Category Archives: CéhKaptár

CéhKaptár

Égalatt és hófölött

Fázós hangod összébb húzod,
Csendre nyílnak kéklő ajkaid,
de tüzed bennem
ég.

Tükörsima felültetések,
arcoskodó, jégvirágos íriszek.
Borzongva mászik odébb a takaró,
talpam alatt ropog a tested.

CéhKaptár

Bőrbarátok

I. BŐR

(Szoba. Hámosi Zsolt, negyven körüli, átlagos külsejű, tetovált férfi jön-megy színpadiasan. Tesz, vesz. Skins feliratú pólót visel, és vidáman dúdolgat: „Hogy mondjam el, hogy vágyom rád, szeretem a bőröd illatát”. Csengetnek. Kisiet, majd visszatér egy harmincas, komor tekintetű férfival.)

HÁMOSI
Nahát, Bőőr Gabi! De rég láttalak! Gyere be, dumáljunk. Rakd oda a bőrkabátod a székre nyugodtan. Pont van egy kis időm.
BŐŐR
Reméltem, hogy ezt mondod.
HÁMOSI
Vettem egy új bőrgarnitúrát. Nézd, ugye szép? Tudod, a napokban már én is gondolkoztam azon, hogy mi lehet veled. Semmit nem írtál a blogodba, még Facebook-on se posztoltál semmit. Na, csüccs oda le a bőrfotelbe, és mesélj. Ugye zajlik veled is az élet?
BŐŐR
Így is mondhatjuk. Veled?
HÁMOSI
Gondolkozni sincs időm, cimbikém. Azt már a múltkor is mondtam, a nagy piálás után a Burger Kingben, hogy a Bőripari Bt.-t, ahol dolgoztam – ahogy én hívom, bőr társaság – csődeljárás alá vonták. Ugye, említettem?
BŐŐR
Említetted.
HÁMOSI
De azt akkor még nem meséltem, mert még nem volt biztos, hogy betársulok egy tetováló szalonba. Abszurd egy kissé, nem igaz? (Nevet.) Olyan vagyok, mint egy kullancs, nem tudok elszakadni a bőrtől. Először halott négylábúak bőrének hasznosítása a hivatásom, aztán hipp hopp, félreteszem a nyúzót és a vágót, hogy a tű és a festék segítségével elinduljak a művészet lépcsőin. Hiszen ez a művészet, életre szóló, pótolhatatlan. Tudod, mindig is szerettem rajzolni, és legalább kiélhetem magam… Nem azért, de kicsit nyúzottnak látszol. Rossz bőrben vagy.
BŐŐR
Az meglehet.
HÁMOSI
Hozok neked kávét, a koffein majd kisimítja a bőrredőidet. Olyan erős, amitől még egy shar pei pofája is kisimul. Szóval, a művészet. Sokan azt hiszik, amikor egy összehányt vécéülőkét beraknak a kiállítási vitrinbe és odabiggyesztenek egy kis táblácskát, olyan címmel, mint például „őszinteség”, akkor ez művészet. Persze rögtön mindenki el van ájulva, mekkora posztmodern dolog ez, és milyen hatalmas a szimbolikája. (Nevet.) Elárulom én neked: elég kicsi. Én, amikor vaddisznót cserzettem, akkor is ügyeltem az esztétikára. Szép legyen, jó érzés legyen ránézni. (Súgva.) Ami pedig az allegóriákat illeti: az ágyam előtti medvebőrről is mondok én neked olyan allegóriákat, hogy lúdbőrös lesz a hátad.
BŐŐR
Igazán? Kíváncsivá tettél.
HÁMOSI
A vadság megzabolázása, az ember győzelme a természet felett, vagy figyelmeztető mementó a homo sapiens kegyetlenségéről? Nézőpont kérdése. Elfelejtettem a kávét.
BŐŐR
Nem sürgős. Reggel már ittam egyet, de nem esett jól. Hideg volt és bőrős.
HÁMOSI
Azért csinálok neked. Ha éhes vagy, vegyél nyugodtan kaját a hűtőből, ott van melletted. Sajnos a császárszalonnát megettem reggelire, abból csak a bőrke maradt. Viszont van ott sült csirke.
BŐŐR
(Megnézi.) Rajta van a bőre.
HÁMOSI
(Kedélyesen.) Akkor a bőrös libatepertőből sem kérsz? Nem akarsz csöbörből vödörbe kerülni, Gábőr? (Nevet.)
BŐŐR
Bőrzadok tőle.
HÁMOSI
Apropó, bőr, van még egy titkos hobbim: kevéske szabadidőmben kedves kis bőrtárgyakat készítek.
BŐŐR
Bőrtangát?
HÁMOSI
Bőrállatokat. Nézd, ott sorakoznak a nagy szekrény felső polcán! Bőroposszum, bőrfarkas, bőrgörény, bőregér, bőrrák és a többi. Fogd meg őket nyugodtan. Ugye, milyen élethűek? Beleborsódzik a hátadon a bőr, nem igaz? Itt a kedvencem: egy bőrparipa, igazi nemes állat.
BŐŐR
Bámulatos.
HÁMOSI
Én csak hámlónak becézem. (Kuncog.) A napjaim végig a művészetről szólnak. Igazából bőrdíszművészként definiálnám magam. Ez az életem. A munkám a tetováló szalonban, a bőrállatok készítése. De nem vagyok szakbarbár. Ha nincs ihlet, akkor olvasom a kedvenc költőm, Puskin verseit, vagy a DVD-lejátszómat nyúzom. Békés életemet thriller filmekkel színesítem. A bárányok hallgatnak, Fűrész… De a művészfilmeket sem vetem meg. Greenaway Párnakönyve a kedvencem. A régi filmek közül imádom Katherine Hepburn, Richard Burton filmjeit! Ez az igazi hedonizmus, cimbora! És a színházi estéimről még nem is meséltem! Múlt szombaton például, a nagy polgárpukkasztó Boris Vian darabját láttam. Mindenkit megnyúzunk, ez a címe. Ezt nézd meg, ha tudni akarod, mi is az az abszurd!
BŐŐR
Feltétlenül.
HÁMOSI
(Csintalanul mosolyogva.) És ne hidd azt, hogy magányos vagyok. Mióta Bori elhagyott, sok jó bőrrel ismerkedtem meg a közeli Bőrnadrág klubban. Aztán éjjel bőr a bőrhöz, csusszan fel az előbőr, aztán csak csattogjon a bőrzacskóm és halljam a bőrdudák dallamát. De nem számítanak. Ócska ribancok mind. Én szabad vagyok. És boldog. Hidd el, majd kiugrom a bőrömből.
BŐŐR
Örömmel hallom.
HÁMOSI
Te viszont egyre kevésbé tetszel nekem. Most látom csak: sápadt arcbőr, ráadásul csupa csont és bőr vagy.
BŐŐR
Pedig csak egy hete… Bőrös virsli reggelire, ebédre, vacsorázni már kedvem sincs.
HÁMOSI
Az asszony?
BŐŐR
(Lehajtja a fejét.)
HÁMOSI
(Vigasztalón vállára teszi a kezét.) Mindig is mondtam neked, de nem hallgattál rám. Kurva az összes! Elhagyott az a cafat, ugye?
BŐŐR
Nem hiszem el. Pont a születésnapom előtt egy nappal… De tényleg szeretem!
HÁMOSI
Pedig muszáj lesz véget vetned a naiv látásmódodnak, ha olyan elégedett életmódra vágysz, mint az enyém. Carpe diem! Élj eszerint. (Bizalmaskodóan.) És mondd, kivel lépett le?
BŐŐR
Az a fura, hogy semmilyen személyes holmiját nem vitte magával. Ha egy bőrönd ruhával távozik, akkor talán biztos lennék. De egyszerűen eltűnt. Homályos célzásokat tett reggel valami meglepetésre, aztán nem jött haza a munkából.
HÁMOSI
De hiszen világos! Sikerült e meglepetés, nem igaz? Nekem úgy tűnik, eléggé meglepett, hogy lelépett.
BŐŐR
Van még más is. Aggaszt, hogy esetleg a… Bőrbarát!
HÁMOSI
Bőrkabát? Ez olyan, mint a fakabát, csak előléptették?
BŐŐR
Ne humorizálj! Biztos olvastad a lapokban, vagy láttad a tévében.
HÁMOSI
Figyelj, nem érdekelnek engem az ilyen alantas bulvárhírek. Mi is ez? Valami új arckrém? Megfelelő PH-értékkel?
BŐŐR
Nem. Egy új sorozatgyilkos. A sajtó nevezte el így. Eddig öt embert gyilkolt és nyúzott meg tetőtől talpig. Három nőt és két férfit.
HÁMOSI: Istenem, micsoda emberek vannak! Vajon miért tette? Mert egyszerűen őrült? Vagy komplett szadista? És te most attól félsz, hogy az asszonykádat is elkapta a bőrbarát?
BŐŐR
Felmerült bennem…
HÁMOSI
(Tettetett vidámsággal.) Te jó ég, igazán szólhatnál, hogy még mindig sehol sincs a kávé! De hozom mindjárt. Ugye te is cukor nélkül iszod?
BŐŐR
(Bizonytalanul.) Hmm… Igen.
(Hámosi kimegy. Közben Bőőr lustán körbejártatja a tekintetét a szobán. Kis idő múlva Hámosi visszatér, kezében két bögre gőzölgő kávé.)
HÁMOSI: Itt a finom kávé. Garantáltan bőrmentes!
(Bőőr az asztalra tett két csészét gyorsan kicseréli, míg Hámosi nem néz oda. Lassan, kortyolva kávéznak. Hosszú hallgatás után Hámosi teljesen más hangszínnel szólal meg.)
HÁMOSI
Szeretnék mutatni még neked valamit a házi múzeumomból. Elárulom, vannak olyan tárgyaim, amelyeket nem szívesen rakok közszemlére. (Kisiet, és egy bőrtasakkal tér vissza. Lassan kipakolja az asztalra a tartalmát.) Ezt még bőripari korszakomból őriztem meg. Nézd, milyen éles és fényes! Ez a nyúzó. Óvatosan fogd meg! Ez a másik, keskeny, vékony, kegyetlen hegyű szerszám,ez a vágó. Kíméletlen szerszám, de aki igazán bátor, az megszelídítheti.
BŐŐR
És csóválni fogja a farkát, vagy dorombolni?
HÁMOSI
Ezzel ne tréfálj, ezek komoly dolgok.
BŐŐR
Álmos vagyok. Már a kávé sem segít. Pedig van még valami, amit…
HÁMOSI
Érdekes belegondolni, mennyi éve ismerjük egymást, és mégis vannak dolgok, amiket nem tudunk egymásról. Viszont akadnak olyanok, amiket kitalálunk a másik hangjából, egyetlen rezdüléséből. Te például mindig akkor voltál ilyen szófukar, amikor valamit forgattál a fejedben. Hallgattál, de figyeltél.
BŐŐR
(Álmos hangon.) Mint ahogy te is palástolni akarsz valamit az állandó locsogással.
HÁMOSI
Nem tudom, mire gondolsz.
BŐŐR
(Akadozva.) A feleségem határidőnaplójában eltűnése napján a te neved volt beírva.
HÁMOSI
Úgy látom, látnod kell még valamit, hogy megérts a dolgokat. Aztán ne nyúzzuk tovább a témát. (Kimegy, majd bejön egy hosszú, lapos, térképszerű tárggyal.) A művészetnek van egy hátránya: néha olyan mesterművek kerülnek ki az ember keze alól, hogy nehezére esik tőle megválnia. Nézd, ezek milyen csodálatosak! Muszáj volt megtartanom és kicserzenem, átdolgoznom, összevarrnom őket. Öt csodálatos művészi alkotás forrt itt egybe. Melyekhez nemsokára csatlakozik egy hatodik is. A bőrség nevében! (Gonoszul nevet.)
BŐŐR
(Álmosan.) Éreztem, hogy te vagy a Bőrbarát. De miért kellett teljesen megnyúznod őket?
HÁMOSI
Hogy ne sejtse senki, hogy csupán a bőr egy kis hányada kellett. Az, ahol a tetoválásom volt. Sajnos a te kültakaród kívül reked a bőrség körén, így nem foglak megnyúzni. Majd egy sikátorban, elvágott torokkal, egy hétköznapi rablógyilkosság áldozataként fognak megtalálni.
BŐŐR
És a feleségem?
HÁMOSI
Nos, a nyúzás könnyebben megy, és jobban megfelel céljaimnak, ha a bőr kissé lötyög. Ezt A bárányok hallgatnak óta tudja minden filmrajongó. (Ásít.) A nejed négy napja fogyókúrázik a pincémben. De nemsokára eljön az idő, és követ téged, amiatt a gyönyörű sárkány miatt, amelyet a vállára tetováltatott születésnapi meglepetésül neked! Vedd úgy, barátian segítek, hogy ne kelljen a gyász fájdalmát átélned. Én leszek a Bőőrgyógyászod! Humánumomra jellemző, hogy előtte elaltattalak. Látom, már hat is. (Bőőr feje az asztalon pihen, Hámosi a szeben lévő fotelből elégedetten figyeli, aztán lassan lecsukódik a szeme. Hosszú, feszült csönd.)
BŐŐR
Nem tudom, hallod-e, de kicseréltem az altatós kávét, amíg nem figyeltél, és ezért is kértem cukor nélkül. Úgy éreztem, hogy jobban rád fér, hogy húzd kicsit a lóbőrt. Mikor olvastam a Bőrbarátról, rögtön rád gondoltam. Ezért is jöttem ide, bőrkabátom zsebében egy bekapcsolt diktafonnal, ahogy egy rendőr barátommal előre megbeszéltem.
HÁMOSI
(Félálomban.) Te lepra alak!
BŐŐR
Hát igen. Gondolom, most leesett az állad. A rendőrség mindjárt itt van, és irány a börtön! (Patetikusan.) Pihenj addig, amíg megkeresem azt, amiért jöttem! (Hosszú csönd. Végül kintről egy hang kiált be, melynek gazdáját nem látjuk.)
RENDEZŐ
Gyerekek, ez katasztrófa! Ez szar! Tudom, hogy improvizáltok, és eddig tetszett az alaptörténet, de ez szánalmas volt! Vagy konvencionális krimi, vagy bágyadt és erőtlen szópoénok. Vakarózhatnékom van például az erőltetett bőrbetétektől! Nem kell ez bele! És ez a „bőrséges” művészet is nagyon gyenge! Most már a cím se tetszik, pedig azt én találtam ki! Ti meg annyira szarok vagytok, hogy én különbet nyomok reggelenként! Lesül a pofámról a bőr! És mi ez a nyálas, rózsaszín happy end a végén? Az asszonyt igenis szabadítsák meg, először a ruhájától, aztán a bőrétől! És a gyilkos iránt se legyen olyan megértő a főhős! Tapossák ki egymás belét! A nevekből pedig az első verziót használjuk. Naturalista, realista, kőkemény, idétlen poénkodástól mentes, sötét film noirt akarok itt látni!
BŐŐR
(Félénken.) De ez nem film…
RENDEZŐ
Kuss legyen már! Azt majd én tudom! Ti csak a gyurmák vagytok a kezemben, de sose feledjétek, hogy én alakítalak benneteket! Megértettétek? Akkor csináljátok!

II. BŐR

(Kiss Zsolt marcona tekintettel olvassa a Fürge ujjak szabás-varrás mellékletét. 18-as karikás pólót visel. Csöngetnek. Visszatér egy harmincas, még marconább tekintetű férfival.)
KISS
Jé, Nagy Gabi! Hát te még élsz? És most mi a faszt akarsz? Nem érek rá!
NAGY
A villanyórát jöttem leolvasni.
KISS
Banyek, ez az új melód? Mikor legutóbb találkoztunk a munkaügyi központban, akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz!
NAGY
Mér’, te találtál valami állást?
KISS
Persze. Tudod, nekem vannak jó spanjaim.
NAGY
És mi az? Kíváncsi vagyok, mire ilyen nagy a pofád!
KISS
Egy tetováló szalonban melózom reggeltől estig. Meztelen nőket, horogkereszteket, Dávid-csillagokat illetve nyíllal átlőtt szíveket „szeretlek Mari” illetve „szeretlek Pityu” feliratokkal tetoválok mindenféle emberekre. De ez a villanyóra-leolvasás… Ez nagyon gáz.
NAGY
A parlagfű-irtás szerinted jobb volt? Nekem nincs bajom ezzel a munkával, a villanyórától legalább nem tüszkölök.
KISS
Hát, felőlem olvasd le a villanyórámat, leszarom. Úgyis fél éve kikapcsolták, azóta lopom magamnak.
NAGY
Annyira nem sürgős. Kicsit száraz a torkom és porzik a vesém. Reggel óta nyomom a melót, ha érted, mire gondolok.
KISS
Aha, persze, értem. Van cigid? (Nagy megkínálja. Fújják a füstöt. Kiss behoz egy ötliteres Tesco-s kannás bort. Azt iszogatják bögréből.) Van egy kis libanyak-pörköltem tegnapról, ha éhes vagy.
NAGY
Már reggeliztem.
KISS
(Gúnyosan.) Szarvasgombát?
NAGY
Zsíros kenyeret. (Nyomatékosan.) De zöld fűszerekkel! (Isznak.)
KISS
Jó, hogy jöttél. Már gondoltam arra, mi lehet veled. Napok óta nem láttalak se a Juharosban, se a Sintér kocsmájában. Azt hittem, már elvitt a májzsugor.
NAGY
Mostanában inkább otthon iszom. Tesco value sört meg lédig pálinkát. (Isznak.)
KISS
(Bizalmaskodóan.) Nekem van egy titkos hobbim. Tudod, régen, amikor az állatifehérje-feldolgozóban dolgoztam, ott kezdődött. Nézd, ott lógnak végig azon a falon, a szögeken. Kulcstartók állati farkakból. Van itt minden, kérem: kecske, ló, kutya, macska, disznó. Ma már csak kutyafarkakat szerzek. Az elég jó alapanyag kulcstartónak. Fasza, nem?
NAGY
Én vettem egy nagy füzetet, és minden este statisztikát vezetek a leolvasott villanyórákról. Ehhez kell memória, elhiheted. Mindenféle adat: típus, felszerelés éve, milyen utcában található, milyen számmal kezdődik, satöbbi.
KISS
Hát, öreg, te is tudsz élni. De én szoktam olvasni is. A Tuttifruttit meg az Extrém-Bizarrt minden hónapban kiolvasom az utolsó betűig. Meg a Cora-katalógusokat is mindig elolvasom.
NAGY
Én a múlt hónapban vettem a Tesco-ból 299 forintos DVD-t. A Halálos végzetet, és a Kegyetlen harc IV-et. Azokat szoktam nézni felváltva. Egyik este ezt, másik este azt. Erre alszom el.
KISS
Nehogy azt hidd, hogy besavanyodtam. Mióta élettársam, fogatlan Joli lelépett – részegen a 11-es főútra – azóta élek én igazán.
NAGY
Na, mesélj.
KISS
Úgy két hónapja jött intim tetoválást csináltatni egy kissé érettebb évjáratú nő. Hú, azzal miket csináltam…
NAGY
Érettebb évjárat? Mit értesz ezalatt?
KISS
Na jó, hetvennégy éves… De tudod, ki volt az? (Drámai hatásszünet.) Holle anyó, a nagyipornófilmek sztárja! Tudod, az Öreg néne, avagy őzkefélke főhőse! Na, szóval, vele. Aztán a barátnői is elkezdtek járni hozzám, szóval király az életem!
NAGY
Örömmel hallom. Viszont a Sári eltűnt. (Sóhajt.)
KISS
Hű, vazze’! A Sáriról nem gondoltam volna, hogy lelép! Kinek kellhetett?
NAGY
Naaa!
KISS
Bocs, haver, de tudod, ízlések és pofonok.
NAGY
Ízlésed nincs, pofont meg mindjárt kapsz egyet! (Isznak.) Azt mondta, lesz egy kis meglepetése. Attól félek, elkapta Bőrbarát, az új sorozatgyilkos.
KISS
A Sörbarát szimpatikusabb lenne. Ki ez a csávó?
NAGY
Eddig öt embert nyúzott meg. Naggyon durvaaa! Az újságok nevezték el így.
KISS
Hát, a kocsmában beszéltek róla. És miért gondolod, hogy elkapta a feleségedet? (Röhög.) Elkapta, vazzeg, mintha valami vírus lenne!
NAGY
Megérzés. (Furcsán néz Kissre.)
KISS
Na, ez elfogyott. Hozok még piát. (Kisiet, majd két nagy pohár borral tér vissza.) Ez aztán nem tablettás, igazi Tokaji!
NAGY
De hiszen ez vörös!
KISS
Ó, szard már le! (Ahogy megy az asztalhoz, megbotlik az asztal melletti bőrtáskában, kiesik belőle a nyúzó és a vágó.)
NAGY
Ez meg mi a fene?
KISS
Szuvenírek az állatifehérje-feldolgozóból. Jól jön, ha rágós a hús.
NAGY
De mik azok a barna foltok rajta?
KISS
(Megnézi.) Basszus, ez berozsdásodott! Na de igyunk. Egészségedre!
NAGY: Figyelj már, azt mondtad, ez nem tablettás, mégis itt úszik egy nagy fehér tabletta a borban.
KISS
(Felkapja a nyúzót és hisztérikusan kiabál) Mit akarsz tőlem?
NAGY
(Felkapja a vágót, egymásnak szegezik.) Tudom, hogy te vagy a Bőrbarát!
KISS
Hogy jöttél rá? Megérezted a régi ismeretségünknek köszönhetően?
NAGY
Frászt! Az asszony küldött nekem egy sms-t, és mindent leírt!
KISS
Vazzeg, azt mondta, csak tetriszezni akar! Még jó, hogy a hang rossz rajta, így a rendőröket nem tudta hívni! Négy napig tartottam a pincében, de már elkéstél! Úgy végezte, mint a másik öt, aki nem sablonos tetoválást kért! Megnyúztam teljesen, nehogy rájöjjenek, hogy csak a Hello Kitty tetkó kellett, mert olyan ravasz vagyok! És most téged is meg kell, hogy öljelek! (A két férfi vívni kezd a szúróeszközzel. Felrúgják az asztalt, majd a földön hemperegve birkóznak.)
KISS
Most meghalsz! (Hasba szúrja.)
NAGY
(Hörögve.) Ez kegyetlen harc… Ez pedig a halálos végzet! (Oldalba szúrja Kisst. Meghalnak. Drámai zene effektek. Azután sokáig csönd.)

ZÁRÓCAFATKA

RENDEZŐ
Ne már! Ez nagyon szar volt! Kit érdekel, hogy ez a két bunkó panel proli hogy csinálja ki egymást, mielőtt halálra isszák magukat! Itt olyan thriller kell, ahol szoríthatunk a szereplőért, aki hosszú, kegyetlen elnyomás után jogosan vesz elégtételt a magát felsőbbrendű embernek tartó, önelégült gonoszon! Ahol igazi katarzist él át a néző! Így is fogom megcsinálni, de azt már tudom, hogy nem veletek! Mert ti annyira szarok vagytok!
(Kiss és Nagy hason fekve lassan felemelik a fejüket és egymás szemébe néznek.)
KISS
A nyúzó…
NAGY
A vágó…
(Hirtelen felugranak és eltűnnek a színről. A sötétből rettenetes ordítás hallatszik.)
RENDEZŐ
Neee! (Csend és sötétség.)

CéhKaptár

A gyógymód

Egy télbe hajló derűs, szeles nap virradt fel. Az emberek felébredtek, reggeliztek, arcot és fogat mostak, aztán elindultak azokra a helyekre, ahol nappalaik legnagyobb részét tölteni szokták. Ugyanígy tettem én is, bár számomra ez az utóbbi időben egészen mást jelentett.

 

Csak néztem a futkosó reggeli árnyékokat az épületek falán, autókon, arcokon… mindenki sietett, mindenki újra ott akart lenni, ahol százszor megfordult már. Én csak álltam, és figyeltem őket, kicsit irigykedve, kicsit sajnálkozva. Már nem tartozom közéjük.

Ekkor a tömegből előbukkant Misi kollégám és komótosan odaballagott mellém. Fáradtnak látszott, egy hosszú éjszakát dolgozott végig. Rágyújtott egy cigarettára, még ha nagyon jól tudta is, hogy semmi értelme, hisz nincs hatása ránk. Megszokásból tette. Rám nézett, az én kezemben kávé volt. Az ízét ki nem állhatom, az illata is csak alig jobb egy szokványos illatnál, és mióta immunis vagyok a koffeinre, azóta csak azért van nálam, hogy legyen a kezemben valami a régi életemből. Mindenkinek vannak rossz szokásai, amelyekhez úgy ragaszkodik, mint saját testén az anyajegyekhez.

Ha a földi halandók láthattak volna minket, valószínűleg nagyot nevettek volna tökéletlenségünkön, vagy teljesen kiábrándultak volna a Sorsból. Mielőtt elvállaltam ezt a munkát, én ugyanúgy hittem azt, hogy semmi sem véletlen. Most már tudom is. A feladatom éppen az, hogy az emberi történetek hálóját rendben tartsam.

Misi befejezte mára, eltaposta a cigarettáját, átadta az irányítást nekem, aztán elindult hazafelé, én pedig nekiláttam a Jelek elhelyezésének. Többségében mosolygós arcok szimbólumait, és szívecskéket, hadd örüljön aki megtalálja őket a járda repedésein, kavicsos talajon, fák ágai közt, átfedő árnyékokban, felhők gombolyagjaiban. Ezek mindenkinek szólnak. A többi jel egyedi és személyre szabott. Igazi művészi érzékem bennük mutatkozik meg.

Hamarosan egy lány jön… Szandi, tizenkilenc éves. Leül majd a padra és azon kesereg, hogy mennyire egyedül van. Még nem ért ide, épp a pékség előtt jár, miközben én már szövöm a hirtelen ötletet, amelyet sajátjának hisz majd. Szandinak felderül az arca egy pillanatra és beugrik a pékségbe egy csokis croissant-ért. Megérkezett, megint leült a padra, és már majdnem eszébe jutott, mennyire magányosnak érzi magát, de figyelmét jobban lekötötte, amit vásárolt. Miért is vette meg? Maga sem tudja… Beleharapott. A süteményből morzsák felhője robbant ki, és beterítette az egész nadrágját, cipőjét, és még a környéket is. Abban a pillanatban ért oda a veréb sereg is, amelyet finom illatok távoli illúziójával csalogattam hozzá a közeli erdőből. A lányt egészen ellepték, ruhájáról falatoztak. Egy arra járó fotós megörökítette ezt a különleges pillanatot, majd később kiállította egy galériában. Legalább valaki dicséri a munkámat. Az emberek Szandira mosolyogtak, és akinél volt még morzsálódó pékáru, szintén elővette a madárkák kedvéért. Egyikük egy jóképű srác volt… innentől már magától értetődő a dolog. Szandi nem volt magányos többet.

 

Bárcsak mindenki ilyen könnyű eset lenne! Zsolti azonban egyáltalán nem volt az. Huszonöt éves volt, a buszmegállóban állt, és pár tízperc múlva karambolt készült szenvedni. Nem volt szüksége semmire; nem voltak olyan álmai, amelyekért akkor és ott bármit is hajlandó lett volna tenni, pedig már nincs sok ideje hátra… Egyetlen ötletem van, amivel megmenthetem. A busz vészjóslóan megállt előtte és kinyíló ajtajaival a halálba tessékelte volna. Zsolti intett a sofőrnek, hogy mehet tovább, és elővett még egy szál cigit – majd megy a következővel. Ő lett az első ember, akinek a dohányzás mentette meg az életét.

 

Viola következik… rajta már eddig is sokat gondolkoztam. Egyszer leejtette a tollát egy szórólapra, ami azt a tánciskolát reklámozta, amelyben megismerkedhetett volna élete párjával, de akkor csak a tollával foglalkozott, és a lapot meg sem nézte. Egy másik napon megpróbáltam őket egymás közelébe terelni, Violát rávenni arra, hogy tegyen egy sétát a tó környékén. Fontolóra vette, de végül úgy döntött, inkább nyílegyenesen, kitérők nélkül megy haza, s így kerek négy perccel lekéste őt a lovagja. Legutóbb szintén elkerülték egymást, amikor a moziban csak két széksor választotta el őket. A kijáratnál kellett volna egymásba botlaniuk, de már akkor álmos voltam, és nem figyeltem oda rájuk eléggé. Hát Viola, ez a mai sem a te napod, mert még egyelőre nincs új ötletem.

És jöttek sorban a többiek: Erika, Csaba, Kriszti. Mindenkinek volt egy álma, néhány reménye, meg rengeteg feladata és még több félelme. Többségük elégedetlen volt a saját sorsával, én pedig azzal, hogy az általam teremtett összes lehetőséget és jelet figyelmen kívül hagyják. Mindenki túlságosan siet az úton hazafelé, hogy otthon tíz perccel többet ülhessen a tévé előtt. Rajtuk nem tudok segíteni.

Néha viszont elég egy óvatlan pillanat. Eszternek például, aki a húszemeletesben lakik, annyi kellett csak, hogy egy új falfirkálás elterelje a figyelmét, emiatt pedig rossz gombot nyomjon meg a liftben, így a váratlan helyen kitáruló liftajtó felfedhette előtte jövendőbelijét. A mottó: „Esküvő egy emelettel feljebb, szívből gratulálok”.

Aznap éjjel kaptam a legnehezebb feladatot, amely igen régóta volt karrierem szégyenfoltja: Amália. Számtalanszor próbáltam már sugallani neki dolgokat, amiket később hite szerint ráfoghat a Sorsra, a véletlenre, vagy a felsőbb erők által kijelölt útra, de makacssága még az enyémet is felülmúlta. Folyamatosan boldogtalan volt, és ezen mégsem próbált változtatni. Egy nagyobb partyra ment el barátnőivel, akik saját dolgaikkal többet törődtek, mint ővele. Egyre kevesebbet szóltak hozzá, Amália pedig falat rakott magának italának hűvös jégkockáiból, és azokon keresztül nézte magányosan a távolinak tűnő mulatozást. Körbenézett (azt mindig jól teszi az ember), látta, hogy a többiek táncolnak. Akik az asztaloknál ülnek, egymással beszélgetnek, és hangosan szólt a zene. Unatkozott, a füle zúgott, már el is álmosodott, friss levegőre vágyott, ezért elhatározta, hogy inkább hazamegy: csendben ülni ott is ugyanolyan jól tud. Kilépett az ajtón, elindult a hátsó kapu felé. Már félúton járt, amikor megállt hirtelen. Talán megérezte, hogy ott állok előtte, és ugyanazon gondolkozom, amin ő: mi lehet erre a gyógyír?

Egész este ott ült egy partyn, a barátai mellett, és nem volt boldog. Észre sem vette a felé mosolygó lehetőségeket. Nem nézte meg a plakátokat, nem vette észre, hogy a hanyagul lerakosgatott poharakból egy nyilat raktam ki neki, amely a tánctér felé mutatott. A véletlen lejátszási listára állított zenéket is kifejezetten neki válogattam össze, de nem figyelt oda a szövegeikre. Egy pár pókocskával is megpróbáltam megijeszteni, és a másik irányba terelni, de azokat sem vette észre, hiába másztak rá a pulóverére. Ott álltam előtte, tehetetlenül. Ha a fülébe ordítanék, azt sem hallaná meg. Ha egy köteg bankjegyet lobogtatnék a szeme előtt, nem látná. Ha valami illatot mutatnék neki, csak annál inkább vágyna hazamenni. Mi lehet hát erre a gyógyír?

Talán megérezhette jelenlétemet. Nem ment tovább a kapu felé, gondolkodott. Tudta, hogy valamit rosszul tett, de nem tudta még megfogalmazni, hogy mi volt az. Mit kéne most tennie? Erre a kérdésre őszintén válaszolni olyan, mint amikor saját magunknak adunk védőoltást. Félünk tőle, és rettegünk a sérüléstől is, amit okozni fogunk. Tudjuk, hogy meg kéne tennünk, és mégsem tesszük hosszú órákig, napokig, talán évekig sem…

Akkor és ott Amália egy döntést hozott meg. Válaszolt. Ha folytatja, amit eddig művelt, akkor egyedül megy haza, és „kihagy” egy olyan bulit, amelyre pedig még el is jött. Viszont ha megragadja az alkalmat, itt marad, és minden bánatáról megfeledkezve beáll a táncolók közé… Megfordult az épület felé, és akkor hirtelen meglátta az első szívecskéjét, egy félig leszakadt függöny összeboruló mintái között. Visszament a tánctérre, ahol a buli vele együtt folytatódott.

Hajnal volt már, és Gabi kollégámhoz hamarabb kopogtam be a szokásosnál. Bármennyire is fáradt voltam, jól esett még őrségváltás előtt beszélgetni.

Elmondtam neki Amália történetét, és azt, hogy mennyire nyitottá vált egyetlen este leforgása alatt. Valami nagyon fontos dologra érzett rá a munkámmal kapcsolatban. Gabi némán hallgatta végig. Tudta ő is, hogy az a bizonyos fecskendő, a minden problémára való gyógyír mindenkinek ott van a kezében. Átadtam az irányítást neki, hosszú napom volt, és megérdemlem már a pihenést. Elköszöntem tőle.

Gabi a forgalmas tereken ácsorgás helyett jobban szeretett kiállításokon és kis utcákban sétálva dolgozni, közben napraforgó magot enni. Amália történetét jól megjegyezte. Természetesen neki is ugyanaz a feladata, mint nekem, csak más módszerekkel fogja megvalósítani…

[Ebben a szövegtestben el van rejtve egy szívecske valahol és valahogyan. Megtalálod?]

CéhKaptár

Visszhang

Megérte várnom. Az ígéretet hozó első fénysugarak után a Nap kiemelkedett az óceán szelíden fodrozódó hullámai mögül a keleti horizonton. Megnyugtató fénye beterítette a víztükröt, és könnyeket csalt szemeimbe.

– Hadnagy úr, csak nem a lőpor füstje csípi a szemét?

– Ne humorizáljon, Mr. Brown, inkább próbálta volna eltalálni rendesen azt a rohadt hordót. Mr. Eddings, szóljon a kapitánynak, hogy hajót észleltünk nyugat-délnyugat irányban!

Hálát adok a Teremtőnek, amiért erőt adott, hogy láthassak még egy hajnalt a tengeren. Már három napja hánykolódok ebben a koporsónak tetsző csónakban, kiszáradt szám újra és újra a Miatyánk szavait formálja némán. Ha szerencsém van, egy járőröző szlúp észrevesz, és talán felhúznak a fedélzetre.

– Kereszt-sudárvitorlát felhúzni, fordulás hatvan fokkal balra, sortűz a jobb oldalon! – ordítja torkaszakadtából a kapitány, túlharsogva a támadó fregatt ágyúinak folyamatos dörgését.

Szép, csöndes, nyugodt napfelkelte. Csónakom szelíden ringatózik, miközben az utolsó csillagok hideg fénye nyugaton végleg kihal, átadva helyét a reményt adó ragyogásnak. Talán feltűnik egy hajó a láthatáron. Figyelnem kell. De hogy tudnék jelezni nekik? Nem tudok tüzet gyújtani ebben az istenverte csónakban.

A robbanás után a fővitorla megannyi lángnyelvvé szakadt, melyek rövid táncuk után a fedélzetre és a tengerre hullottak, s végül nem maradt belőlük más, csak a halálunkat jelképező, fekete pernye. Az életben maradt matrózok közül néhányan a tengerbe ugrottak a tatfedélzetet elborító lángok elől.

– Hadnagy úr, léket kaptunk, a Claire süllyedni kezdett!

– Nem érdekel, én már úgyis egy koporsóban ringatózok, immár második napja – felelem magamat is meglepő közönnyel. Csoda, hogy hallom egyáltalán a kiszáradt torkomból előjövő szavakat a kiáltások és az égő fa ropogása közben.

Életben kell maradnom. A hajnali napfény erőt ad, bátorít, azt sugallja: van még remény. Éjszaka sokat gondoltam a halálra, igen. Elmerülnék a feneketlen óceánban, testemet úgy fogadná be a sötét víz, mint ahogy drága anyám ölelt át gyermekkoromban. Elringatna, elaltatna, úgy, hogy soha többé ne kelljen felébrednem. Csak egy hadnagy vagyok, Őfelsége Claire nevű hadihajóján, úgy illik, hogy életemet a tengeren fejezem be. Dicsőség.

– Dicsőség, Mr. Edwards, dicsőség, amit keres, ugye? – kérdi a kapitány, miközben felém nyújtja a brandys üveget. Vacsora után mindig megiszunk egy-két pohárkával. Néha a kadétoknak is marad egy kicsi a palackban.

– Azt hiszem, uram, minden tiszt dicsőségre, kalandra, és elismerésre vágyik – válaszolom tétován.

– Remélem is, Mr. Edwards. Bár kétlem, hogy ezen az őrjáraton sok izgalomra számíthatnánk – mondja a kapitány, s vállat von. – Isten óvja a királynőt!

– Isten óvja a királynőt! – harsogom együtt az asztalnál ülőkkel.

Istenem, add, hogy meglássak egy hajót a láthatáron! A torkom olyan száraz, akár a fedélközben tárolt lőporos hordók, s gyomromat mintha ezer patkány rágná belülről. Vízi koporsóm egyre csak ring alattam, mint ringatózik a bölcső a gyermek alatt, álomra csábítva. De nicsak! Egy vitorla a horizonton! Megpróbálok felülni, majd térdre küzdöm magam. A csónak megremeg alattam, de sikerül megtartanom – még van bennem elég erő.

– Ön szerint milyen hajó lehet, uram? Túl magas az árboca ahhoz, hogy kereskedőhajó lehessen.

– Messze van még, nem tudhatjuk biztosan. A gyakorlatozást mindenesetre szüntessék be! – utasítom a tüzéreket, s megdörzsölöm fáradt szemeimet.

– Hadnagy úr, csak nem a lőpor füstje csípi a szemét?

– Ne humorizáljon, Mr. Brown, inkább próbálta volna eltalálni rendesen azt a rohadt hordót. Mr. Eddings, szóljon a kapitánynak, hogy hajót észleltünk nyugat-délnyugat irányban!

A térdem nem bírja tovább, visszahanyatlok a csónakba. Uram, irgalmazz, már három napja! Három keserves, reménytelen napja! Nem akarok több hajnalt látni, a felkelő nap is csak rajtam kacag! Egy hadnagy, aki túléli a hajóját. Szánalmas, a flotta szégyene. Nem bírom tovább, nem akarom, hogy tovább tartson. Újra feltérdelek, s átlököm magam a csónak oldalán.

A hideg víz körülölel. Nem hiszem el, hogy ez történik; olyan, akár gyermekkorom rémálmai, melyek nagybátyám meséi után törtek rám. Felnézek, a víz fölött lángoló fahasábok szórják szét fényüket. A Claire már útban van a végtelen tengerfenék felé. Minden erőmből próbálok fölfelé úszni. Hörögve veszek levegőt, ahogy elérem a felszínt, ahol holttestek és a Claire elszenesedett csontjai ringatóznak.Kétségbeesve nézek körül, és örömömben hisztérikusan felkiáltok: egy csónak sodródik felém, csoda, hogy nem zúzódott össze a robbanás során. Sikerül rá felkapaszkodnom, elgyötörve gördülök bele a kis lélekvesztőbe. Csak a saját, szabálytalan lélegzésemet hallom, körülöttem nincs más, csupán a reggeli fényt táncoltató, nyugodt óceán. Ha másban nem is, hát egy dologban reménykedhetek: talán megnézhetek még egy napfelkeltét.

CéhKaptár

Feleselés a Túrásban – bebábozódás

SZEREPLŐK

VAK OND kocsmáros a Túr-ás tulajdonosa, avagy az ezer gyönyör vakondja
TETRAÉDES KRISZTIÁN kocka és hősszerelmes, avagy a Tüsszentő Tetraéder
NUGÁTKRÉM NORBERT avagy a Néptáncos
P.V.C aki rejtélyes és provokál a szagával
HAIR MELLINDA pincérnő és Ond barátnője

(Helyszín: Ond úr kocsmája, a Túr-ás, valahol a mezőn egy jókora túrásban. A sarokban Tetraéder Krisztián és Nugátkrém Norbert ülnek és feleselnek. Kiáltás a hátérben: „493-as gyönyör: hátsó felem lehelyezése a raktárban egy ládára”)

NUGÁTKRÉM
Szóval van melód, Krisztián?
TETRAÉDER
Aha, egy kis pakolás. Egy csomagolóipari cégnél. Pont nekem való állás.
NUGÁTKRÉM
Mit pakoltatok?
TETRAÉDER
Tetrapakkot. Jó a kollektíva is. Igazi közösség. Megy mindig a poénkodás, a derítés.
NUGÁTKRÉM
Éderítés. (Nevetnek.)
TETRAÉDER
Meg van ott egy konnektorlány, nagyon bejön.
NUGÁTKRÉM
Minden reggel?
TETRAÉDER
Ezzel ne viccelj! Ez szerelemféleség. Mikor csak a közelemben van, mintha áram járna át….
NUGATKRÉM
És Ő?
TETRAÉDER
Szerintem tetszik neki a kockás hasam.
NUGÁTKRÉM
Az jó! Akkor pakolás után kupakolás.
(A háttérből kiáltás: „279 es számú gyönyör: az utolsó 25 kilós sörös rekesz lerakása”)
TETRAÉDER
Ez mi volt?
NUGÁTKRÉM
Majd elmondom. Szóval alakulnak a dolgok?
TETRAÉDER
Remélem. Csak nehogy kockának tartson, mint az előző. Még ha kocnak tartanak az nem zavar, na de kockának…
NUGÁTKRÉM
Koccintsunk!
(Koccintanak, isznak.)
NUGÁTKRÉM
Pedig te valójában, nem kocka vagy, hanem…
TETRAÉDER
Ezt hagyjuk! Az a lényeg, hogy én kockának vallom magam. (Hosszú csend után.) Őt Petrának hívják.
NUGÁTKRÉM
Petraéder? (Nagyon nevet.) Jaj, a röhögéstől már átszakad a nugátam!
TETRAÉDER
Haaapci!
NUGÁTKRÉM
Megfáztál?
TETRAÉDER
Nem tudom… Olyan fura szagot érzek. Haapci!
(Hair Mellinda, a dúskeblű, hosszú hajú hermelin pincérnő érkezik.)
HAIR MELLINDA
Mit hozhatok?
NUGÁTKRÉM
Két feles krémlikőrt és két üveg Éderweisst.
(Mellinda felveszi a rendelést és el. Kiáltás a háttérből: „2-es számú gyönyör: Mellindázás”)
NUGÁTKRÉM
Huhú, lehet várni, kell kicsit az italunkra. (Kacsint.) A raktárban mindjárt folyik a vakondó…
TETRAÉDER
Tényleg, mi ez a kiáltozás, ezekkel a számos gyönyörökkel?
NUGÁTKRÉM
(Lehalkítja a hangját.) Szomorú történet. A lényeg az, hogy Vak Ond urat, a kocsmárost, pár hete otthonában meglepte egy vakond riasztó. Azóta sem heverte ki a szörnyű élményt. Ha azok az iszonyú hangok és szavak eszébe jutnak, csak az menti meg a végleges megriadástól, ha az ezer gyönyörből átél valamit, és azt idézi. Ezért már mindenki az Ezer Gyönyör vakondjának hívja.
TETRAÉDER
Haaapci! Én meg rájöttem mi ez a szag.
Ez P… Haaapci! V. C.-szag! HAAAPCIII!
NUGÁTKRÉM
Szerintem nem vécészag, inkább valami műanyagé.
P.V.C.-SZAG
Jól sejted, kurafi!
NUGÁTKRÉM
Ez meg ki? Hiszen nincs itt senki!
P. V. C.-SZAG
Én vagyok Polgár Valentin Cirillnek, a Pro Vokál együttes énekesének és egyben Petra élettársának a szaga, aki most bosszút áll!
TETRAÉDER
Miért? Hapci!
P. V. C.-SZAG
Itt szaglok már láthatatlanul egy ideje és hallottam a szennyes vágyaidat vele kapcsolatban, ezért bosszút szállok, meg tüszk-öllek…
TETRAÉDER
Pro Vokál? Hisz az valami gagyi műanyag zenéjét játszik! Haaapciii!
(Tüszkölve elvonul a mosdó irányába.)
NUGÁTKRÉM
Szagtárs, ne izgulj, gyere, meghívlak egy felesre.
(Mellinda meghozza az italokat.)
HAIR MELLINDA
P.V.C.-szag, hoztam neked a szokásosat. Pálinka-Vodka-Cinzano koktél illatosítóval.
P. V. C.-SZAG
Na, akkor ide ülepedem közétek. Ne zavartassátok magatokat, mivel testem nincs, csak érzitek jelenlétem.
(Mellinda távozik.)
NUGÁTKRÉM
És a felest hogy iszod meg?
P. V.C.-SZAG
Elég nekem a kipárolgása is, hogy hasson.
(Vak Ond érkezik.)
VAK OND
Jaj, P.V.C.-szag, megint itt vagy?
P.V.C.-SZAG
(Gonoszul.) Örülj, hogy nem a vakond riasztó van itt. Ugye, emlékszel még a vakond risztóra, gilisztahús-leheletű barátom?
VAK OND
(Rémülten.) Azt mondta, hogy vrrr… vrrr… vórun! Meg hogy… rizvokirov! ÁÁÁ! (Egész testében reszket.)
P.V.C.-SZAG
Vrrr… vrrr vórum rizvokirov, vrrr…vrrr vórum rizvokirov, vrrr… vrrr vórum rizvokirov…
VAK OND
777-es gyönyör: magyar népmese olvasása. Á, ez most nem jó! 913-as gyönyör: rézkilincsek fényesre tisztogatása… ez sem! (Még jobban reszket.) 666-os gyönyör: imádkozás a sátánhoz… sanctus vinibus corpus erebusz…
P. V. C.-SZAG
(Még gonoszabbul.) Vórum rizvokirov… (Vak Ond elájul.)
NUGÁTKRÉM
Most mondd meg, mire volt ez jó?
P.V.C.-SZAG
Élvezem, ha provokálhatok.
(Nugátkrém felhajtja P.V.C szag piáját.)
P.V.C.-SZAG
Ezért megfizetsz! Alulról szagolhatod a szagomat, meg felülről, meg oldalról, meg miden honnan! (Nagyon gonoszul nevet.) Bánhatod, hogy nem egy Túró Pontba kerültél!
NUGÁTKRÉM
Ez a kocsma túl kicsi kettőnknek. Az a baj, hogy csak provokálni tudsz, vagy kinézek belőled egy kis provokülést, de hozzá se szagolsz a… néptánchoz!
P. V.C.-SZAG
Nugi, itt van a legerősebb faktorszámú szagom, csak most csak neked!
(Nugátkrém villámgyorsan a kocsma közepére pattan és villámgyorsan néptáncolni kezd.)
P.V.C.-SZAG
Neee, ez erősebb nálam! A néptáncolás hatására megjelenő Barátságos Izzadságszag halálos ellenségem! Nugátkrém, könyörülj rajtam!
(Nugátkrém csak néptáncol, P.V.C.-szag elenyészik egy elhaló sikollyal.)
VAK OND
(Motyog.) 94-es gyönyör: ájulásból való feleszmélés… (Felül.) Nugátkrém, te tudsz néptáncolni? 322-es gyönyör: néptáncban gyönyörködni.
NUGÁTKRÉM
Nu, egy kicsit.
VAK OND
De ez gyönyörű! Nem akarsz fellépni hétvégenként?
NUGÁTKRÉM
Megbeszéljük.
(Tetraéder tántorog be, tüszköl.)
TETRAÉDER
Rosszul vagyok… Haaapci, nem múlik a tüszkölésem! Haaapci! Ez már mindig így marad? Hapci! Nem akarok Tüsszentő Tetraéder lenni!
NUGÁTKRÉM
Pedig a Provokatív P.V.C.-szagot elűztem a Barátságos Izzadtságszag segítségével…
VAK OND
Barátságos Izzadtságszag?
NUGÁTKRÉM
Persze, nem kell mindenkinek alliterálnia!
VAK OND
Tüsszentés ellen van egy orvosságom. Egy csodálatos film.
TETRAÉDER
Gondolja, haaapci, hogy az segít?
VAK OND
Kiderül! (Elsiet.)
NUGÁTKRÉM
Hozok még piát addig!
(Hair Mellinda jelenik meg, énekel: „A vízöntő, a vízöntő!”)
NUGÁTKRÉM
Inkább két feles fekete földszintet öntsél, ne vizet!
HAIR MELLINDA
Földszintet?
NUGÁTKRÉM
Vagyis, ami alatta van… abszintet.
HAIR MELLINDA
Tessék.
TETRAÉDER
Hapci! Szerinted, haaapci, meg tudom én ezt inni, haaapci?
NUGÁTKRÉM
Húzóra!
(Gyorsan megisszák. Vak Ond visszatér egy videokazettával.)
VAK OND
A Kisvakond nadrágja… A legszebb, legjobb film, amely valaha készült, mindig végigsírom… 1-es számú gyönyör: A Kisvakond nadrágja című film nézése. Gyertek be a szobámba, nézzük együtt!
HAIR MELLINDA
Én maradok a pultban. (Mind el.) Már több, mint 400-szor láttam, nem bírnám ki még egyszer. Miért nem tudnak filmet csinálni egy hermelinről?

EPILÓGUS

(Nugátkrém és Tetraéder valami gyanús színű szeszes italt isznak.)
NUGÁTKRÉM
Hallom énekes karrierbe fogtál…
TETRAÉDER
Igen, Síkidom Pasi a művésznevem, röviden S. P.
NUGÁTKRÉM
Jobban hangzott volna a Tüsszentő Tetraéder.
TETRAÉDER
Ne is mondd, örülök, hogy elmúlt a tüsszentés Vak Ond filmjétől.
NUGÁTKRÉM
De a nő nem jött össze. P.V.C.-vel maradt.
TETRAÉDER
Kitől tudod?
NUGÁTKRÉM
Egy linóleumtól mesélte.
TETRAÉDER
Ó, kit érdekel az a röfiorrú, van most már más jelöltem. Egy aranyos kis T-elosztó.
NUGÁTKRÉM
Képzeld, Vak Ond elfelejtette a vakond riasztó durvaságait, a néptánc kúrámnak köszönhetően. Hétvégente pedig néptáncleckéket adok a részegeknek.
VAK OND
(Bejön. Nagyon boldog.) Kellemes fogyasztást drága barátaim!
TETRAÉDER
Hallom, már nem szorul a gyönyörök emlegetésére.
VAK OND
Csak egyre, csak egyre! (Odébb táncol.)
NUGÁTKRÉM
Hair Mellinda kis vakondot vár, azért ilyen boldog. Már vett is neki egy kék kantáros nadrágot.
VAK OND
(Hangja a háttérből.) Az élet egyetlen, végtelen gyönyör!
TETRAÉDER
Kicsit pozitivista. Na, igyunk!
( Isznak.)

CéhKaptár

A kukai komikum

A színen Allergén Gigit és Néptáncos Nugátkrémet látjuk. A beszélgetés során a nugátkrém folyamatosan közeledik a lila, csillogó szemhéjtushoz, aki erre minduntalan elhúzódással reagál

A. G.: Jaj, Aphrodior! Mindjárt elmerülök a szennyben!

N. N.: Engem mindenen felülemel ez a nemes érzelem.

A. G.: Ó, már megint a te nyálas nyammogásod kell hallgatnom?!

N. N.: De Gigim, összeillünk, mint két tojás.

A .G.: Csak az egyik megzápult.

N. N.: Összeillünk, tubicám, mint két, a csőrével szerelmesen csücsörítő, turbékoló galamb.

A. G.: Csak az egyik leszarja a másikat.

N. N.: Passzolunk, mint a rétes és a túró.

A. G.: A szemétben is dáma vagyok még, nem akármilyen tehéntőgye származék.

N. N.: Akkor, mint a rétes és az alma.

A. G.: Nem leszek Éva.

N. N.: Akkor, mint a rétes és a meggy.

A. G.: Ez nem megy.

N. N.: Nyuszó-muszó, nélküled semmi vagyok!

A. G.: Milyen testhezálló szerep.

N. N.: Olyan vagyok, mint a Coca-Cola szénsav nélkül!

A. G.: Nem is pezsegsz.

N. N.: Vagy mint az energiaital taurin nélkül.

A. G.: Ezért vagy ilyen fárasztó.

N. N.: Bucibogyó, nélküled rántott hús vagyok tartármártás nélkül! Vagy rák tumor nélkül!

A. G.: Bele is betegszem.

N. N.: Olyan vagyok, mint a máltai szeretetszolgálat az adófizetők egy százaléka nélkül!

A. G.: Na most már elég belőled!

Nagy kiabálás közepette beesik a színre Aranyhalfogó és Dupla Dölyfös McDougles.

N. N.: Nézd, tünci-münci bölömbikám, új kukalakók érkeztek!

Ám D. D. McD. és Ah. észre sem veszik a másik két lakót, oly heves diskurzusba bonyolódnak.

D. D. McD.: Szállj le rólam, te ön- és közveszélyes nikotinrúd!

Ah.: Én vagyok közveszélyes? Te műanyag végbéldugó! Hozzád és az összes barátodhoz mellékelhetnének Szarstart hashajtó cseppeket, hogy ne rohadjatok bele a mélyen tisztelt vásárló beleibe! De a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

D. D. McD.: Felháborodva visszautasítom ezen alaptalan vádakat! Az ÁNTSZ-tesztem nekem és dilájsösz rokonaimnak is negatív lett. Mi egy rendkívül egészséges, alacsony koleszterintartalmú, vitamin- és fehérjedús termékcsalád vagyunk. Ha tudnád, milyen meleg atmoszféra fogadja az odaérkező, korgó gyomrú famíliákat! A gyerekek mosolyognak, leeszik magukat a finomságokkal, az anyukájuk mégsem szidja le őket soha. A levegőben Magyarország legkedveltebb sült krumplijának, hamburgereinek és kapucsinójának illata terjeng. Minden csupa szín és vidámság, kellemes zene szól, és kényelmesek az ülőhelyek. A tálcák egyenesen belesimulnak tenyeredbe, s boldogan hordják terhüket.

Ah.: Persze, és a kiszolgálók egyensapkája sem áll csálén soha! Az a baj amúgy, hogy a mosdót csak a társadalom elitje használhatja, a puha vécépapír és illatosított vécé nélkül halott nyárspolgárok! De hamut rá!

D. D. McD.: Ugyan már! Mit tudhatsz te erről? Nincs is benned semmi magával ragadó!

Ah.: Bennem?! Nézz csak rám: (90 fokkal elfordul a báb) kátrány 6 mg, nikotin 0,6 mg, szén-monoxid 7 mg. De az élmény: felbecsülhetetlen. Ezzel szemben te: denaturált szesztől bűzlő homleszhányadék 10 mg, tangóharmonika hangú, romló ammóniaszagú vizelet 0,9 mg, omlós rozsomákürülék 10 mg. És az emésztés: kivitelezhetetlen.

N. N.: Látod, egyetlen mazsolás usánkám, alig érkeztek meg, máris hajba kaptak.

Az új kukalakók a régiek felé fordulnak.

D. D. McD.: Eddig észre se vettelek titeket, de nem is csoda. Biztos nagyon kíváncsiak vagytok rám. Be is mutatkozom akkor, a nevem Dupla Dölyfös McDougles.

N. N.: A McDonald’s-ból? Tényleg? Mesélj valamit!

D. D McD.: Az én sztorimról nem mondhatok sokat. A receptem székret, kopirájt! Meg aztán igen bonyolult az eljárás, a nem hozzáértőknek úgyse mondanak semmit az ilyen szavak, mint az indösztri vagy a riszöjkling. A lényeg, hogy egy nagy és finom családból jöttem, a McDonald’s-ból. Ott volt az örök kedvenc, a sült krumpli és azok a mókás játékok a Heppi Méél menüben! Ájm lóving it! Én személy szerint egy ínycsiklandó sajtburger vagyok. Nemesi rangom: elvitelre. Segíthetek Zsófi adott egy fiúnak, aki belém harapott kettőt, aztán meg ebbe a kukába dobott! Miért nem kerülhettem a családi kriptába? Az lett volna pályafutásom méltó bejezése. Ám sajnálatos módon, nem ez történt.

N. N.: És a tüdőpusztító pajtásod?

D. D. Mc D.: Még hogy a pajtásom! Ez az Aranyhallopó?!

Ah.: Aranyhalfogó. Ha szabad kérnem.

N. N.: Aranyhalfogó? Miért kaptad ezt a nevet?

Ah.: Miért hívnak Aranyhalfogónak? Mert mindig teljesülnek a kívánságaim. Persze, ez nem olyan nehéz, hiszen a kívánságokat mindig utólag fogalmazom meg.
Amikor magányosan dohánykolódtam, akkor is bejött az élet. Szerencsére elkapott a sodrás, s beugrottam egy faja kis galeribe. Ott volt Vaga Bond, Mali Pali, Barna Szofi, az öccse, Kék Szofi, a külföldi származású, inci-finci Miceroy meg Kant is. Kant az kente a témát, a versikéjét már mindenki kívülről fújta: „Mit kell tennem? Sört kell vennem. Mit remélhetek? Nemtom, de betéphetek!” Néha teljesen begyulladt, s egyszer annyira égés volt, hogy miatta valami öreg szivar kifüstölt minket a törzshelyünkről. Biztos csikkelt ránk a fickó. Sebaj, hamut rá!
A lányok megvigasztaltak. Ó, mindig is imádtam a mentolos slimpuncikat! Sudáran sodorított haj, friss, szén-monoxidos lehelet, a modell vougeináknál fél gramm per sóhaj! Itt mondjuk kevés a kollegina, de sebaj, hamut rá!
Legalább pihizünk egy kicsit, nem igaz?

A. G.: Bizony pihizhetsz, mert mi nem fogunk tusakodni.

Ah.: Ó, ki ez az engem tuskónak tekintő, parfümös díszpicsa?

N. N.: Hohó, hátrább az agyarakkal, te tolakodó tulok!

Ah.: Jól van, ne szívd mellre! Igazából mindegy, dicsérhettem volna csillogó logóval ellátott Ellát itt.

N. N.: Mindjárt más. Csak tudod, Gigi az én kicsi, kettes alapú logaritmusom, az én minőségét korlátlan ideig megőrző, Tesco-gazdaságos fogpiszkálószettem.

Ah.: Szép dolog is a szerelem! De én nem élek vele.

A. G.: Még hogy szerelem! Ő csak egy szánalmas, potenciális papucs. Nem illik hozzám, én első osztályú termék vagyok, bőrgyógyászatilag tesztelt. Mert az egészség fontos, kezdje a bőrénél. Emellett persze trendi és divatos, mindig glamour és illatos.
Egy szép és drága drogériából jöttem, nem ám a mindenki drogériájából, hanem ahol érzem, otthon vagyok. Ott álltam én mindig szépen kivilágítva a kifutón. Egy nap aztán megvásárolt egy fiatal hölgy, s ettől kezdve minden partin őt díszítettem! Magával vitt az édes kis Louis Vuitton-jában. Mindenki ott volt, aki számított: a rózsás pirosító, a csókos rúzs s a kifinomult ízlésű Lancome. Alkalmanként felbukkant egy Durex vagy ki, de szerencsére sosem maradt sokáig. Szép idők voltak! De sajnos elfogytam, s ebbe a bűzös, kozmetikátlan kukába kerültem.

D. D. McD.: De így megismerkedhettél vele.

N. N.: Bizony, bizony velem. S ha már az én szerelmem elmondta élettörténetét, én is megteszem (közelebb húzódik A.G.-hez, aki azonban elrebben) Én falun nőttem fel, kistelepülésen. Vetettünk, arattunk, estétől meg táncoltunk, roptuk, ki meddig bírta szusszal. Szegények voltunk, nem tudtunk mindent megvenni, ezért gyakran elkenődtem. Később úgy döntöttem, hogy a városba migrálok. Nem volt szerencsém, bántottak itt, de nem komolyan, csak úgy kóstolgattak.
Aztán értelmet kapott az életem: olthatatlan szerelemre gyúltam, egyszerűen alig férek az üvegembe. Megismerkedtem e Gigi-lánnyal, akinél tündéribb szemhéjtust még sosem láttam. A seprős pilláival lenyűgöz, meglágyultam, egyszerűen kenyérre lehet engem kenni.
Édes jó anyám hogy örülne, ha látná. Ő sok szerelmes nótát tudott, sokat, ha mondom.

D. D. McD.: Hogyne, és te örökölted a tehetségét! A Gigi-lány vagy kicsoda biztos elájulna a fenséges énekedtől!

N. N.: Milyen kitűnő ötlet! Máris rágyújtok egy otthonról hozott szerelmes nótára. (félre) Úgyis azt mondják, nagyvilágibb vagyok, ha éneklek. Talán a t betűim is eltűnnek.

Ha téged ér, üss engem is, közös a fájdalom,
Bármit kommentelsz a Facebook-on, én bizton lájkolom
Ha azt mondod: Avon, az Oriflame-et hagyom
Ha azt mondod: Oriflame, vesszen inkább az Avon.
Ha fallá válsz, én százas szög leszek,
A szerelem-kalapács egybeveri a szíveket.
Ha a hentesnél csirke vagy, én a töltelék,
Amit anyuka a vasárnapi ebédre tölt beléd.
Ha szemcsikeret vagy, lényem a lencse legyen,
Mily szép is a mínuszos, öt dioptriás szerelem!

Ha elfeküdnél rajtam lágy nyugágyként,
Az lenne a tánc ma,
A csilli-villi szemhéjtus s a nugátkrém
Szelíd románca.

Ha elfeküdnél rajtam lágy nyugágyként,
Az lenne a tánc ma,
A csilli-villi szemhéjtus s a nugátkrém
Szelíd románca.

A. G.: Nem tudom, mit akar ez a falusi paraszt egy magamfajta úrihölgytől! Ő csak egy kenhető nugátkrém, én viszont a társaság krémje vagyok!

N. N.: De Gigikém, az eredetem mit sem jelent! Én attól még szeretlek, hisz te vagy az én 70 wattos, takarékos Tungsram izzót égető, párhuzamosan kapcsolt áramköröm, az én egyetlen elbűvölően impozáns péniszpumpám!

A. G.: Valaki mentsen ki innen! Könyörgök, ennél bármi jobb lehet!

Ah.: S ki lesz a mentőangyalod?

A. G.: Ilyen esetekben csak egyvalakihez fordulhatunk mi, kozmetikumok, Práda Athénéhez.

Hallgasd meg könyörgésem, te drága Práda!
Hadd húzzam el a lila, csillogó csíkot,
ne kelljen többé elviselnem ezt a sok gyíkot!
Vigyél egy francia budoárba, Giorgio Armani-irodába!
Hugo Boss se bosszantana, Naomi Campbell karma se marna.
Elviselem én ha kell Szörnyellát, csak ne kapjak itt szalmonellát!

D. D. McD.: Gyönyörű szónoklat volt. Lássuk, hogy hat-e? (Várakoznak) Nem. Bezzeg az én Mcmentőm nem hagy cserben! (torokköszörülés)

Figyelmezz rám, Ronáld, minden burger atyja,
menekíts engem innen, ne legyek a kuka rabja!
Cserébe fogadom, hűségesen és odaadón szolgállak,
láthatod, ez nem csak egy párszázas ajánlat.

N. N.: Az én Gigim megnyilvánulása sokkal patetikusabb volt.

A. G.: Szűnj már meg!

D. D. McD.: Az enyém egyébként Mcnyerőbb, de te blind vagy a szerelemtől. Semmi másban nem hiszel.

N. N.: Én Gigit keféstűl, kupakostúl, butylparabenestűl, trimethylsiloxysilicateestűl, paraffinumostúl, CL 75470-estűl, CL 77007-estűl, mindenestűl szeretem. Ettől függetlenül én is hiszek valamiben, az édességeknek is megvan a maga vallása.
Az istenünk rettenetesen nagy, tetőtől-talpig piros, szakállas és kövér. Úgy hívják, hogy a Mikulás. Vagy Télapó. Volt egy fia, a Húsvéti Nyúl, aki eljött a Földre, de megfőzték pörköltnek.
A Télapó az Édes Égboltban lakik, s mindig kikocsikázik a Bocilka által húzott szánján. Bocilka egy 7 tőgyű tehén, a fagylaltosok istennője. Minden tőgyéből más jön: csoki, vanília, karamell, stb. A történet szerint Bocilkába’ mindig marad anyag, ezért Félig Fejetlen Bocilkának is nevezik.
Télapó és Bocilka az istentriászból lett istenduász. Mindenen felüli a Duász, ők az írányítók. Környültekintésre intenek: Az élet édes, de nyomokban mogyorót tartalmazhat!

A. G.: Ettől még sose jutunk ki innen!

Ah.: Lazíts, Csipkerózsa, mert belerokkansz! Ne görcsölj annyit, minden jóra fordul, de ha nem, az se baj.

D. D. McD.: Mitől ilyen laza Őaddictsága?

Ah.: Egy cigaretta csak laza lehet, ilyenek vagyunk. Megvan a saját életfilozófiánk. A Nagy Szűrő könnyíti meg napjaink, vidámmá tesz minket, s eléri, hogy ne füstölögjünk annyit!
A Nagy Szűrő tökéletes, mi pedig részesülünk hibátlan kidolgozottságából. Persze, én mint hétköznapi cigaretta nem vagyok tökéletes, de sebaj, hamut rá!
Vannak olyan balgák, akik nem ismerik el, s szűrő nélkül, renegátként tengetik az életüket. Az ő bajuk. A fene se törődik az ilyen kátrányos helyzetűekkel. Alaptörvény: Szűrt rudat szűretlenért el ne adj!
A Nagy Szűrő felfog minden mocskot, s csak azt engedi át, amitől szép az élet. És jól csinálja. Van, aki beszól, hogy keveset kapunk. Az ilyen hülyének megy a tábla a nyakába: Itt nem pofázik senki, kérjük, Ön se tegye!

D. D. McD.: Hiába filozofálsz, nincs több Heppi Méél menü, nincs több ajándék, nincs több csokis sék, nincs több Mccsirke, Mcborjú, Mcsertés, nincs több Mckecske. Úgy tűnik, ellőttük minden esélyünk.

Ah.: Legfeljebb ti. Nekem még van egy dekkem.

Felülről benyúl egy kéz a színre és elviszi Ah.-t

D. D. McD.: Ilyen az én formám. Végre jön valaki, de az is egy Burger King-párti, darált pincsiből készült szecsuáni csirke eater, paradicsomos káposzta kanalazó Marika néni kifőzdéjében, vagy fokhagymás mártással nyakonöntött gyroszabáló. Hogy menne a pitába!

N. N.: Ne emészd magad! Biztos te is rátalálsz a Mcfelelőre. Szerelem születhet a rubbishban is.

A. G.: Segítsen valaki! Segíts, segíts, segíts!

A.G. elhagyja a színt, s a nézőknek könyörög segítségért, minél jobban megközelítve az éppen aktuális, potenciális megmentőt