Category Archives: Slam

Slam

Magyar


A magyar egy olyan állapot, hogy
amikor kell, akkor sem várok egy napot.
Türelem? Mi az? Rózsát nem terem,
Ritkább, mint a tiszta, rendes MÁV váróterem!
Az magyar, hogy amikor egy tapodtat sem mozdul a sor, ott hagyok csapot,
papot bántok, mert az még semmit vagy mindent kapott!
Nekem a magyar az a külhonban érződik,
Háromsávos zászlóm tépő szelem ott képződik,
Mikor csak záporoznak a Hola-k, a bye-ok, a tschüss-ök, a cesc-ek,
és faltól falig löknek a mélabús idegen testek.
Festek egy szobát, és közben a közgáz diplomámra gondolok.
Mondhatod: Jobb, mintha Svájcban Gucci öltönyöket gombolok.
Külföldön érzem igazán mi az, hogy somlói,
és ott sírja el ínyem, milyenek voltak a Borsodinak komlói.
Hol pettyes az igazi rudi,
És pettyes lesz a túrós rudi, meg augusztusban Mogyoród, mert ott áll a kúrós budi.
Magyar? Magyarsky, Hungarian, Ungarisch, vagy wenger,
Magyar az, ha egy tóból könnyedén csinálsz tengert,
Bomló intelligencia, mi a magyart meghágja, pedig zsenialitásába tegnapság nincs párja.
Tárja kezét tágra, mint a szemét Nicole Kidman, vendégszeretetben magyarnak párja nincsen.
Magyarnak lenni egy állapot, a legjobb, mi egy hungaristából válhatott,
Ott állhatott hol most tapos a szerb, a román, az osztrák, a szlovák,
Hol őseinknek őse e helyért adta el a lovát!
Mi vagyunk a nemzet kinek több a múltja, mint a jelene,
Paksot ide! A jövő sikít: Nem kellene!
De még mielőtt túl magyarnak érezném a saját szavam járását,
Soroljuk a jóságot, hogy az Erasmusos diákok hadd lássák:
Gulyás, Ropi, Puli és Erős Pista,
Protézisre már csak 4 hónapos várólista,
Tokaji, Egri, Szekszárdi, BB-i és Villányi,
A sznoboknak hál’ Istennek jut kaviár egy villányi.
Mohácsi, Matyó, Halasi, Kalocsai, Kalotaszegi, ez ugye hímzés.
Den, des, dem és der nélkül is megy a hímzés,
Kodály, Bartók, Korda, Tankcsapda és Müller Péter Sziámi,
Ja, magyar vagyok én, nem turista… szalámi!
Gyulai, Csabai, Bajai, Szegedi és ugye a Pick,
Nekünk makkunk, tökünk, pirosunk van, ezt neked pikk.
Albertből rögtön kettő a Szent-Györgyi meg a Flóri,
Weöres, Kányádi, Csukás, Nemes-Takács meg a Csoóri,
Zsóry fürdő, türhő-dűlő, fűtött műtő
Magyarnak lenni? Egy állapot!
Borítékot nyújtok, ha látok egy vállapot!
Letaposok bárkit, hogy menjen,
Okosabb vagyok, mint bárki az előző kommentben.
Bomló intelligencia, mi a magyart meghágja,
pedig zsenialitásába tegnapság nincs párja.

Slam

Lapos


Lapos vagy, igen, akár csak én, legalább annyira lapos,
de amíg én varrathatok nagyobb melleket,
addig Te nem vehetsz magadnak egyéniséget a sarki boltban.
Benne ragadtál ebben a megrögzött korban, röghöz kötött lelked megtorpant
a felnőtté válás küszöbében,
magát megmakacsolva.

Én sem akartam felnőni, hidd el, ez is csak úgy jött.
Egyik nap felkeltem és már itt ült az ágyam szélén,
korán érkezett és még csak kávéval sem kínált.
Tündérmesét álmodtál magadnak és mégis egy rémálomban keltél.
Már húsz éve próbálsz megfelelni önmagadnak és
ma reggel is csak a tükörképednek vélt idegent nézed.
Beauty pamacsaiddal próbálod elsimítani a hamisnak vélt ráncokat,
de a korrektor is csak abban a hazugságban erősít meg,
hogy az idő nem repül, pedig ma már tudjuk, hogy a red bull sem ad szárnyakat.

A nagy betűs élet nem ott kezdődik, amikor kézhez kapod a jogsid,
amikor elsőnek szakítanak veled azzal, hogy nálad jobbat érdemelnek,
és mindenki vigasztal, hogy lesz ennél jobb is, de valamiért senki se mondja,
hogy jöhet ennél rosszabb. Pedig jöhet.

Az önállóság nem az, amikor még mindig anya adja a zsebpénzed,
csak már nem mondja meg, mire költsed,
amikor végre megveheted magadnak az első cigit,
de még mindig ott van az a megszokásból torkodban ragadt szorítás.
Akkor mostantól mindig így lesz?

Az élet nem egy üres pohárba visszahányt közhely, nem egy Oravecz Nóra idézet,
nem egy leértékelten vett basic darab, amit minden összeállításodhoz nyugodtan viselhetsz.
Nem, az élet az a ruhadarab, ami a próbafülkében még tökéletes volt,
de már csak otthon veszed észre, hogy kövérít.
Mert az élet egy bepilledt részeg elől lopott boros kóla,
félig teli vagy félig üres bokor tövében felejtett whiskys üveg,
a reggeli fagyott hányást kerülgető lelkiismeret furdalások,
szívedért cserében kapott hamis, vissza nem váltható zálog.

A pocsolyába ejtett utolsó cigarettaszálad,
a hétfő reggeli kávé mellett szalvétára írt vázlat,
körmöd alá szorult dohányszemcsék,
egy hívatlan, rég nem látott vendég,
egy fűcsomók közé tapadt lyukas gumióvszer,
vény nélkül is kapható halálos gyógyszer.

Az élet kötéltánc, ahol soha nem tudhatod, hogy te vagy a szakadék,
vagy az, aki próbál fenn maradni.