Category Archives: Pennázó

Pennázó

A London-híd

Rosszul folyik a vérem nélküled,
balsávban, mint a londoni forgalom,
a sarkon rendőr áll, sápadtan mered,
gázlámpa lobogás minden gondolatom,
omnibusz fordul csigolya kerekén,
bordélyba visznek egy telegram fiút,
kislány sikít a manhole leple alatt,
levágott fülével egy gyilkos fut.

Füstös a levegő, az ópiumfüggő
a kikötőben migráns hajót vár,
nem jön, kémény feszül a városra,
dörmög és pulzál, de bezárt a gyár,
dologház nincs, nem nyúlok magamhoz,
törvény tiltja a gyermekmunkát,
sírok, mert megszakad a London-híd,
és a Temze ömlik a szívemen át.

Pennázó

Bankett

tört poharamból csusszan a jó bor
kedves örömmel káprázom
jó fazon arcú kép a tükörben
rám hunyorít hogy jól látsszon
várlak a legszebb gondolatokkal
bárki vagy is most kedvellek
messze pirosló friss mosolyommal
gyönge humorban fetrengek
hopp ide vödröt csempe ha röpköd
falszinü ifjú koncentrál
üt de nem árthat múljon a bánat
még ez a korsó őrá vár
bátrak a szívek bármire készek
józan iránytól eltérten
lesz olyan emlék mit kitörölnék
almanachunkból végképpen

Pennázó

Legényavatás

Talán úgy mint apám hogy szilárdan esetleg szüntelen
bár kiállni sosem hogy mérjenek míg bezárhat a vastag kényelem.
Talán mégis hibázom taposva a rég hordott bakancs
míg lerúgom a tarkóm célkeresztben hiába ha nem nő rám agancs.
Talán túl elbukáson vagy olykor ezért fellökve bár
majd kirázom a hámot húzni mégis kiállom a szentségét akár.
Talán próbálom egyszer s talán mégsem buknék sosem
mert ha várok akármit lenni bárhogy beérem a végén azt hiszem.

Pennázó

Az útvesztő

A regény címe

 

Jeruzsálem díszpolgára voltam,
mert írtam egy szép regényt
Jónásról, a cetről
meg Ninive lakóiról.

Aztán azt találtam mondani
valahol, Jáfó kikötőjében
vagy Tarsis piacán, hogy
minden zsidó idióta,
és dögöljenek meg.

Jeruzsálem városa
díszpolgári címemet visszavonta.
Tulajdonképpen érthető.

A történet szempontjából
lényegtelen, hogy én is zsidó
vagyok. (Töklámpás. A regény
címe ez. Görögre mégis
Ricinusbokornak fordították.)

 

A cím

 

Jeruzsálem díszpolgára
voltam, mert írtam
egy szép regényt
Jónásról, a cetről
meg Ninive lakóiról.

Aztán azt találtam
mondani valahol
(talán Jáfó kikötőjében
vagy Tarsis piacán),
hogy minden zsidó
idióta, és dögöljenek
meg.

Jeruzsálem városa
díszpolgári címemtől
megfosztott. A történet
szempontjából lényegtelen,
hogy nem vagyok zsidó.

 

Kedvenc regényhősöm

 

Az én kedvenc regényhősöm
Jónás, aki Ninivében telepedett
le, ott alakított családot.
Aztán valahogy Jáfóba került,
ahol beállt bálnavadásznak.
Amikor a niniveiek nácik lettek,
egy Harmadnapon nevű bálna
gyomrába gyűjtötte a zsidókat,
így mentette meg népét
a kipusztulástól. Ha nagy leszek,
én is Jónás leszek.

 

A regény

 

Jeruzsálem
díszpolgára
voltam, mert
írtam egy
álomszép regényt
Jónásról, a cetről
meg Ninive lakóiról.

A regény arról szól,
hogy Jónás, miután
a napszúrásból felgyógyul,
Ninivében telepszik le,
akváriumokat árul
az Egyenes utcában.

(Milyen jó lesz majd,
amikor meghalok!)

Aztán Jáfóba megy megint,
mert levelet ír neki
az apja, az öreg Amitai,
hogy jöjjön gyorsan, siessen,
mert haldoklik.

(Az újabb kutatások
megállapították, hogy
Jónás apja, Amitai,
analfabéta volt.)

Jónás tisztességgel eltemeti
az apját.

(Elvárási horizontodba
ereszkedik vékonyka pókfonálon
egy pogány pók. Pogány,
mert nincs rajta kereszt.)

Jónás nem tér vissza
Ninivébe, bálnavadásznak
áll. Amikor kitör
a zsidóüldözés, egy Harmadnapon
nevű cet gyomrába menekíti
a zsidókat, megmentve így
népét a kipusztulástól.

(Minden halált túl lehet élni,
kivéve azt az egyetlent.)

A próféta gyermekei
tököt árulnak békeidőben.

Az újabb kutatások megállapították,
hogy a cet emlős, tehát
hibás az a feltételezés,
miszerint kopoltyúval lélegzik.

A történet szempontjából
lényegtelen, hogy minden zsidó
idióta, és dögöljenek meg.

 

Útvesztő

 

A szerelem erősebb
a halálnál.
Ilyen gondolatot ha
kitalálnál,
bölcsebb volnál egy éber
héber király
álmánál. A tavalyi
hó fekete
madár. (Az útvesztőből
a szörny kijut.)

Pennázó

napi purgatórium

szívadás -fogadás,
cserebere bogarak
és társítás.
hogy beléd vetett mag a szó
s eperbokrot nevel,
úgy szárát szalagba
szorítva
magához ölel.

ott várok arra
csipkét verve, varrva
tölgyfába áztatva,
csak illedelmesen,
hogy magadtól is megtalálj.

ez etikus látomás,
nővé vált
entitás.
definiálja türelem,
rózsák,
meg az,
hogy a váróteremben áll.

Pennázó

Nyár után Máté

körték közé kevert szíved
úgy kellett megkeressem, te.
de szagodról ismerlek már,
savanyú almába szúrt száraz szegfű,
és hallom, ahogy ropog,
gömbgesztenye izmaid között húzik az ín,
s belehempergetett nyálkás avar vagy te magad.
mint gyerekek botokat a sárba,
úgy rajzolták rád a szeplőket, íveket
amik összeérnek
ott középen
araszpárral a szíved alatt
lassú borrá.