Category Archives: Pennázó

Pennázó

XXI. századi ballada

Tégla Tégla Tégla
Malter
Tégla Tégla Tégla
Malter

Sikoly!

Pennázó

Természetes egészségdiktatúra

Ferenc megpróbálta kinyitni szemeit, de azok makacsul ellenálltak az őket összeragasztó csipáknak köszönhetően. Lassú mozdulattal kihúzta két kezét a kifejezetten allergiásoknak készült pamacsmentes juhszőr takarója alól, és nagy ökleivel elkezdte dörzsölni a központnak ellenálló, lázadó látószerveket. A szemek, akár a legtöbb felkelő, engedtek a túlerő nyomásának, s mint a féltve őrzött igazság, feltárultak.

Ferenc még nem akart felkelni. Megigazította a személyre szabott, nyak és fejformához állított párnáját, és két kezét oldalra kitárva krisztusi pózt vett fel. Emlékezett, hogy nem is olyan régen a párna elkészítéséhez egyesével behívták az embereket az Egészségügyi Hivatal helyi kirendeltségéhez. Mindenkinek kiválasztották az ideálist, vagy ha nem találtak olyat, rendeltek egy megfelelő paraméterekkel rendelkezőt a gyárból. András egészen amorf formájút kapott, sokat nevettek rajta.

András Ferenc legjobb barátja volt. Azért csak volt, mert elvitte a titkos rendőrség, és aki az ő kezükbe kerül, aligha szabadul egyhamar. Nem követett el nagy bűnt, csak nehezen szokta meg az új rendszert. Eleinte még el lehetett követni kisebb hibákat, de később már ezekért büntetés járt.

András egy vasárnap családi körben pacalpörköltet fogyasztott, ami a forradalom óta a tiltott dolgok közé tartozott. Egyedül evett az étekből, a felesége külön az ő kedvéért készítette. Talán valamelyik vakbuzgó nagybácsi vagy sógor jelentette fel, nem lehet tudni. Csak az eredmény ismert: eltűnt. Egy hétre rá a feleségét is elvitte a Grínpísz, ami a belbiztonságért felelős szerv szerepét töltötte be. Ez a csoport a régi világban harcosan tüntetett a környezet megóvásáért, de később átesett a ló túlsó oldalára. A kibontakozó egészségmozgalom mellé állt és annak lett az erőszakszervezete. Anno még magukat kötözték ki a vonatsínre az esőerdők kiirtása ellen demonstrálva, ma már a rendszerhez nem hű elemekkel, gyanúsakkal teszik ugyanezt, bár inkább a lefejezést preferálják – annak természetesebb volta miatt.

A szomszéd nénit is elvitték – gondolt vissza a tegnapi eseményekre Ferenc -, mert szidta a nép szervezetének barátját, a test őrét, Robint, illetve inkább az ő „nagyanyjának tírgye kálácsát”. Robin a főnök, a vezér, a mindenes, ő látja el a legfontosabb minisztériumnak, az egészségügyinek az elnöki teendőit. Mint a forradalom vezetője került a bársonyszékbe több társával együtt. Szélsőséges csoportjuk elhatározta, hogy átveszik az országban az irányítást, ami a Grínpísz és más félkatonai alakulatok segítségével sikerrel járt. Eltörölték a parlamentarizmust, a demokratikus szabadságjogokat és természetes egészségdiktatúrát vezettek be. Hatalmuk megszilárdult, mindenből természeteset és egészségeset kell fogyasztani, használni, különben a kiterjedt, kártékony növényként burjánzó kémhálózatnak köszönhetően lehetőséget kap az eltévelyedett halandó a vonat kerekeinek alulról való megszámlálására.

Ferenc nem emlékezett, mióta tartott ez az állapot. Tudta, hogy nem egy csapásra változott meg a világ, hanem szép fokozatosan, lépésről lépésre. Először a környezetszennyező iparágakat és vállalkozásokat szüntették be, majd a bioételeknek és az egészségesnek nyilvánított termékeknek a gyártóit emelték gazdaságilag magasabbra, végül kiadtak egy listát a túlságosan zsíros étkekről, melyek fogyasztása tiltottá vált.

Ferencnek a lelke mélyén már egy kicsit elege volt Robinból. A hős forradalmár a vakítóan fényes fogkrémreklám-mosolyával ott pózolt mindenhol, többször találkozott vele, mint a saját arcképével, pedig a tükrök, a kirakatok még a régiek voltak. Robin hatalmas, házoldalnyi nagyságú plakátokról tekintett le az utca emberére, amint éppen Tapsi Hapsiként egy egészséges sárgarépát rágcsál, vagy amint egy edzőteremben könnyedén húzódzkodik, megnyerően mosolyogva, alig verejtékezve. De az Egészségügyi Minisztérium első embere a boltokba, a háztartásokba is beférkőzött. A tejes zacskón szakszerű tehénfejőként látható, ami az állat barátságos mosolyából leszűrhető, a fogkrémeken pedig a makulátlan fogsora deríti jókedvre az ország lakosságát. A WC-papír apró szeletkéire is az ő arcát nyomtatták, amit felfoghatunk a rendszer ügyes húzásaként, mert így minden ember levezetheti a politikai feszültséget a mellékhelységben.

Ferenc felült, lerúgta magáról a takaróját és egy könnyed ugrással a padlóra szökkent. Egy darabig lehajolva kereste az ágya alatt a mamuszát, de nem találta, így felhagyott ezzel a tevékenységgel. Szervezete jelezte, hogy érdemes lenne a klozet felé venni az irányt, a reggeli előtti kellemes üldögélés, elmélkedés helyszíne felé.

Ferencnek bűnös gondolatok jutottak eszébe a lakás legapróbb helységében. De jó lenne egyet sakkozni Andrással. Mondjuk András már nincs, és ki tudja visszatér-e valaha, de sakkozni talán lehetne. A rendszer betiltotta a szellemi sportokat, így ez meglehetősen nagy rizikóval járna. Egy őszi napon hajtóvadászatot indítottak a sakk ellen: aki nem szolgáltatta be készleteit, az a Grínpísszel való összeütközést kockáztatta. Ferenc is kénytelen-kelletlen átadta mindkét sakkfelszerelését, de egy futárt megtartott. Azt hazudta a begyűjtőknek, hogy elveszett, akik ezt elhitték, és amúgy sem fordult meg a fejükben, hogy ellenőrizzék, mert aki két készletet bead, az csak nem titkol el egyetlen figurát.

Ferenc kiment a WC-ről és az asztalhoz lépett. Lopva körültekintett, nem látja-e valaki, és kinyitotta a középső fiókot. Óvatosan, levegőt sem véve, kigöngyölt egy papírhengert. A világos futó ott volt a kezében. A kedvenc bábuja, mert olyan remekül tudja, vagy inkább tudta ellenőrizni az átlókat. Gyönyörködött benne egy keveset, majd visszacsomagolta, bezárta a fiókot és még a kulcsot is ráfordította.

Viszolyogva gondolt a kötelezően előírt sportokra. Már a labdajátékokat sem szerette az iskolában. Ha fociztak testnevelés órán, ő mindig szögletzászlót játszott. A mostani kényszerű mozgásokat egyenesen gyűlölte, csak nem merte mondani. A zenés alakformáló és egészségmegőrző ugrabugrálások bosszantották, mégis mosolyogva csinálta végig, néha még vidáman fújtatott is közben, de csak akkor, ha a tornát tartó vezető ránézett, őt figyelte.

Lusta volt egy kicsit, ezt ő is tudta, de már régen megbékélt ezzel a ténnyel. A forradalom előtt az utca túlsó oldalára is kocsival ment, de amikor Robinék hatalomra kerültek, harcot hirdettek a személygépkocsival való közlekedés ellen. Elkobozták az összes autót, azzal indokolva lépésüket, hogy szennyezik a környezetet, a rendszer működését veszélyeztetik, de kilátásba helyezték az új, természetbarát járgányok forgalomba hozását. Igaz, eddig senki nem látott ilyeneket, de ez nem csoda, hisz a fejlesztések még folynak.

A közlekedés azonban nem bénulhatott meg, így átmeneti megoldásként kedvezményesen piacra dobtak hatalmas mennyiségű szekeret. Ez indukáló hatással volt a gazdaság más ágazataira is: fellendült a lókereskedelem. Persze csak biolovakat lehetett eladni és venni, ami azt jelentette, hogy szükség volt egészséges biotakarmány előállítására. Nem csak a széna, hanem a szalma is a biotermékek közé tartozott, mert mégsem hálhatnak az állatok tisztátalan környezetben! A biolovak biotrágyát adnak ki magukból, ami azt eredményezi, hogy az ezt fogyasztó egyébként kártékony legyek szintén biová válnak, elvesztve ezzel ártó hatásukat.

Ferenc ismerte mindezt a nagy hírverésből. A propaganda az Egészségügyi Minisztérium minden lépését világgá kürtölte, még az is megtudott minden apró részletet, akinek az érzékszervei közül már csak a tapintó működött. Ferenc számára komikus volt a négysávos autópályán haladó, egymással versengő, sok-sok szekér. Néha ezen halkan kuncogott, de csak ha senki nem tartózkodott a közelében.

Más humoros ágai is kinőttek az élet minden területét átfogó, természetes egészségmozgalomnak. A vezetők egy része elindította a „Vissza a természeteshez, ha kell, tökön, paszulyon keresztül!” mozgalmat. Ennek egyik részszervezete, a tudósok azon kutatatási eredményére reagálva, miszerint a borotválkozás káros hatással van az emberi bőrre, meghirdette az „Előre a szőrös nőkért!” programot. A kizárólag nőket tömörítő szervezet elnöke maga is dús pofaszakállal rendelkezik.

Ferenc vidáman gondolt Jolánra. A hölgynek biztos nem kéne feladni az elveit, ha be akarna lépni. A szervezete ismét jelzett: egy hatalmas korgás a gyomra ürességére hívta fel a figyelmét. Komótosan kisétált a konyhába, majd megterített. Leült étkezni. Egy jóízűt harapott a biolisztből készült kifliből, és szórakozottan elkezdte nézegetni Robint a narancslés dobozon, amint éppen az érett déli gyümölcsök facsarásával foglalatoskodik.

Pennázó

Szintézis

Hol a Tejút kapujában
Őrzők állnak fent a strázsán,
Minden versünk rögzítették
Az ég lila gramofonján.

Mint fenséges katedrális,
Hol halandó lépni sem mer,
Arany és kék ragyogással
Imát rögzít fel az Ember.

Körben ülnek a mesterek,
Keblük büszkeségtől dagad,
Van a földön új nemzedék
A szavak boltíve alatt.

A világ szelíd harcosai
Toll a tollba menetelnek,
Hirdetik a népek között
Hogy e tájék mit jelenthet.

És a törvény szövedékét
Átlépi egy még vakabb akarat,
Hogy legyen hát végre itt is
Minden népünk szabadabb.

Fent a tűznél szer kezdődik,
A költő most rigmust dobol
És az ének ritmusára
Magyarhonban béke lohol.

Pennázó

Szín, kő, aszfalt

tarkábbak a sárba tapsolt színek,
s a haj, ha lustán kőre omlik
szőkén. fekszik – most is nézlek,
lábam elhagy, porc se mozdul,
tépett szavak, vérző képek
rémült arcom megragadják,
s én látlak téged, ahogy
aszfaltra magad rajzolod:
ez voltál, s amott
a színek összefolynak,
jövőt, emlékül a múltnak,
aztán lángra gyúlnak
szőkén.

Pennázó

Két világ határán

…Én voltam Úr, s a vers csak cifra szolga?
Vagy ő volt Úr, s én írtam, mert ez a szolga dolga?

Ki a mester?

Én tanítom-e szóra, vagy ő tanít tán engem?
Ő bennem, vagy én ő benne látom nagyobb kedvem?

Kié a dicsőség (ha van), s a pálma?

Nekem ő a hős, neki én vagyok a névtelen Senki.
De könyörög, mert retteg, ne hagyjam elveszni!

Egymás nélkül mit érünk?

Egy ember ki csak tollát markolja,
S egy vers, kit nincs, ki szóra bírna…

Ő bennem él, s én érte,
Egy testben két lélek, két tűz,
S ő az, ki új utakra űz.
Menni kell hát előre, szüntelen!…

Pennázó

Ibolya

ibolya
kocsma
kucsma
fejemen
leveszem
odabenn
melegen
jutka
vodka
húzóra
nyolc óra
inni kell
felemel
kortyolom
mély álom
valóság
belevág
májamba
zöld mamba
méreg
kérek
még egy
réteg
édes
mézes
borsodit, ha van!

Pennázó

Gyász