Category Archives: Én és…

Én és...

Karácsonyi riasztás

Különös telefonok érkeztek az edinburgh-i rendőrkapitánysághoz december 24-én. Ebenezer S. háromszor riasztotta a rendőröket betörések miatt. A kiérkező rendőrök mind a három alkalommal alaposan átvizsgálták az egyedül élő idős ember házát, de sem a betörőket, sem a betörések nyomait nem találták. Ebenezer S. lépéseket, döngéseket, lánccsörgést és más furcsa hangokat hallott, illetve egy alkalommal a rendőrök jelenlétében „vitatkozott” egy szellemmel, aki – az idős ember állítása szerint – el akarja lopni az eljövendő karácsonyait.
Az orvos szakértő megállapította, hogy a férfi alig evett, és mivel fűteni sem hajlandó, ezért teljesen legyengült szervezete. Mikor a rendőröket riasztotta, már magas láza is volt, valószínűleg ez okozta a különös képzelgéseket.
A kórházban egyelőre megfigyelés alatt tartják az idős férfit, a rendőrség pedig arra kéri a lakosságot, hogy fokozattan figyeljenek az esetleg a közelükben vagy családjukban élő idősebbekre.

Én és...

Kedvencek, mesehősök

 – Miért lennék mesehős? – nézett rám álmatagon a narancssárga színű kandúr. – Egy teljesen hétköznapi macska vagyok, teljesen hétköznap gazdával és életstílussal.

Harmincöt éves vagy – mutattam rá – ennek ellenére fiatalabbnak nézel ki, mint kismacska korodban. Ez nem jellemző igazi macskákra.

Nos, meglehetősen jó az immunrendszerem, amelyet a sok pihenésnek és a vitaminokban és ásványi nyomelemekben gazdag pizza feltéteknek köszönhetek. Meg a jó stressz levezető eszközömnek.

Igazán? És mi az?

Citromsárga, foltos, nyáladzik és Ubulnak hívják.

Mindez szép és jó, de most szeretném, ha végighallgatnál…

Sokat kerestem, válogattam, kutattam, variáltam gyerekkorom kedvenc mesehősei között. Rengeteg utánajárást igényelt, amíg megtaláltam őket a fantáziám régjárt ködös útjain, amelyet már benőtt a fű, és elharapóztak rajta a gyomok. A három nyulak, akik rettegetést hoztak a vadállatokra, rég elhagyták békés otthonukat, és csoki nyuszi modellként dolgoztak. Kockapaci, aki összeegyeztethetőnek találta a vidámságot és a matematikát, teljesen a virtuális élet rabjává vált, és egy 72 órás Need for Horse játék után eszméletlenül találták a netkarámban, azóta kómában fekszik. Egér Egbert, a szürke egér tovább szürkült, naplóírás helyett blogol, de mindösszesen három lájkolója van, azok is olyan személyek, akiket ő generált fantázia neveken. Futólag belenéztem és vannak a blogjában érdekfeszítő dolgok, ilyennek nevezném például a rendszeres szalonnabőrke- kritikai rovatát.

Gücülke, a dolgos, árva macskalány megöregedett, ellustult és megzsémbesedett, sün férje emiatt egyre hosszabb ideig téli álmodott és a modora, ha ébren volt egyre tüskésebb lett. A kis vakond nadrágja először csak elvékonyodott, majd az egész lefoszlott róla, a szégyenlős és fázós állat, ezért kénytelen volt elvállalni egy életrajzi művészfilmben Szőke András szerepét.

Sok mindent láttam, sok helyet bejártam, miközben emlékeimben kutattam a régi kedvenceket. Láttam, ahogy a meghirdetett Tv-mackó castingra pattognak a színes gumimacik, és beállnak a sorba Balu, Ursula, Little John és a többiek után. Szanimaci a várható médiakarrier reményében hajlandó volt bárkivel smacizni, de hiába minden. Ő sem jutott be a műsorba, mert már az elejétől le volt mézezve, hogy az egyik Susogós mackó unokatestvére lesz a kiválasztott.

Láttam mesehősöket, akik nem éltek boldogan, miután nem haltak meg, láttam például a magára hagyott, köszvényes Manócskát, aki gyakran a pohár fenekére nézett, míg egy éjjel a zellerpálinkától bódultan bezuhant a babhámozó gépbe és azonnal meghalt. Az volt a szerencséje, hogy annyira berúgott, hogy másnap semmire sem emlékezett az egészből. Mazsola, aki magára szedett vagy két mázsát, egy hentesbolthálózat arca és reklámsonkája lett, amiből elég jól elélt, ha valaki rákérdezett, hogy ő nem Mazsola-e, tagadta és közölte, hogy ő Malacka a pagonyból, csak elhízott, bezöldült és a rajongók miatt van inkognitóban.

Bucó, Szetti és Tacsi a három kutyabarát, azaz barátkutya, szóval kutyák, akik baráti kapcsolatban állnak egymással, annyi év eltelte után is barátok, még ha ismert alvilági ebekként is emlegetik őket, mivel csontbehajtással és kutyafutatással, illegális macskakergető versenyekkel foglalkoznak. Azt rebesgetik, a keresett pénzt bolhacirkuszokba fektetik, és hamis zárjegyes rossz minőségű Pedigray Palt terítenek a kutyaeledel-piacon…

Még folytattam volna, de ekkor vettem észre, hogy Garfield alszik, ki tudja, mióta. Amint utánoztam az ereszkedő pók hangját, máris felriadt.

Köszörültem a torkom. Nos, rájöttem a kedvenc mesehőseim, azóta kiléptek a mesékből, és már nem tudom elképzelni őket, elevenként, élőként, kivéve téged, mert te soha sem voltál egy ideálisan pozitív figura. Lusta vagy, önző, falánk és mégis te maradtál olyan, mintha velem élnél, mert annyira ismerlek. Mennyit nevettem mindig minimál kalandjaidon! És mennyi elgondolkoztató igazságot is mondtál. És sosem szájbarágósan. Ezért vagy a kedvenc mesehősöm.

Boldogan mosolygott örömében, talán a miatt, amit mondtam neki, talán azért, mert ekkor adtam oda neki a sonkás pizzát.