Category Archives: CikkCakk

CikkCakk

Harry a kereszten

Harry a kereszten” – bibliai motívumok és irodalmi párhuzamok a Harry Potter-kötetekben

1. Gyermeki konzervativizmus felnőtt liberalizmussal?

Az egyes irodalmi művek óhatatlanul típuskarakterekkel, modell-evokációkkal operálnak – sokszor a tudatosság feltételezése nélkül lehet ezt állítani. Az, hogy egy szerző milyen jellemű embert választ főszereplőnek, hogyan mutatja be a hatalom birtokosait és elszenvedőit, árulkodik a világnézetéről, értékrendjéről. Tehát az írói intenciók sokszor mindenféle szándékosságot nélkülöznek: pszichológiai tény, hogy mikor egy gyermek rajzol, a világról való benyomásait interpretálja. Ez részint igaz az írásra is, hisz bizonyos szereplőkkel azonosulnia kell a teremtőjüknek, így az intenció-kutatás során nem csak a tudatosan megkomponált szereplők és szituációk az eredményes találatok, hanem az ösztönösen kitalált aspektusok is nyilatkoznak az író értékrendjéről, világnézetéről, emócióiról.

Joanne Kathleen Rowling (továbbiakban: Rowling) londoni polgári család sarjaként látta meg a napvilágot, majd alap- és középfokú iskolás éveit vidéken töltötte, ahol legnagyobb hatást a „régi iskola szigorú tanára” gyakorolta rá. Kisgyermekkorától érdeklődött a fantasztikus történetek iránt. Kedvencei közé tartozott pl. C. S. Lewis Narnia krónikái című sorozata.

Elsőként a mű preferált szereplőit érdemes górcső alá venni. A regények főszereplője egy átlagos fiú – tehát Rowling nem akart egy modern lányregényt írni; annál is inkább bizonyítható ez, hiszen abba is beleegyezett, hogy a könyvek borítóján keresztnevét (amely eredetileg csak egy volt, a Joanne) ne szerepeltessék, így is növelve a célközönség táborát (ti. a kiadó szerint a fiú-vásárlók lányregényt sejtettek volna egy női író regénye mögött). Harry legjobb barátja a nálánál gyengébb képességű, de odaadásban és hűségben nem elmaradó Ron, aki a klasszikus fegyverhordozó-karakter jegyeit viseli magán (Héraklész-Iolaosz, Frodó-Samu kapcsolat). Harry legfőbb tanácsadója a „bölcs öreg” Dumbledore, aki mellesleg a legnagyobb varázsló és a legjobb ember is (legalábbis a történet jelenében).

Sok jellegzetességet tár elénk a Roxfort vizsgálata is. Beszédes, hogy az iskolaigazgató egy nagyvonalú, a mindennapi konfliktusoktól távolmaradó, felülről figyelő tekintélyes és bölcs férfi, az igazgató-helyettes pedig egy szigorúbb, bürokratikusabb nő. Ez egy hagyományos felfogás a hatalom-megosztás nemi dimenziójáról, a „fej-nyak” elmélet. Ezzel nem is feltétlen kell egyetértenie Rowlingnak (lévén, hogy ő is egy emancipált élethelyzetben lévő nő) – ez pusztán azt bizonyítja, hogy az ehhez hasonló konzervatív rendszerekhez pozitív érzelmek társulnak az írónőben, ezért választotta – akár tudattalanul is – ezt a felosztást. A Roxfort egyébként tipikus konzervatív, bentlakásos angol iskola, ahol szigorú rendszabályok és poroszos követelmény-rendszer1 van a diákok elé állítva.2 A diákhierarchia élő dolog az iskola életében: az idősebb korosztályoknak később van a takarodó, a diákprefektusok pontlevonással és büntetőmunkával is sújthatják az arra ítélt diákokat. A tanároknak igen széles a mozgástere – felelősségre vonás nélkül lehetnek igazságtalanok diákjaikkal3 – amivel azonban nem élnek vissza. Ez szintén egy hagyományos elképzelés a konzervatív rendszerek önkontrolláló természetéről. Mindezek mellett a Roxfortnak nagyon pozitív a festése. Az iskolai élet szerves része a bimbódzó diákszerelem, a hangulatos együtt étkezések4, társasági fórumok (pl. klubhelyiség, bálok). Mindent egybevetve megállapítható, hogy a Roxfort megformálása egy ún. idealizált konzervativizmus jegyében történt.

Az emberi kapcsolatok terén, a társadalom és politika dimenziójában azonban a liberális gondolatok és érzelmek nyernek teret az írói megjelenítésben. Pozitív festéssel ábrázolja az elnyomott rétegeket, így a házimanókat és az egyes varázslók által elnyomni kívánt mugli-származású mágusokat. A házimanók eredendően a varázslók szolgái, ám egyikük – Dobby – saját törvényeit megszegve segít Harrynek5, s végül hősként hal meg, mert életét áldozza barátjáért6. Gesztusértékű az írónő azon megoldása, hogy Harry mágikus segítség nélkül, hétköznapi módón ássa meg Dobby sírját, és a „Dobby, a szabad manó” feliratot varázsolja a sírkőre.7 A történet női főszereplője, Hermione mugli-születésű, ám mindig évfolyamelső a Roxfortban8, és szabálytisztelete ellenére mindig barátaival tart és kiáll mellettük a csínytevésekben is.

Az írónő liberális/demokrata szócsövei: Hermione és Dumbledore. Hermione feminista vagy „zöld” aktivistaként viselkedik, sokszor komikussá téve magasztos céljait, Dumbledore sokkal méltóságteljesebben, nagyvonalúbban áll ehhez a kérdéshez, mint máshoz is. Társadalmi integrációt hirdet, hisz az ő szavaival élve: nem az vagy, akinek születsz, hanem, amivé válsz.9 A szerző párhuzamot von a kisebbségi konfliktusok és a muglikat, illetve a mugli-származású mágusokat érő atrocitások között.

A Harry Potter-sorozat (továbbiakban: HP) karakterei, „népei” sok tekintetben megfeleltethetők a nyugati világ kétezer éves történelmének és a XX. század egyes szereplőinek. Ráadásul a XX. századi totalitárius rendszerek okozta katasztrófák olyan mélyen beépültek Európa történeti emlékezetébe, s az oktatás identitást reprodukáló volta miatt az újabb nemzedékek közgondolkozásába, “rossz”-fogalmába, hogy tudatalatti jellegű a század “szörnyetegeinek” jellemével ruházni fel egy “kvázi” főgonoszt. Voldemort híveinek többsége „aranyvérű” (felmenőiket tekintve is mágusok) varázsló, akik mágiabeli származásuk miatt nézik le és bántalmazzák a muglikat10, mugli-származásúakat („sárvérűek”) és a nem emberi lényeket. Rowling többször is nyilatkozta, hogy nagy feladatának érzi a rasszizmus és a kirekesztés elleni harcot, és ezek a negatív figurák és eszmék megjelenítése nyilvánvaló párhuzam a XX. század tömegpusztító eszméivel. Voldemort karaktere is sokban megfeleltethető a klasszikus diktátor-képnek, egyes esetekben pedig Adolf Hitlernek. Sem Voldemort, sem Hitler nem felelt meg egyébként a saját kompetenciáiknak11, és mindketten „ráültek” egy náluknál régebbi ideológiai hullámra12 saját egoizmusuk megvalósítása érdekében.

Rowling – az egyértelmű szolidaritása ellenére – nem ábrázol feltétlenül pozitívan minden elnyomott népet, réteget. A koboldokat például kifejezetten kapzsi, maguknak való, pénzmániás, önző népnek festi meg, akiknek sajátos elképzeléseik vannak a tulajdonjogról (ha eladtak pénzért valamit, azt akkor is a sajátjukénak tartották, ők csak „kölcsönadták”13), ám őket is elnyomta Voldemort – jellemük sokban hasonlít a zsidó bankárokról alkotott – sokszor általánosító – képre. S bár kiáll a muglik elnyomása ellen, lényük mégis sokszor komikusnak, megvezethetőknek vannak beállítva, akik nemhogy eltűrik, szinte szeretik is, ha vezetik őket, és gondoskodnak róluk. A kommunizmus kritikája leginkább nagybátyjánál domborodik ki, akiről nyíltan leírja, hogy mindig az államtól várja az életében fellépő problémák megoldásait.14

Rowling sok interjúban, nyilatkozatban is állást foglalt a liberális eszmék mellett, például amikor kijelentette, hogy ha lehetősége lenne rá (tudna varázsolni), demokrata elnököt juttatna hatalomra az USA-ban – egyértelmű állásfoglalásnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy a demokratáktól az iraki háború megszüntetését várták, akkor inkább pacifista álláspont, semmint egyértelmű liberális. Az utolsó kötet kiadása után közölte, hogy Dumbledore homoszexuális nemi identitású, de ennek nincs szerepe a műben, hisz az igazgató karaktere „aszexuális” (tehát mindegy, hogy „amúgy” milyen lenne) – ezt értelmezhetjük egyszerű fricska-/gegként, a meleg jogokért harcoló gesztusként, és egyfajta árnyalt elemzésként is, miszerint: konzervatív és kiegyensúlyozott jellemű lehet egy társadalmilag liberális gondolkozású, homoszexuális egyén is.

2. A Harry Potter-univerzum ötletbázisai

Rowling többször megjegyezte, hogy művét a Narnia krónikái (továbbiakban: NK) ihlette, és elolvasva az említett regényt, valóban sok hasonlóság, utalás fedezhető fel a két irodalmi alkotásban. Tudni kell azt is, hogy Lewist (NK) és Tolkient (A Gyűrűk Ura – továbbiakban: LOTR) szoros barátság fűzte egymáshoz, azonos ideológiai pozícióból írtak – sokszor közösen elmélkedve egy-egy mű születése előtt. Tehát már akkor érdekes lenne a LOTR vizsgálata a HP esetében, ha csak a NK szempontjából vizsgálnánk a hasonlóságokat. Viszont az LOTR-nak több olyan eleme is megjelenik a HP-ben, ami NK-ban nem lelhető fel. Látszik tehát, hogy Rowling valójában e két műből építkezett elsősorban, a mű szerkezetét, karakter- és összefüggésrendszerét tekintve. Van azonban egy harmadik irodalmi/erkölcs-filozófiai alkotás is, amelynek nagy (talán a legnagyobb) hatása volt az HP eszmei arculatának kialakulására, mely műből az NK és a LOTR is építkezett – ez pedig a Biblia.

Elsőként tekintsük át, milyen bibliai-motívumokat rejtenek a fent – a HP ihletőiként – említett művek.

A LOTR történetét a Szilmarilok c. könyv története előzi meg a Tolkien által konstruált időben, melynek kezdő fejezete a Biblia Teremtés Könyvének parafrazálása. Eru és valái (=Isten és angyalai) énekkel teremtik a világot (a zene az Isten nyelve – Beethoven). Az egyik vala (Morgoth) önálló dallamot próbál formálni, de az mindig hamisra sikeredik (Lucifer akar a Teremtő lenni, de ez ontológiailag lehetetlen), ezért Eru Középföldére száműzi (Lucifer letaszíttatik, s egyedül a Földön kísérthet tovább). A LOTR egyik pozitív főhőse, Gandalf, az életét áldozza bajtársaiért, ezért miután meghal, visszaküldik, immár erősebben (szürke mágusból fehér mágus lett) – Jézus a feltámadás után egy új létszintre érkezett, immáron teljes volt istenségében (hisz emberként meghalt). Az ő nevéhez kötődik a második kötet híres „ördögűzési” jelenete, amikor Gandalf megtisztítja Theoden rohani király elméjét az őt befolyásoló Szarumántól.

A NK első kötetét a „gyermekek Passiójá”-nak is szokták nevezni, hogy főhősei és cselekménymenete megfeleltethető az említett bibliatörténeti stációnak. A történet négy gyermek-főszereplője, Peter (a vezér), Susan (az okoskodó és hitetlenkedő), Edmund (az áruló) és Lucy (a naiv gyermek) azonosítható Jézus négy preferált apostolával: Szent Péterrel, Szent Tamással, Iskarióti Júdással és Szent Jánossal. A könyv eszmei konfliktusa az, hogy Edmund elárulja az ellenállókat (egy kis sütiért – utalás Júdás alacsony pénzösszegű díjára), de hogy ne kelljen meghalnia, Aslan belemegy Jadis (a Fehér Boszorkány) alkujába, vagyis, hogy megöljék őt. Amikor megy a vesztőhelyre, egy darabon elkíséri a két „lány-apostol” („getszemáni kert”-jelenet). Aslan végül feltámad, mégpedig azért, mert Narnia ősi törvénye, hogy aki életét adja barátaiért, azon nem fog a halál – „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”15. Így a történetben Aslan válik Jézussá, aki Eruhoz hasonlóan szintén énekkel teremti a világot (ez inkább a LOTR-ra való evokáció, de a zene, mint az isteni harmónia szimbóluma itt is megjelenik). A Jézus halála utáni bizonytalanság érzését szemlélteti a második kötetben Lucy naiv hite Aslan visszatérésében, melyet a többiek rendre elutasítanak. Beszédes még, hogy a történetben a két fiút Ádám fiainak, a két lányt Éva lányainak hívják.

Ha részleteiben nincs is sok, néhány tendenciózus hasonlóságot fel lehet fedezni a HP és a LOTR között is. A főhős karaktere egy érdekes vizsgálódási pont. A LOTR-nak több hasonló értékű főszereplője is van, az egyes könyvek eltérő módon állítják a narratíva középpontjába őket. Közülük is kiemelkedik azonban Frodó, a középszerű, az események sodrába véletlenül csöppenő fiú, és Aragorn, az elrendelt, különleges képességű vezető, aki azonban nem akar szembenézni a végzetével, mert ősei gyengeségét érzi saját magán. Kettejük eredője elegyedik Harryben, aki egy részről egy átlagos képességű, átlagos vágyakkal rendelkező kamasz fiú, másfelől azonban egy jóslatrendelte személy, akinek erkölcsi magaslatai messze fölülmúlják az átlagemberét. A két cselekménytörténet háttérmozgatója is hasonló: mindkét sorozat elején elmesélik, hogy hajdan/11 éve élt egy „gonosz”, akit legyőztek, de most vissza akar térni. A HP ezen tovább is lép, hisz a negyedik rész végén visszatér Voldemort. A két főgonosz között is sok hasonlóság fedezhető fel: Szauron beleöntötte az Egy Gyűrűbe a vágyát, így ők ketten egyek lettek, s Gyűrű tartotta életben őt – a horcruxok ugyanezen az elven működnek: gyilkosság útján az ember beléjük helyezi lelkének egy darabját, s ha őt megölik, amíg a horcrux ép, nem hal meg teljesen. Gandalf „bölcs öreg” jelleme pedig Dumbledore-ban „él tovább”.

A NK-ból azonban már részleteit tekintve is többször építkezik a HP. A négy gyermekhős megfeleltethető a Roxfort négy alapítójának, Griffendél Godriknak (bátor, igazszívű – Peter), Hollóháti Hedvignek (bölcs, kevély – Susan), Mardekár Malazárnak (ravasz, felsőbbrendűsködő – Edmund) és Hugrabug Helgának (egyszerű, mindenkit szerető – Lucy). Ezenkívül jól kitapintható az is, amint akaratukon kívül a „felnőttek csatározásaiba” csöppentek, ám az ő megjelenésüket is jóslat írta elő.

3. „Szeressétek egymást, amint én szerettelek”16 – a rowlingi krisztianizáció

Természetszerűleg egy európai ember jó és rossz fogalma a tudatosság és az explicit vallási hovatartozás figyelembe vétele nélkül is a Biblia és a keresztény értékrend hasonló jelentéstartalmú fogalmaiból eredeztethető. Ezért lehet igaz az a felületes, de mégis szemléletes megállapítás, miszerint „Európában az is keresztény, aki ateista”. A HP esetében viszont több van a puszta értékazonosságnál. A művek során végigvonuló erkölcsi viszonyrendszer egyértelműen tanító szándékú, és az egyes evokációk sokszor egyértelmű megfeleltetéseken, parafrázisokon nyugszanak.

Az első ilyen – az egész sorozaton végigvonuló – érték-standard a szeretet mindenek felettisége. Dumbledore – aki mint fönt említettük, az író erkölcsi és magyarázó szócsöve – szerint ez az az erő, ami mindent legyőz. Ez űzte ki Voldemortot Harryből minden mágikus közbenjárás nélkül.17 Többször is látunk arra példát, amint a szeretet „megmenti” Harry életét: Lily fia iránti szeretetéből áldozta fel az életét, ami a „mágikus” védőburkot képezte Harry felett – valójában nem is mágikus volt, hiszen varázslattal nem lehetett eltávolítani, ez valami ismeretlen erő volt, mintegy a szeretet manifesztációja18; Narcissa Malfoy azért nem árulta el Voldemortnak, hogy Harry él, mert újra akarta látni a fiát19; Piton annyira szerette Lilyt, hogy még saját elveit is feladta vele szemben (ti. a mugli-születésűek megvetése), és szeretete Lily halála után is tartott – ezért oltalmazta Harryt20. A szeretet legfőbb értékmérői voltában simul, hogy a főgonosz azért igazán főgonosz, mert nincs benne szeretet. Ezt azzal magyarázza – közvetve – az írónő, hogy Voldemort nem szeretetben fogant: anyja önző testi vágyból szerelmi bájitallal láncolta magához Voldemort jövendőbeli apját, így ilyen, szeretetnélküli állapot állt fenn az aktus idején.

Másik preferált érték a HP-ben a megbocsátás. Dumbledore-nak sokszor a szemére vetették, hogy olyanoknak is ad még egy esélyt, akik a közösség szerint egyáltalán nem érdemesek rá (ahogy Jézus is a bűnös asszonynak). Többször van vita a három jóbarát között, amik mindig kibéküléssel végződnek, s végül Harry megbocsájt Pitonnak21 és Dudleyval22 is kibékül.

Szintén keresztény hagyományokra vezethető vissza az élet tisztelete és védelme a műben. A varázslók természetellenes bűnnek tartják a horcrux-készítést, mert ahhoz gyilkolni kell, ami szétszakítja a lelket, így tudja az illető a leszakadt lélekdarabkát a kiválasztott dologba tenni, horcruxszá alakítva azt.23 A csonka lélek viszont jóval gyengébb (nem fizikailag vagy varázserőt tekintve, mert ezek materiális mutatók), mint egy ép lélek24 – ezért nem bírja Voldemort hosszú ideig megszállni Harryt, mert nem bírja elviselni az egészséges lélek jelenlétét, miképpen a Sátán is menekül a Szentlélek közeléből.

A bűnbánat szentsége is felvillan néhány marginálisnak hihető mondat erejéig, ám ezek a megnyilatkozások jelentéstartalmukat tekintve sokkal többek egyszerű retorikai eszközöknél. Először Hermione említi – szakkönyvet idézve –, hogy a lélekdarabolás egyetlen visszafordítási lehetősége a bűnbánás, ami újra összeforrasztja a lelket. A hetedik kötet fináléja előtti percekben Harry indítja Voldemortot bűnbánatra, mondván, viselkedjen férfiként.25

Többször történik utalás arra, hogy a halál után van élet26 (vagy alternatív létforma), és Dumbledore is azon az állásponton van, nem a halál a legrosszabb dolog, ami történhet velünk. Pont ez tette gyengévé (és persze gonosszá) Voldemortot, hogy fanatikusan félt a haláltól, ezért nem riadt vissza semmitől, hogy elkerülje azt.

Rowling megcsillantja a mágia materiális korlátait is, amikor arról beszél, hogy nincs olyan mágia, ami visszahozhatná a holtakat27 – „élőket az élőkre, holtakat a holtakra”. Ételt sem lehet varázsolni, csak sokszorosítani, vagyis az ember (így a mágus is) nem képes a teremtésre.

A HP keresztényisége Harry személyében csúcsosodik ki. Harryében, akiben fellelhetők Frodó, Aragorn, a négy „narniai gyermek” és mindezek megkoronázásaként Jézus személyiségnek jegyei. Harry a hetedik könyv utolsó fejezeteiben érti meg, hogy meg kell halnia, hisz ő az egyik horcrux, ami életben tartaná Voldemortot még a halál után is. Bár nem boldogan, de tudatosan vállalja a halált, s megy be az erdőbe, ahol Voldemort és csatlóshada várja. Nem szól semmit, nem is védekezik, hagyja, hogy eltalálja a halálos átok28 – Jézus keresztútja, aki mint „bárány” tűrte a kínzatásokat. Mégsem hal meg (az okokat még maga Dumbledore „szelleme” sem tudja), s visszatér az életbe.
A könyv világának törvényei szerint, ha valaki életét adja másért, aköré védőburkot képez, hogy az, akitől megmentette, ne tudja megölni – Harry az összes kastélyban harcolóért (kitágítva: az egész világért) áldozta fel az életét, így rajtuk nem fogott többé Voldemort átka.

Összegezve: Harry életét adta barátaiért, védőpajzsot képezve ezzel köréjük Voldemort ellenében, mint ahogy Jézus életét adta az emberekért, megváltva ezzel őket. Harrynek „nem kell” végül megölnie Voldemortot, hisz saját visszapattanó átka végez a gonosz vezérrel – a bűnre nem lehet bűn a válasz, Harrynek nem mocskolódik be a keze, még „a szükség törvényt bont” vagy a „cél szentesíti az eszközt” elvek alapján sem.

Zárszó

A HP erkölcsi és ideológiai mondanivalója két szóval foglalható össze: szeretet, tolerancia. Ezzel kapcsolatban csak az a kérdés merülhet fel, hogy milyen eszmei narratívából fakad ezen értékek preferálása. Mind a keresztény, mind a liberális világnézet zászlajára tűzte a fent nevezett értékeket, és Rowlingnál úgy tűnik, e két értékrend össze is ér valahol. Viszont nem feledkezhetünk el arról sem, hogy egy irodalmi alkotás erkölcsiségét komplex módon kell megítélni, s ilyenkor nem hagyhatók ki az egyéb mutatók elemzései sem. A tanulmány öt aspektusból vizsgálta az írói pozíciót: karakterrendszer, iskolatípus, társadalmi-politikai párhuzamok, irodalmi evokációk és bibliai parafrázisok. Ezen szempontok közül egyedül a társadalmi nézőpont tekinthető egyértelműen liberálisnak, a Roxfort például egyáltalán nem. Az ötletbázisul választott művek sem kifejezetten liberális alkotók tollából származnak.

Ha a konzervatív-liberális tengely nézőpontjából akarunk vizsgálódni, kitapintható az, hogy a mű előre haladtával egyre több liberális gondolatot csepegtet az írónő, mintegy utalva arra, hogy a gyermekeknek a konzervatív – elsősorban nevelési – rendszer való, a felnőttek gondolkodását azonban már liberalizmussal kell árnyalni. A hetedik kötetben fejti le a mítoszt Dumbledore-ról, akiről kiderül, hogy fiatalkorában maga is a varázslók hatalomátvételét tervezgette a muglik fölött29, ám nem elnyomással, ahogy Grindelwald vagy Voldemort – jelezve ezzel, hogy az elitista társadalmi elképzeléseket a történelem gyermekbetegségeinek tartja, de rehabilitálja őket a nácizmussal szemben.

Beszédes, hogy a hetedik kötet temetőjelenetében szó szerinti bibliai idézet áll a Dumbledore család (“Ahol a kincsed, ott szíved is.”30) és Harry Potter szüleinek sírján (“Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.”31). A konzervatív-liberális tengely műre való erőltetése helyett azonban termékenyebb azt az álláspontot megfogalmazni, miszerint a keresztény értékrend egyes társadalmi megvalósulásai mentén alakította ki Rowling a HP eszmei arculatát.

 

1 Rowling, J. K., Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 127.
2 Harry Potter pszichológiája: a kis túlélő nem hivatalos lélekrajza, szerk. Mulholland, Neil, ford. Békési József, Debrecen, 2008. 11.
3 Rowling, J. K., Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 130.
4 Rowling, J. K., Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 118.
5 Rowling, J. K., Harry Potter és a Titkok Kamrája, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 20.
6 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 393.
7 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 397.
8 Rowling, J. K., Harry Potter és a Félvér Herceg, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2006. 73.
9 Rowling, J. K., Harry Potter és a Titkok Kamrája, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 309.
10 Rowling, J. K., Harry Potter és a Tűz Serlege, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 123.
11 Rowling, J. K., Harry Potter és a Főnix Rendje, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2003. 677.
12 Rowling, J. K., Harry Potter és a Félvér Herceg, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2006. 197.
13 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 427.
14 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 34.
15 Biblia, Újszövetség, János, 15,13 Bp., Szent István Társulat, 1985.
16 Biblia, Újszövetség, János, 13,34, Bp., Szent István Társulat, 1985.
17 Rowling, J. K., Harry Potter és a Főnix Rendje, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2003. 710.
18 Rowling, J. K., Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 277.
19 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 594.
20 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 541–566.
21 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 621.
22 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 39.
23 Rowling, J. K., Harry Potter és a Félvér Herceg, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2006. 474.
24 Rowling, J. K., Harry Potter és a Félvér Herceg, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2006. 479.
25 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 604–607.
26 Rowling, J. K., Harry Potter és a Főnix Rendje, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2003. 742.
27 Rowling, J. K., Harry Potter és a Tűz Serlege, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2002. 643.
28 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 567–577.
29 Rowling, J. K., Harry Potter és a Halál ereklyéi, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Bp., Animus, 2008. 297.
30 Biblia, Újszövetség, Máté, 6,21 Bp., Szent István Társulat, 1985.
31 Biblia, 1 Kor 15,26 Bp., Szent István Társulat, 1985.

CikkCakk

Keringő a Zsoldos Péter-díjért

LÁSZLÓ ZOLTÁN: A KERINGÉS
(ismertető)

A magyar sci-fi irodalom köszöni, jól van, él és virágzik. Bizonyítják ezt a folyamatos könyvmegjelenések, és az egyre fokozódó érdeklődés a hazai tudományos-fantasztikus témájú szövegek iránt. Hazánkban egyre többen olvasnak sci-fi-t, és örömteli hír, hogy sokan vannak, akik előszeretettel ismerkednek meg hazai szerzők szövegeivel.

Az utóbbi évek egyébként korántsem gyönge felhozatalából kiemelkedik László Zoltán: A Keringés c. könyve, melyet 2008-ban Zsoldos Péter-díjjal jutalmaztak.1

László Zoltán 1977-ben született újságíró és sci-fi szerző. Már 1999. óta jelennek meg elbeszélései, először a Cherubion Kiadó antológiáiban, majd főleg a Galaktika Magazinban, az Átjáró Magazinban és egyéb, a DeltaVision Kiadó gondozásában megjelent kötetekben. Első regényét 2005-ben adták ki Hiperballada címmel. Írói stílusa legjobban a cyberpunk irányzatba2 illik bele, és saját bevallása szint is sokat merített William Gibson3 munkásságából.

A cyberpunk érzés már A Keringés elején igen erőteljesen érződik, mikor az egyik főszereplő szemszögéből mutatja be a szerző a nem is olyan távoli jövő Budapestjét. Egy olyan világ tárul a szemünk elé, amely folyamatosan küszködik a globális felmelegedés katasztrofális és visszafordíthatatlan hatásaival, ahol Kairó már Velencéhez hasonlatos vízi város, Hollandia utcáit legfeljebb nehézbúvárok látogatják, s a Közel-Keleten az ivóvíz a legnagyobb kincs. Budapest lakosai próbálnak a változó körülményekhez alkalmazkodni, ahogy a várost elöntik az öko-menekültek. Egy ilyen világban csak abban lehet reménykedni, hogy valamely Chronoter-társaság szerencsés kiválasztottja lévén kitelepülhet az ember valamely újvilágba. Az emberiség ugyanis képessé vált az időutazásra, ám meglehetősen korlátolt formában: csak egy-egy véletlenszerű időszeletet tudnak megnyitni a hatalmas chronoter-kapukon keresztül, amelyek folyamatos kapcsolatot biztosítanak a több millió évvel későbbi Földekkel. A hosszú idő begyógyítja az anyabolygón az emberek által okozott sebeket, és mondhatni édenkert-szerű állapotba csöppenhetnek a jövőbe utazók. A lehetőség óriási: az emberi népesség egy bolygó helyett négyet népesíthet be, ám a hatalmas társaságok uralják a kitelepülést és az időszeletek közötti kereskedelmet is, így a humanista igazságosság helyett a kapitalista nyereségvágy kerül előtérbe az emberiség eme kétségbeesett korszakában is.

A Keringés (mely egyébként az összekapcsolt időszeletek együttesét jelenti) világában számos, most is aktuális probléma és jelenség megvilágítására, felnagyítására találhatunk. Az egyik a már említett globális fölmelegedés katasztrófája, amely konkrétan indokolttá teszi a kitelepülés megindulását. A másik jelenség az információs forradalom abszolút kibontakozása, amely ha lehet, még érdekesebbé teszi László Zoltán jövőképét. A mai mobiltelefon-forgalmazók (és tinédzserek milliói) álma valósul meg ugyanis a nem is oly távoli jövőben: bárhonnan, bármikor elérhetőek a közösségi oldalak, vagyis nem csak azok, hanem az Internet bármely szolgáltatását egy szempillantás alatt igénybe vehetik az emberek a mob-ok (a mobiltelefon rövidítése, feltehetőleg) és különféle hologram-monitorok segítségével. Az emberi érintkezések zöme ezen a szinten megy végbe, ami például igen erőteljes cyberpunk motívum.

A Keringést olvasva az ember folyton azt érezheti, hogy az ábrázolt világ furcsán ismerős, és nemcsak a magyar származású szereplők, pl. az egyik időszeletben megjelenő részeges, teherzeppelin-kapitány megjelenése miatt. A mi korunk viszonyai és problémái visszhangzanak a Keringés világában, néha fülsiketítően hangosan.

Mint fentebb már utaltam rá, a könyvnek több főszereplője is van, egészen pontosan három: egy blogger, aki okokat és válaszokat keresve egyre jobban belesodródik a chronoter-társaságok elleni harcba, egy magyar énekesnő, aki tudós édesapja eltűnése miatt szakít budapesti életével, és egy paleontológus-nő, aki a távoli jövő időszeletében kutatja az akkor már kipusztult, most még nem létező élőlények maradványait. A főszereplők kellően kidolgozottak, árnyalt képet kapunk személyiségükről, gondolkodásukról, együtt tudunk velük érezni, s izgalommal követjük végig az eseményeket addig, míg hármójuk története végül összekapcsolódik. Bár a paleontológus-nő alakját kissé elnagyoltnak találtam, és sajnáltam, hogy a távoli jövőben játszódó, clarke-i4 tudományos igényességgel megírt részek kicsit rövidre sikeredtek, az összképen ez keveset rontott.

Az egyetlen komolyabb negatívum, amit megemlíthetek, az az utolsó fejezetekben megjelenő poszthumán5 téma erőltetése. Bár korunkban divatos téma, és a szerző talán Arthur C. Clarke-nak is akart tisztelegni az emberek szintjét fényévekkel meghaladó „idegenek” megjelenítésével, e kötet társadalomkritikus hangvétele mellett meglehetősen furcsának hat. És végezetül László Zoltán is elsüti a harmadik típusú találkozások legnagyobb közhelyét, vagyis: miért próbálna egy magasabb szintű civilizáció képviselője az ostoba emberrel megértetni bármit is, ha az ember sem próbál megmagyarázni dolgokat a csimpánznak? Ez az okfejtés, azon kívül hogy már „c”-típusú fantasztikus filmek tucatjában elhangzott, egyébként is sántít: két gondolkodó lény könnyebben értheti meg a másikat, mint egy gondolkodó és egy ösztönös, állati lény.

A kötet leggyengébb pontján azonban a katarzist váró olvasó gyorsan átsiklik, és meg is kapja az igényes lezárását ennek a kiváló, magyar sci-fi regénynek. A Keringést nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akik még nem ismerkedtek meg a tudományos-fantasztikus műfajjal.

 

1 Magyar irodalmi díj, melyet évente ítélnek oda valamely hazai sci-fi szerzőnek. A díjat 1998-ban az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata alapította. Nevét Zsoldos Péter (1930-1997) íróról kapta.
2 A modern science fiction egyik „altípusa”. A cyberpunk (magyarosan kiberpunk) stílus általában olyan közeljövőt ábrázol, melyben a technológiai fejlődés jelentősen átalakította az emberek mindennapjait, gondolkodásmódját és társadalmi kapcsolatait. Az így eltorzult világ a jelen szemszögéből sokszor egyáltalán nem tűnik emberinek.
3 1948-ban született amerikai-kanadai író, a cyberpunk irányzat egyik legjelentősebb képviselője, ám az ezredfordulótól kezdve a tudományos fantasztikus elemek helyett inkább kortárs megoldásokat alkalmaz. Legjelentősebb műve az 1984-ben megjelent Neurománc.
4 Arthur C. Clarke (1917-2008): angol természettudós, mérnök és író, a tudományos-fantasztikus irodalom nagy alakja. Műveire jellemző az igényes tudományos megalapozottság és hitelesség. Legismertebb regényéből, a 2001: Űrodüsszeiából mozifilm is készült.
5 Poszthumán, tehát túl van az emberen; nem emberi, az ember számára tehát jobbára felfoghatatlan; felfoghatatlan, tehát érdektelen.