Category Archives: Nyelvi fordulat

Nyelvi fordulat

Francis Dannemark: Egy csepp örökkévalóság

Fordította: Takács Boróka

A háborús őrültek kiáltozásaiban,
az arany fülsiketítő csörgésében,
a kereskedők hivalkodó lármájában,
a mentők szirénáinak üvöltésében,
a politikusok károgó hangzavarában,
a kis és nagy képernyők forgatagában,
a teológusok retorikai szóáradatában,
a távollévő szerelem rémítő csendjében,
próbáld ki,
legalább egyszer,
egy vers halovány hangját.

Nyelvi fordulat

Saima Harmajaa: Kovácsolt szív

Fordította: Neer Beatrix

A fájdalom kohójában olvadt el egyszer
a szívem, kemény és hangtalan.
A lángok falták fel, majd a szél tisztította,
És maga a halál kovácsolta.

Eképpen az élet: fegyverrel súlyosabban
üt, ver! Többé nem törhetek meg.
Szívem csilingel a kalapács alatt,
Minél fájdalmasabban ütsz, annál mélyebben szól.

Nyelvi fordulat

Kristiina Ehin: (cím nélkül)

Fordította: Neer Beatrix

Én vagyok a méhsejt univerzum
Álomittas méhkirálynője
Aki egyedül fekszik
Saját kaptárában
A sötét tél közepén

Érzem az univerzum nyughatatlan kezének vonalát
Átkúsztam annak minden fekete lyukán

A tavasz jöttével
Ezernyi lárvát hozok a világra
Az andromédatejemtől megrészegedve
Tántorognak ki a kasból
A mindenség nyíló virágai hajladoznak
Görgetik a fény porát
Az éj leplének forró szenébe

Nyelvi fordulat

Veijo Baltzar: A dalodat komponálva élek

Fordította: Ládi Zsuzsa

A dalodat komponálva élek,
húrjaim hozzád hangolom.
Add kezeid kezeimbe,
szemeiddel simogass,
ne félj együtt zengni velem.
A világ kihalt tengerben alszik,
a tenger fekete és mély,
ha elalszol,
ki tudja, hol találkozunk.

Óra a szívem,
csak méri
és méri az emberi időt
és tudja a sorsot.
Szememben van egy kártyavár,
mely tudja az emberi utat,
ismeri az élet jeleit.
Sötét dalt hallottam,
s láttam, ahogy sírdogál.
Adni akartam a szívemnek,
s szemeinek ászokat,
és szegény kézzel nyertél,
de csak ember vagyok,
nem tudom, mit hoz a holnap.

Nyelvi fordulat

Hannele Huovi: Piros dal, Mi a csend?, Hógolyó

Piros dal

Mikor a Nap megy aludni,
Betakarja az eget is,
Piroslik az alkony.
Nem hiszed?

Ha súgsz valami fontosat,
Benne az élet igaza:
Piros a rózsa illata,
Vérünk irama.

 

Mi a csend?

Mi az a csend?
Olyan, mint a gyertya lángja,
Madárka szeme
Inkább a havas fa ága
Kiskapun túli ösvény?

Mi az igazi csend?
Olyan, mint nagymama mosolya,
Kisbaba ujjacskája,
Vagy kedves barátunk ölelése,
miben hosszasan időzünk?

 

Hógolyó

Pici egér hógolyója,
Puha, mint az egérke.
Nagy, erős mancsunkkal
Gyúrhatjuk a havat keményen.
Csillagból lehet sűrűt és nehezet,
Gyúrjuk még egy picit,
Csak egy kicsit.

Ide pici egérke már nem fér be.
Hólámpásunk fénye épp elég lett.