Category Archives: Így lettem DEIK-tag

Így lettem DEIK-tag

A DEIK megtalál

F-fel akkor találkoztam először és utoljára. Tavaly nyáron, egy kora délután leszólított az utcán. Azt mondta, megismer az egyik konferenciáról, nagy rajongója a honlapomnak, meghívna egy kávéra. Na tessék, még egy idióta fanatikus! – én valószínűleg ezt gondoltam. Próbáltam leszokni róla, hogy gondolatban az „idióta” jelzővel illessem őket. Egyrészt, végül is én pénzt kerestem rajtuk, tehát örülhettem, hogy ilyenek is vannak. (Idióták.) Másodszor, bár szórakoztató volt úgy társalogni velük, hogy igazából közben mulatok rajtuk, de néha a vigyor akaratlanul is kiült az arcomra, és ez kellemetlenül vette ki magát. A spontán vigyor, miközben a másik fél beszél, nem a kölcsönös bizalom záloga.

Szóval leültem kávézni F-fel. A lelkes hívőkkel való személyes kapcsolat végső soron forgalmat generált a honlapnak, ezért megérte a befektetett időt. F két eszpresszót kért, én egy zöld teát. Amíg vártunk, a következő történt: F ült, és nézett engem. Nem merően, hanem azzal az enyhe szociopata tekintettel, mintha nem lenne teljesen képben azzal, hogy hogy eshet a másik személynek, ha így bámulnak rá. Egyébként egy vékony testalkatú, ötven körüli embert kell elképzelni, nálam egy fél fejjel lehetett magasabb, szürkén őszülő göndör haja és bajusza volt, a hangja dohányosan rekedt. Sötétzöld vászonnadrágot, szürke inget viselt fekete nyakkendővel.

Végre kihozták az italokat, ő az egyik eszpresszóját felhajtotta, és elkezdett a honlapról kérdezősködni. Hogy jött az ötlet, mióta foglalkozom konteóval stb. Voltak ezekre a kérdésekre standard válaszaim, de általában igyekeztem inkább visszadobni a labdát a kérdezőnek. „És Ön mit gondol a HAARP-ról?” – például. Ez kényelmesebb volt, mint a kitalált szövegeimet előadni.

Igazából a honlap nekem csak megélhetési forrás volt. Baromságnak tartottam az összeesküvés elméleteket. Volt persze bennük valami érdekes, valami vonzó. Egy majdnem hihető, science fiction-szerű világot vázoltak, ami akár igaz is lehetne. Gondolom, eleinte ezért olvastam róluk. De – chemtrail, HAARP, Illuminati, DEIK – nehezen fért a fejembe, hogyan képes valaki ezeket komolyan venni. Szóval, én csak betöltöttem egy piaci rést. A konteó témájú honlapok mind szánalmasan igénytelenek voltak, a külföldiek is. Úgyhogy megcsináltam „A Konteó Honlapot”, magyar és angol nyelven, profi módon, részletes tudástárral az egyes elméletekről. A friss napi konteóhíreket a kis oldalakról loptam el. Idővel elkezdtem bevételt termelni a hirdetéseken keresztül. Egy viszonylag szűkebb nyilvánosság vállalása árán könnyen tudtam extra pénzt keresni, ugyanis szakértőként kértek fel előadni a konteókonferenciákra. Arra azért figyeltem, hogy fotó vagy hasonló dokumentáció ne készüljön rólam – Isten ments, hogy valamelyik magazinjuk címlapján végezzem!

No, de vissza F-hez. Szóval diskuráltunk a honlapról egy sort, amíg úgy tűnt, elfogytak a kérdései, és vagy fél percig megint csak bámult rám, aprókat bólogatva. Aztán megszólalt.

– Dániel, mit tud Ön a DEIK-ről? – Felsóhajtottam. Ennyi bárcsevej nekem elég volt, éreztem, hogy ha részletekbe akar menni a kedvenc mániájáról, ahhoz már nehéz lesz jó képet vágnom. Úgyhogy bedobtam azt a pár alap infót a DEIK-kel kapcsolatban, amit már úgyis tudott: A DEIK, illetve a kevésbé elegáns magyarosítást elszenvedett DAIC (Defense Against the Illuminati Conspiracy), a conteo-hívők szerint az Illuminátus háttérhatalom megbuktatására szerveződött titkos társaság, amolyan ellen-háttérhatalom. Címszavakban összefoglaltam tehát F-nek a DEIK-conteo lényegét. F beiktatott egy újabb rövid csendet, alsó ajkát kissé lebiggyesztve bólogatott. Ittam egy kicsit a teából, még forró volt. Közben azt latolgattam, hogyan aránylik egymáshoz az illetlenség, amit elkövetnék, ha most csak úgy felállnék az asztaltól, és a szívesség, amit tettem azzal, hogy egyáltalán leültem. Végül is ő fizet. Ezt a pár percet megérdemli. –zártam rövidre magamban a kérdést. F végül megszólalt.

– Dániel! Hadd térjek a tárgyra! Valójában azért kerestem meg, mert lenne egy tiszteletteljes kérésem. Egy tiszteletteljes és nyomatékos kérésem, a DEIK nevében. – Wat?! – Gondoltam. Még éppen megálltam, hogy ne vegyem fel a barátaim által jól ismert, bal szemöldököm felvonásával létrehozott, „most hülyének nézlek” arckifejezést. Tapasztalataim szerint ezt a metakommunikációs eszközt nem minden esetben követi produktív verbális dialógus.

Olyan konteóhívővel mindenesetre nem találkoztam, aki azonosította volna magát valamelyik összeesküvő csoporttal. A konteó pszichológiájának lényege a projekció (kivetítés), az elhatárolódás az összeesküvő csoporttól, a másik részről pedig az összeköttetés a többi hívővel. De – gondoltam –, ha belemegyek a játékba, előbb szabadulok. Úgyhogy inkább mindkét szemöldököm felvonásával igyekeztem a „most megleptél” arckifejezést felvenni, ami nem is volt teljesen őszintétlen.

– A DEIK nem fogja korlátozni az Ön tevékenységét. – folytatta F. Újabb tíz másodperc csend. Én összehúztam a szemöldökeimet, hogy azt az üzenetet küldjem, most nagyon figyelek.
– A DEIK nem fogja korlátozni az Ön tevékenységét, de nyomatékosan kérjük, hogy működjön együtt. – Újabb csend.

– A DEIK-nek kell a nyilvánosság, de a megfelelő információknak kell kijutniuk. A lényeg… a figyelemelterelés. – Itt bólogatott egy sort. Én is bólogattam. Majd nagyon lassan, egyenként hangsúlyozva minden szót, ezt mondta:

– A megfelelő információk meg fogják találni Önt. A megfelelő információk… meg fogják találni Önt. Számíthatunk Önre, Dániel? – Ekkor észrevettem, hogy most már nem ugyanúgy bámul rám, ahogy eddig, – feszélyezően, de tolerálhatóan –, hanem kifejezéstelen arccal, mélyen a szemembe nézve, mintha hipnotizálni akarna. Kellemetlen volt, hirtelen úgy éreztem, fázni kezdek. Megmarkoltam a teás csészét, végül sikerült elfordítanom a tekintetem.

A látóterem szélén észleltem, hogy F még mindig ugyanazzal a tekintettel, bólogatva mered rám. Egy perc telhetett így el. Aztán megitta a második eszpresszót, szó nélkül felállt, és távozott. Belekortyoltam a hideg teába.

Így lettem DEIK-tag

Így lettem DEIK droid

Az egész nap olyan álomszerű volt. Először azt képzeltem az egyik egyetemi előadáson ülve, hogy a galambok emberi nyelven csevegnek az ablakpárkányon. Majd meg egy pillanatra úgy láttam, mintha az egyik professzorom alsónadrágban járkálna a folyosón. De mindez betudható a teljes kiégésnek, gondoltam. Ezek után már cseppet sem lepődtem meg azon, hogy hazafelé menet egy űrhajó parkolt a háztömbünk előtt, így majdnem el is sétáltam mellette egyetlen szó nélkül. Aztán feltűnt, hogy ezúttal a képzelődésem kicsit más, mint az eddigiek, ugyanis ezt az sem mulasztja el, ha megdörzsölöm a szemem. Ahogy közelebb léptem, láttam, hogy az űrhajó mellett egy robotszerű alak üldögél, bár kétségkívül nem volt tipikusan robot külleme: inget viselt és egy hátizsák is volt nála. No mindegy, gondoltam, ez a nap már nem lehet furcsább, így az már nem oszt, nem szoroz, ha odamegyek a különös lényhez. Bár még ekkor sem voltam benne biztos, hogy tényleg létezik-e vagy csak az én agyszüleményem, de maximum őrültnek néznek majd, hogy magamban beszélek az utcán. Ebben a városban ez egyébként sem olyan feltűnő. Odaléptem hát hozzá.

– Szia, te ki vagy? – nem jutott eszembe ennél értelmesebb kérdés, de úgy látszott, ez is megteszi, mert a robot egyből barátságosan mosolygott rám.

– Szia, kedves földlakó, én ST-001 droid vagyok. Egy másik bolygóról küldtek ide engem, küldetésem van.

– Mégis milyen bolygóról jöttél? És mi a küldetésed?

– A bolygónk neve a DEIK…

– Ó igen, arról már hallottam. – vágtam a szavába pofátlanul – Az a kocka alakú bolygó, amin a kocka droidok vannak, és számítógépeket bütykölnek egész nap. Te onnan jöttél? Nem is nézel ki olyannak, mint amilyennek az ott élőket képzeltem.

– Nem hát! Mert ez egy teljesen más bolygó, és még csak nem is ugyanabban a galaxisban találhatóak. – kicsit mintha felháborodott volna, éreztem a hangján, hogy nem én vagyok az első, akivel ezt a félreértést tisztázni kell – A mi bolygónkon főként irodalommal foglalkozunk, de amolyan szórakoztató módon. Téged érdekel az irodalom?

– Nem, tudod, én olyan nyelvészfajta vagyok. Szintagmák, morfémák, ilyesmi. De persze azért a magam módján kedvelem az irodalmat is. Szoktam olvasni és hasonló dolgokat csinálni. – kicsit zavarba jöttem, nem tudtam, mi ilyenkor a helyes válasz – Sokan vagytok azon a bolygón?

– Nem, csak alig több mint húsz droid él ott. Elég kicsi közösség vagyunk, de éppen ezért nagy az összetartás.

– És te vagy a vezetőjük?

– Nem, egy PTT-001 nevű droid a vezérünk. De nem egy zsarnok figura. Van egy pár közvetlen segéde. Mármint még rajtam kívül is. Például HI-001 droid rendkívül fiatal még és meglehetősen hiperaktív. Ő arra van beprogramozva, hogy szeretettel árasszon el mindent. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy folyamatosan ölelgetett mindenkit, de mára megszoktuk. És valóban hasznos, ő csak úgy hívja ezt a projektet, hogy „ölelésközpont”. Aztán ott van még HIO-001 droid, aki kétnyelvűre van programozva. Többnyire persze magyarul beszél, de bármikor át tud váltani angol nyelvre, ha szeretnéd. Annyi hibája van, hogy, ha alkohol tartalmú folyadék kerül a rendszerébe, akkor magától is átvált angolra, és elég nehéz visszaállítani rajta a nyelvet.

– Értem, és beléd milyen képességek vannak programozva? – most már tényleg kíváncsi voltam.

– Van egy pár képességem. Többek között az, hogy végtelen mennyiségű szóviccet tudok gyártani. Úgy lettem beállítva, hogy bármire is nézek rá, eszembe jut egy. Ezen kívül főleg a történelmi adattáram fejlett. De mindenki kedvence, hogy, ha ránézek egy személyre, a receptoraim segítségével egyből meg tudom állapítani, hogy az illető mikor született. Te például 1991. július 20-án születtél. Ja, és ez egy szombati nap volt.

– Lenyűgöző. – mondtam, és nem csak udvariasságból, hanem mert tényleg annak találtam – Mondd csak, mi is pontosan a küldetésed?

– Embereket kell toboroznom a bolygónkra. Rengetegen vannak a Földön, akiket érdekel az, ami minket, csak nem tudnak rólunk. Vagy éppen összekevernek a kocka droidok bolygójával. Ezért nekünk kell tenni azért, hogy megismerjenek minket és belépjenek a közösségünkbe.

– Nos, én nem ígérhetem, hogy belépek közétek. Bár bizonyára nagyon érdekesek vagytok mind. Már a meséid is óriásiak voltak. De sajnos tényleg nem ígérhetek semmit.

– Nem is kell rögtön közénk lépned, nyugodtan eljöhetsz velem, hogy megnézd a bolygónkat és megismerd a többi droidot is. Biztosan jól éreznéd ott magad. Mondd csak, ismersz kártyajátékokat?

– Nem, én csak Solozni és Unozni tudok. Semmilyen más játékot nem ismerek.

– Ha eljössz megnézni a bolygónkat, majd biztos megtanulsz egy párat. Van egy játékunk, amit különösen szeretünk. Egy fiktív faluban játszódik. Na de majd elmondom bővebben is, viszont most mennem kell. Az ajánlatom áll, ha szeretnél, gyere velem!

– Rendben, veled megyek. De, csak mert tényleg nagyon érdekel a bolygótok.

És vele mentem. Aznap jártam először a DEIK bolygón, és ismertem meg a droidok egy részét. A játék a fiktív faluval már első alkalommal megtetszett. De persze a légkör is barátságos volt, olyan, amilyet azelőtt csak nagyon kevésszer tapasztaltam a Földön. Így hát az első látogatásom nem az utolsó volt. Egyre gyakrabban töltöttem szabadidőmet a DEIK bolygón és egyre több droiddal kerültem baráti viszonyba. 2013 májusában pedig úgy döntöttem, én is szeretnék DEIK droid lenni. És itt ragadtam ezen a bolygón, örökre.

AM – 001