Category Archives: Slam

Slam

Hesteg fészbukozási

#fészbukozási, #mástcsinálnikéne, például megtudni, hogy a Rosenberg-házaspár kém-e, de jogos kérés, ha van dísz lájkgomb, legyen diszlájk bomb! Itt vannak az új tetszikek, odakünn a rét szikes – egy, csak hogy legyen itt egy rím. Nézzük mit posztoltak a posztosok kettő-  kettő, csak hogy legyen itt egy prím.

Tetszik az új profilképed, hogy befejezted a szakdogád, hogy ettél az Ikonban – eddig és ne tovább!

Tetszik a művészi kép a szemedről, a városképed Szegedről, az elkényeztetett macskád és a fürdőhabos fürdőkád.

Tetszik a bulis csoportképed, ahogy kibuggyan a kebled, ahogy túrabottal mész neki a hegynek, tetszik a tetsziked, csak azt nem tudom már tetszikelni.

Ha tetszik valaki nyomok egy imádomot, hogy 3 másodperc múlva visszavonjam, és tetszikre változtassam. Jogos. Csak imádnám.

Több hír a Facebookon, itt legalább az összes dühítőmet elnyomom, itt elnyomás van.

Hűha vicces, hogy mennyi minden szomorú és dühítő, de ezeket úgyse használom, így is depressziós leszek a Facebooktól – brit tudósok legalábbis azt mondják és ők csak tudják.

Pedig ha Truebook lenne a Facebook,  ki mernénk posztolni az ehetetlenül zsíros, szikkadt és csoffadt lángosunkat amit most vettünk kétszázér’ a lepukkant lángossütödéből, ha csak mi kaptunk egyest vagy ahogy vidáman pózolunk egyedül, szakadt mackóban a TV előtt nyáron, miközben mások horvátban vannak a kicsijükkel. Beállítanánk egy előnytelen karikás szemű, elaludt arcú profilképet, amelyről virtuálisan is átjön a szájszag, adva egyet a népszerűségi hájpnak! Felvállalnánk, hogy a kedvenc állatunk a pulyka és a levéltetű, és írásmódunk meg a cirillbetű. Szerinted a pulyka nem cuki? Akkor coki!  Belépve írjuk le őszintén, mi jár a fejünkben. „Utálom Y-t, ráadásul egész nap ment a hasam.” Vállaljuk fel mit gondolunk valójában, ehhez kell pár új gomb is:

Összezavarodott tanácstalan tapír fej – nem tudom, mit szólok ehhez.

Mosolygó zsugorodó máj – erre iszunk!

Gép előtt porladó csontváz – vártam, hogy rám írj.

Vigyorgó molylepke – lájkomat megették a molyok.

A- betű alakú napocska – sunáznám!

Vedlő macska – Ez szőrözés

Bilabiális zöngés spiráns – csak mert szeretem…

Nyelvet nyújtó injekciós tű – oltás,

Fáradt arcú nő figyelmeztetően felemelt mutatóujjal – anyád,

Huncut képű vörös róka – ettől rókázok,

Halott csecsemő – kizárólag az ezredik kisbabás kép után aktiválható. Új alkalmazások is telepíthetők lennének, mint az anticukítlanító, amely azonnal letiltja a cuki kutyusos képeket, videókat, és helyette gecironda bojlereket láthatsz. Ennek ellenkezője a gennyedző, sebekkel teli kutyákkal az étert telelövő ismerőseink ellen a cukisító, mely a seb és vér érzékelésekor picike egyszarvúakat ábrázoló képre vált.

Az idézet posztmodernizáló az eredeti Oravecz-idézetetet összekeveri és új, meghökkentő jelentésekkel gazdagítja.

Alkalmazás, amely játékfelkérésre automatikusan elküldi „a nem kérek játékfelkérést, én csak magamal játszom.” Betegelés esetén ajánljuk, kérdezze meg a Face-ER-ben dolgozó faceorvosát, gyógylájkolóját. Sajnos a Truebookon hamar lecsökkenhet az ismerőseid száma kettőre, az egyik édesanyád, akit te regisztráltál, a másik egy spamélyiség. Pedig neked nem az a boldog születésnap, ha barátokkal támaszthatod a söntéseket, hanem otthon egész nap köszönheted a köszöntéseket. Rád borulna a virtuális egyedüllét piszka, akinek a temetés eventjét sem igazolja senki vissza. Marad hát a rutintetszik, megszokásposzt, szíveden hagyhatod leülni a magánykoszt, pedig régi vágyad ne csak az oldaladat, hanem az arcodat is lájkolják.

#zuckermérgezés #hesteg elég volt mára az internetből.

Slam

Nőnek lenni nemes

Nőnek lenni nemes. És ha nőnek lenni nemes, akkor férfinak lenni nemtelen? A nő a szebbik nem. És ha a nő szebbik nem, akkor a férfi a rondább, igen?

Ami azt illeti, én igazán sajnálom a hímeket, hogy nem nézhetnek tamponokról szóló oktatófilmeket. Elvégre Isten a bűnbeesésért Éva vérét kérte, majd persze meggyőzték, hogy havi részletekbe mérje. Csak azt nem értem nekünk miért más, a pasikra is ráférne havonta egy erős hangulatingadozás.

Nőnek lenni nemes, és ha nő vagy akkor nevess, vagy dobj egy hátra szaltót. Nekem aztán kurvára mindegy.

De fiúk, készítsünk egy jegyzetet, hogy hogyan tarthat tovább a készülődés, mint egy egyéjszakás gyorsmenet. Kell egy kis idő a zuhanyfüggöny mögött (úgy körülbelül 20 perc és a végtelen között). Ez eddig nyilván tiszta sor, de jöjjön az egyetemes „Mi a faszt vegyek fel?” kérdés. Nincs a szekrényedben semmi használható, és ez a semmi mellesleg sehogy sem akar elférni ott. Annyi lányt láttam már az újságokban, laza cuccban, lezseren, nincs rajtuk semmi csinos vagy opálköves, de mikor kipróbálok valami hasonlót, akkor én miért nézek ki úgy, mint egy csöves? Elszántan próbálok magamra szenvedni egy dögös mini ruhát, amiből végül úgy is ki fog kandikálni néha a jobb farpofám, és ha valami perverz megemlíti, azt én vágom majd pofán. Egész jó választás, de nem hiszem el, hogy lehet ennyire apró egy szűk ruciban két női mell. Aztán persze mindig az lesz a vége, hogy hiába kezdtünk el reggel 10-kor készülni az estére, a smink felemás és a hajunkra még ráférne egy kiadós vasalás.

De azért állj az egészalakos tükör elé, és nem gond, ha rondának érzed magad, mert ha szomorkodsz, hát akkor is ronda maradsz. A barátnőid úgy is azt hazudják majd, hogy milyen gyönyörű vagy ma, szinte tökéletes. Tökéletes vagy ahhoz, hogy kiderüljön, a kiszemelted egy pöcs. Vagy is inkább pöcstelen, mert még egy piát sem fizetne neked az elvárt hetyegésért. Tiszta sor, tiszta sör. És a sörön kívül már semmi jó nincsen ebben az estében. Nézheted, ahogy a barátnőid elcseszett Justin Bieberekkel táncolnak, és utána körülbelül annyi időt töltenek veled, hogyha kimentek együtt mosdóban még az is lehetetlen, hogy esetleg kihúzd a szemed. Szóval rossz a kedved, és már az sem segít, ha egy dögös idegen megfogja a seggedet a bárpultnál, mert legszívesebben jelenleg otthon aludnál a Barátok közt ezerhatszáznegyvenkettedik részére, de nincsen szükséged részvétre hisz nőnek lenni mégiscsak nemes, és ha nő vagy akkor nevess, mert hát még mindig jobb, mintha nemtelen lennél.

Slam

Tik-tak

Tik-tak. Tik-tak, az óra mindig monoton ketyeg.
Én meg időtlen idők óta időzök itt az időmet pocsékolva, egy rossz
időzítéssel. Megint csak az én szerencsétlenségem, hogy nem tudok
szabadulni innen… tőled… a gondolatodtól, hogy
Te itt, én meg ott, és a köztünk levő távolság még is akkora, mint
innentől Pest.
Mindegy is, ez az egész kapcsolat, vagy mi, már úgyis rég rosszul
fest. A te nézeted szögletes, az enyém meg kusza, nem mindig ötletes,
neked meg általában túl gyerekes.
Szemedben szálka, szívemben szilánk, és ha bármi hülyeséget csinálsz,
az valahogy úgy is az én hibám.
Szóóóval a köztünk levő távolság még nyugodtan nőhetne. Mondjuk úgy,
ahogy az egód. Akkor már elég távol lennénk egymástól. Nem kéne attól
félnem, hogy beléd botlok miközben gondtalanul az életem élem. Ami
mellesleg sokkal boldogabb, és szebb, mint képzeled. Veled sem volt
rossz, de nélküled még jobb?! Üzenet magamnak: “A meggyőzőképességeden
még dolgozz”.
Na jó, azért szögezzük le, ezzel a mostani távolsággal sincs sok bajom.
Csak néha meg várom, hogy hátha egy 4 hónapot késő vonattal jössz haza.
Akkor szidhatnám a MÁV-ot helyetted. De az is lehet, hogy a vonatjegy
árát eletted, és még most is arra gyűjtesz.
Áh, mocskos kis remény hal ha meg hallaná, hogy meg nem halt, hallatlan.
Na, ez a sor is jobban nézett ki leírva mint így, hangosan kimondva.
Pont, mint a vicceim. Tudod, amelyikeken soha nem nevettél.
Az egyik után elmentél csajozni. Milyen kis édes. Remélem az a
ri… ibizli ajkú lány azóta is boldogít. És amúgy is, csesszétek
meg. Nem értem nekem miért nem lehetett szólni, hogy mással akarsz
legózni. Még egy bocs tesó, vagy egy ennyi volt szivi is korrektebb.
És a csaj is szólhatott volna, hogy “bocsiii, a pasid inkább engem tolnaaa…”
Legalább kitéphettem volna a haját, vagy hozzávághattam volna, hogy
khm… azt.
De tényleg csak így szépen, mert más anyukájának a rosszat én nem kérem.
Szóval tik-tak, tik-tak, az óra mindig monoton ketyeg. Én meg
közhelyesen benne ragadtam a mi időnkben.