
mert őt nem riasztják meg a végletek. Az élet mindig drága. (3. rész.)

Ez a fajta bátorság az, amiért Bruce Willis együtt említhető Jézus Krisztussal,
Gandhival, és igen, Zsákos Frodóval.

A tömegnövelők, a CGI robbanások, a második Hulk, a harmadik pókember,
a sokadik Batman jelmezbe bújt Ben Affleck előtt – ez utóbbit még mindig
nem akarom elhinni –, ott van Bruce Willis, az avengerré avanzsált átlagember.
A hősiesség mintaképét, kivonatolt lényegét megtestesítve, szuperhős
– mit szuper: meta-hősként, mert ő nem egyszerűen egy ügyért áll ki.
Ő azt vállalja fel, hogy felvállal valamit, azt képviseli, hogy képvisel valamit.

Bruce F. Willis.
Bruce Fucking Willis.