Category Archives: Nyelvi Fordulat

Nyelvi Fordulat

Edward Lear: A Bagoly és a Cicamica

Fordította: Németh Margarita

I.

A Bagoly és a Cicamica tengerre szálltak
Hajójuk egy borsózöldszín csónak
Amit vittek magukkal az pénz és méz
Mit ötfontos bankjegybe csomagoltak.
A bagoly felnézett az égre, kezében piciny gitár,
S felszállt az ének: „Ó Cica, Te édes! Ó édes Cicám!
Mily gyönyörű Cica vagy Te,
Azám
Azám
Mily gyönyörű vagy Te, Cicám!”

II.

Baglyunkhoz szólt a Cica: „Te elegáns szárnyas!
Elbűvölő énekedtől szem nem marad száraz!
Keljünk egybe most azonnal, oly sokáig tűrtünk,
De mond meg nekem kismadaram, mi legyen a gyűrűnk?”
Vitorláztak messze-messze, egy évig s még egy nap
Kikötöttek végül hol a Kongó-fák zúgnak.
S az erdőben, a fák között egy Malacra leltek
Orrában a gyűrűvel, mi nekik nagyon kellett.
Kellett
Kellett
Mi nekik nagyon kellett.

III.

Drága Disznó, édes fickó, eladó – e ékszered?
S a malacka mondta erre: „Egy shillingért, hogyne, persze, jó hogy tőlem kérdezed.”
Övék lett hát, ezt a csodát, egybekeltek másnap,
Lelkész lett a hegyi Pulyka, teljesült, mit vágytak.
Vacsorára fasírtot mellé birset ettek,
Háromágú villával mindent betermeltek.
Aztán pedig kéz a kézben, mégpedig a fövenyvégen
Táncoltak a hold fényében.
Hold fényében
Hold fényében
Táncoltak a hold fényében.
______________________________________________
Edward Lear 1812-ben született Ann és Jeremiah Lear huszonegyedik gyermekeként. Nővére – akit szintén Ann-nak hívtak – nevelte fel és gondoskodott róla nagy-nagy szeretettel. Mondják, hogy egészen a haláláig anyáskodott felette, pedig akkor már Edward is 50 éves volt. Edward Lear egészen kicsi (6 éves) korától epilepsziában szenvedett, ezért sokáig magányra volt kárhoztatva, mert akkoriban ezt a betegséget „ördöginek” tartották. Lear nem tudott megélni költészetből, így, hogy megkeresse „mindennapi kenyerét és sajtját” illusztrátorként dolgozott. Nagyon szerette a madarakat, így főleg ornitológusok számára készülő könyveket illusztrált. Olyan jól rajzolt, hogy Victoria királynőnek is adhatott egyszer-kétszer rajzórát. Mégis inkább irodalmi munkássága tette őt feledhetetlenné, 1846-ban adták ki Book of Nonsense című (Képtelenségek könyve) kötetét, amiben számtalan szórakoztató limerik és gyerekdal volt. Mai napig a limerik koronázatlan királyaként tartjuk számon.


Nyelvi Fordulat

Richard Aldington: Daisy

Fordította: Horváth Imre Olivér

“Plus quan se atque suos amavit omnes, nunc…”
/Catullus/

Játszótársam voltál a tenger mellett.
Együtt úsztunk.
Lánytestednek nem volt melle.

Rákocskát találtunk a sziklák közt;
Sütkérezni szerettünk és nem csinálni semmit;
Esténként játszottunk a többiekkel.

Szerettem melletted lenni.

Néha megcsókoltalak,
és te mindig szerettél csókolni;
De féltem is – csak tizennégy voltam.

És egészen elfelejtettelek,
Téged meg a neved is.

Ma az utcákat járom,
Aki kezemet fogja és beszél hozzám
Ki tudja, kicsoda? Spárta Helénája,
Drüopé, Laodámia…

És ott vagy te
Szajha az Oxford Streeten.
_______________________________________
Richard Aldington (Edward Godfree Aldington,1892 – 1962) Portsmouth városában, egy ügyvéd fiaként született. Doverben és Londonban is járt egyetemre, de végül pénzügyi okokból nem tudta befejezni a tanulmányait. 1911-ben találkozott H.D. költőnővel (Hilda Doolittle), aki két évvel később a felesége lett. Feleségével együtt mindketten kapcsolatban álltak az un. „imagizmussal”, melynek lényege a felfokozott képszerűség és a kifejezésbeli tömörség. Aldington elsősorban az ’Egy hős halála’ című regényéről, az első világháborús költészetéről és az 1946-os biográfiájáról – melyet díjjal is jutalmaztak – vált híressé.


Nyelvi Fordulat

Eiléan Ní Chuilleanáin: Tanulmány a nyelvről

Fordította: Kapelner Zsolt

Vasárnaponként a remetéket nézem, ahogy kimásznak odúikból
A fényre. Szirtjük zsúfolt, akár a méhkas.
Gyűlnek a sziklák meleg vállain,
Ahol a nap süt, megroppannak az ízületeik.
Nemsokára beszélgetni kezdenek.
A kiejtésüket figyelem, nem mindannyian
Erről a szigetről valók, nem is mind öreg
Még csak nem is mind férfi, azt hiszem.

Bölcsek nagyon, nem tettetik, hogy látnak.
Isznak az olvadt hóval telt, szétszórt pocsolyákból:
Én – szorosan mögöttük – majd csak akkor, ha végeztek.
Látni a bokáik körül a láncok nyomait.

Azt mondom, ez a munkám, ezek az évtizedek, állomások –
Nélkülük itt csak egy idegen lennék.”
_________________________________
Eiléan Ní Chuilleanáin (1942 – ) ír költőnő, Ellis Dillon és Cormac O Cuilleanaáin leányaként született. Az oxfordi egyetemre járt, ma férjével és egy szem fiával él együtt Dublinban; az ottani egyetemen oktat angol irodalmat. A Cypers című irodalmi magazin alapítója és számos neves irodalmi díj nyertese.