Category Archives: Vers

Vers

Robbanásveszély

Talpamon vízhólyag nőtt az utánad futkosástól.
Naivan hittem, hogy nem számít a rossz cipőm,
vagy az eleve elrendelt bukás, kilakoltathatom
a benned élő szörnyeket, helyettük beköltözhetek,
és kiakaszthatom a “megtelt” táblát.

Nem engedhettem, hogy fájdalmaidat
titkosírással a csuklódba vésd, elkoboztam
borotvát, kést és pisztolyt, amiből túl sok volt,
a másiknak adtuk, puszta tulajdonjogviszony
nagy jelentőséggel. Bár tudtam volna, hogy benned
egyre hangosabban ketyeg, mert önmagadat
csak te tudtad volna hatástalanítani.

Vers

Fehér

Újabban kaméleon vagyok.
Mióta összegyűltek bennem

a mellékhatások, átvettem a fal színét,
és az apró betűs részekkel együtt lettem
én is egyre kisebb. Ugyanaz a fehér ágy

nézi végig, ahogy éjszakákat forgolódok,
te mindig máséban keresed
az egészséges mozdulataimat

és félsz, hogy már sosem fogsz
a párna jó oldalán ébredni.
De ne aggódj, majd a látogatók izzadtságából
következtetek a napsütésre, miközben
módszeresen gyógyítanak a halálba.

Vers

Játék

és írd meg te is,
múljanak a félelmek.
Borzalmas állapotban vagyok.
Legyünk túl a halmaz közepén,
foglaljunk térrel teli oválist.
Én úgyis arra megyek, amerre akarok,
előtte persze megfigyelem, merre nem vagy.
Elfoglaltam. Nem jó a játék. Egyedül
valahogy nem olyan.

Vers

Felkészülés

Levágtam szépen a körmeimet.
Új megbízás villódzik.
Hasonulni nagy H-val,
tilalommal szűkké válni.
Rettegek a zakatolástól.
Felpattan a rozsdaszínű
öklömnyi, semmise kő.
S még akaratlanul boruljak
a lábszáramtól balra?
Érd-Alsó következik.

Vers

Tükör

Egy hang sem jön,
még mindig tág pupillák,
a tükröt bámulom, karikás szemmel
a tegnap estét az arcomon.
A zsebemben sokszor
használt buszjegy.
Karomon szivárvány, látom,
a fekete árkok felett.
Emlékeim homályban fekszenek
a vécében, nem tudom,
mit hagytam el éjjel.
Olyat kereshetek,
mi enyém se volt soha.

Vers

Reggeli után

Öreg friscói házak rozoga fedele alatt omlunk össze
minden este, reggel magukban elfüstölő cigaretták
keltenek, ugyan abba a hamuba kel testünk,
fulladva, de verve a port amíg látunk.

Lenn a taxiban már egy másik élet,
ablakon nézem, hogyan nyársalják földünket
lombjukkal a fák. Szürreális, gyönyörű spirál.
Játszom útközben a szavakkal, melyeket a számba rágtál.

Most útmenti kínai üzletek alkalmazottai szívják
munkakezdő cigijeiket. Ugyanoda indulhattak,
ahová Neal és Jack, de határokat látnak,
az utat elvétve csak.
Milyen gyönyörű mindjük mosolya.