Category Archives: CikkCakk

CikkCakk

Varró Dani susmusai

Varró Dániel sms-versei a Szívdesszert című, 2007-ben megjelent, a Magvető által kiadott kötetbe pötyögtettek be. A költeményeket rövidségük miatt s ezen elemzés jobb áttekinthetősége érdekében a dokumentum végén feltüntettem.
A 6 alkotást összeköti címük (sms, sms #2, sms #3, sms #4, sms #5, sms #6), formájuk, tartalmuk és a mobilos üzenet íratlan megalkotási módját utánzó stílusuk.
Az sms-forma jellemző rájuk, ennek felel meg hosszúságuk is, a legnyúlfarknyibb 2, míg a legterjedelmesebb 7 soros. Az üzenetkülsőt leghívebben a második sms őrzi, itt megszólíttatik a címzett, s a végén aláírás található, miszerint a meszidzs küldője „dé”. „Dé” „S”-nek a hiányát fájlalja e néhány karakter során. A két szereplő neve tökéletesen belesimul az sms-világ redukált, mindent egyszerűsítő, rövidítő nyelvezetébe. Ezt erősíti meg az első üzenet első sora (vagy: ezt erősíti + az 1. sms 1. sora :): „azt írom + most 1 smsbe”, de az ötödik küldemény is erről árulkodik: „1 gondolat bánt engemet” vagy „csupán ha gomb lesz 2 szemed”. A második üzenetben e rövidítések ésszerűtlenné, s ez által ironikussá válnak: „a hó a fákra es”, esik helyett, vagy „jó lesz beszélni este tel”, telefonon vagy legalább „telen” helyett, az „olvadé” szó pedig felteszi az i-re a pontot, az olvadékony sosem használatos részhalmazaként.
Több alkotás utal önmagának születésére, az sms-írás aktusára. Az első versből már idézett „azt írom + most 1 smsbe” és a negyedik költemény „ez itt csak egy teszt sms” sora is ezt támasztja alá. Más szöveghelyeken csak az sms-hez kapcsolódó technikai apparátusra hangzik el utalás. Az első üzenetben erre példa az utolsó sor: „billentyűzárát oldd ki szívednek”. A többi vers sem nélkülözi ezeket az elemeket. A negyedik a hangulatjelekkel játszik el („a szmájli számra ráfagyott”), az ötödik felveti, hogy „gomb lesz 2 szemed”, aminél a parancsvégrehajtó billentyűgombra is asszociálhatunk, a hatodik sms pedig a korlátozott karakterszámot emlegeti („nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”).
Tartalmukat tekintve a verseket összefűzi a szerelem. E kapocs fontos kohéziót jelent az sms-ek között, mégis mindegyik máshogy közelít e témához. Az első költemény teljesen az sms-világ nyelvezetére épít, így kilóg belőle az érzelmi partravetettség motívuma („vágyak dobálnak partra kivetnek”). A második versben már szervesen összefonódik az olvadó hónak és a lány képzelt látványa miatt olvadó szívnek a képe („a hó a szív oly olvadé”).
A harmadik üzenetben megjelenik az elektronikus szerelem kritikája. A lírai én inkább a természetes Tarzan-Jane páros bőrébe bújtatná magát és partnerét, de mégis kénytelenek a modern szerelem képviselőiként élni. A „szívünk a gépek hálóján remeg” sor háló szója a technikai rabság mellett utal az Internetre, a közösségi oldalakra mint hálózatokra. A szerelem személytelenségét kifejezi a névadás is: bárkit hívhatnak Tomnak, ez igen népszerű keresztnév, a hölgy Meg(nek)nevezése pedig kétoldalú. Egyrészt egy hagyományos női név, másrészt a szövegben való elhelyezkedése miatt („én Tom vagyok te Meg”) felvetődik, hogy én Tom vagyok te meg valaki, aki Tom szerelme, akinek lényegtelen az elektronikus hálóban használt (nick)neve. Varró Dániel más költeményeiben is megjelenik a technika mint a szerelem profanizálója (Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk; Mozi), s kérdés lehet, hogy a művek e néha maradinak tűnő, értékőrző szerepet valóban hangsúlyozni próbálják, vagy csupán a játékosság mögé bújtatott iróniáról, ártatlan szócsavarásról van-e szó. Ez azonban félretárcsázásnak tűnik, most inkább maradok az sms-eknél.
A negyedik meszidzs egy virtuális világban való létezés lehetőségét villantja fel, a descartes-i mondat diskurzusba hozása („hogy nyomkodom tehát vagyok”) kifejezi, hogy a lényeg, hogy ebben a közegben létezzünk, s nem is az, hogy viszonzott szerelemre találjunk („ha nem szeretsz hát ne szeress”). S hiába fagy szájára a szmájli, ami e világ elengedhetetlen kelléke, ő mégis megmarad e virtuális univerzumban a teszt sms-sel, ironikus színezetet adva e „győzelemnek”.
Az ötödik sms-t értelmezhetjük egy Petőfi-változatként. Az intertextualitás segítségével a szöveg több versét is összekapcsolja a költőnek. Az Egy gondolat bánt engemet című költeményt teljesen más környezetbe helyezi, a párnák közti halál félelmétől eljutunk a szexuális töltettel rendelkező ingkigomboláshoz. A harmadik sortól belép a „Fa leszek, ha fának vagy virága” kezdetű Petőfi-vers varródanis verziója („csupán ha gomb lesz 2 szemed/
az én szemem pedig mit lát a luk”), melyeknél a feltételes módban elmondott feltétlen szerelem az összekötő elem.
A versek tehát formailag megfelelnek az sms nem rögzített kritériumainak, írásjeleket nem, ellenben rövidített, néha ironikusan megkurtított szavakat használ a költő. A mobilos üzenetek más jellemzőit is beépíti, s folyamatos, játékos szarkazmussal feszegeti e szervetlen szerelem létrejöttének lehetőségét, melyre a választ a hatodik üzenet adja meg. A szerelem elmondhatósága, kifejezése lehetetlen e szűkös, korlátok közé szorított küldeményekben: „hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”
(és csak 82 karakter :-)

sms

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek

sms #2

ó künn a hó a fákra es
máris hiányzol drága S
e szív csak érted esdekel
jó lesz beszélni este tel
a hó a szív oly olvadé
csókol körülkarolva

sms #3
(a szerelem hálójában)

szívünk a gépek hálóján remeg
én Tom vagyok te Meg
bár csüggenénk a természet csecsén
én Tarzan te Jane

sms #4

itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

sms #5

1 gondolat bánt engemet
kigomboljam az ingemet?
csupán ha gomb lesz 2 szemed
az én szemem pedig mit lát a luk
s magamra gombolhatlak általuk

sms #6

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

 

CikkCakk

Parti Nagy Lajos Vadhuss című novellájának elemzése

Az elbeszélő és az elbeszélés sebessége

Parti Nagy Lajos Vadhuss című műve egy novella; egy rövid, de tömör történet. Narrátora homodiegetikus, azaz a történet egyik karaktere, s egyben egyetlen beszélője. Az alkotásban Sózó Pityu, feltehetőleg idős vendéglős beszédfolyamát olvashatjuk, amint egy fizetés nélkül távozni kívánó vendéget próbál jobb belátásra bírni. A vendég szájából egyetlen replika sem hangzik el, de az élőbeszédet imitáló fordulatok sejtetni engedik, hogy egy dialógus nyomtatott verziójának lehetünk a fültanúi. Parti Nagyra amúgy is jellemző e technika, de a történetben ez sarkítottan jelenik meg a más elbeszélői nézőpontok hiánya miatt.

Az élőbeszéd-jelleget a narrátor több alkalommal is érzékelteti. Sózó Pityu gyakran beszúrja az „érted” kérdést a mondandójába, vagy többször visszakérdez, hogy „nem igaz?”. A szövegből az is kiderül, hogy a vendéglőben vagyunk, ugyanis a „most ezt nem fejtem ki, amíg a kis hölgy eszik” erre utal. 1

A történet narratív lendületét tekintve teljes egészében a jelenet kategóriába tartozik, hiszen kizárólag párbeszédet találhatunk benne; a Genette által meghatározott másik három, a történeti és elbeszélő időt más arányban felállító kategória e novellából kimarad. A Vadhuss így tekinthető tiszta utánzásnak, egy komplett, tökéletes mimézisnek.

A történet

A fabula elrendezése nem lineárisan történik a novellában. A vendéglősből kiáradó beszédfolyam meglehetősen rendszertelen, csapongó. A kronologikus előrehaladás helyett a fizetni nem akaró vendégek sorsa lesz a rendező elv, az általuk fogyasztott ételekhez, italokhoz kapcsolódik, valamint az erőszak azon testi vagy verbális formáihoz, mellyel számlájuk rendezésére bírják őket. E zavaros szüzsé párhuzamban áll Sózó Pityu nyelvi rendezetlenségével, pongyola szóhasználatával, s ellentétben a rendre való törekvésével.

Bizalom, rugalmasság, emberszeretet

Sózó Pityu egy rendkívül korrekt vendéglősnek tartja magát, számára legfontosabb a vendégek, azaz általánosan az emberek irányában tanúsított bizalom, a nagyvonalúság és az éttermébe látogatók egyenlően kezelése.

Legjobban a bizalmat hangsúlyozza, kiemelve, hogy ő mennyire toleráns a fizetni elfelejtőkkel, akik később is rendezhetik a számlájukat, a lényeg, hogy ne legyen „témázás”. Ez azonban csupán egy álhozzáállás, beszédzuhataga során folyamatosan cáfolja meg ezt a tézist. Erről árulkodik a két Dobbermann, akik a „nescafés vértől” feltüzelve győzik meg a nem fizetőket, a haveri társaság, akik behajtóként dolgoznak, és a felszerelendő kamera, amivel meg lehet majd figyelni a vendégeket.

Az elbeszélő a rugalmasságát, nagyvonalúságát is előszeretettel emeli ki, ennek azonban ellentmond a sok, erőszakkal fizetésre bírt egyén. Az erőszak szintén alapvető építőeleme a történetnek, Sózó Pityu rendelkezésére a fentebb már említett kisebb hadsereg áll. Az atrocitások gyakran „hétköznapi” kocsmai jelenetekként ábrázoltatnak, melyek papírra vetve, e nyelvezettel meglehetős brutalitásról árulkodnak. Például: „annál nincs, hogy nem fizet vagy mittudomén, vagy ha nem, hát jól van, gyere kolompár, rátolom az asztal szélét a nyakára, és mindjárt lesz pénz”. 2

A vendéglős önmagát előítéletektől mentes, az idegeneket nem gyűlölő figurának tartja. A szavaival élve: „most nem az, hogy általánosítok, érted, én nem nézem, hogy endékás külsejű, vagy mit mondjak, romános, meg satöbbit, bár én annyit megmondok, hogy arabot azt nem”. 3 Később azt is kijelenti, hogy nem mindenkinek ad ugyanolyan feltételek mellett asztalt, méghozzá a következő gondolat kíséretében: „fajilag mindenki ember, fifti-fifti, mint te vagy én, emberileg ember, ha szófogadó, meg magyar, csak nem mindenkinek egyformán van asztal”. 4 Ugyanerről a témáról néhány sorral lejjebb: „ez a szép a vendéglátásban, ez a változatosság, meg megismerni sok ember nézetét, nem igaz?” 5

Metaforikus jelleg

A novella lehetséges értelmezése a tömör nyelvi szarkazmuson túl metaforikus jellegében rejlik. A vendéglő mintha egy szocialista ország kicsinyített mása lenne. Az erőszakszervezetet a két Dobbermann és Sózó Pityu haverjai képviselik, a megfigyelés szimbóluma pedig a megvásárlandó kamera, melyet ráadásul a vendéglős felesége titokban használna a konyhából történő „lesvideózásra”. A hangulat is helyenként elég szocreálos, például a többször említett unikum-sör kombinációk esetén.

E fel-felbukkanó metaforikus színezet a szögesdrót-motívumnál válik hangsúlyossá. A fizetés nélküli távozások prevenciója érdekében a vendéglős felveti lehetőségként az épület szögesdróttal való körbekerítését. Sőt meg is jegyzi, hogy „hát tiszta láger? Hát megen’ az, amitől negyven éven keresztül senyvedtünk?” 6 Maguk a szökések is jelképezhetik az emigrálók tömegét.

Természetesen nem egy teljes allegóriáról van szó, boros kólát is isznak Sózó Pityu vendéglőjében, ami nem illik az elképzelt metaforikus környezetbe, a párhuzam mégsem ignorálható.

Intertextualitás

A szöveg szerkesztési technikája s egymondatos szerkezete miatt párbeszédet folytat a hrabali tradícióval. Mind az események elrendezési módja, mind a végtelen szófolyam-jelleg összekapcsolja a két művet.

A történet során Sózó Pityu egy bukolikus pásztoridill szereplőjének műveltségével vetélkedve József Attilát idéz, a Karóval jöttél című verset kapcsolja hozzá a történethez. Nála azonban a karó a fegyelem szimbóluma, a virágot megzabolázó fadarab, tehát – számára – pozitív jelentéssel itatódik át.

A cím

A Vadhuss szó az étel és az erőszak kettősségével játszik el. A történetben a gumibottal való ütés hangutánzója a huss, ami így az ennivaló, a királyok asztalára került fenséges vadhús helyett a brutalitás és a profán hétköznapok irányába tereli a jelentést.

Summázás helyett

Megkérdem, hogy öt oldal volt-e, aztán ha őszinte, akkor van bizalom, nincs témázás, érted, mert nekem mindegy, hogy hosszú hajú rókerállat vagy zselés homofiú, csak ne jöjjön itt, hogy nem három volt, hüledezik nekem, vakarja azt a tojásfejét, hogy repedjen hézagosra, mondom, a bizalmasság kell, nem igaz?

_____________________________________________

1 PARTI NAGY Lajos: Vadhuss. In: A hullámzó Balaton. Budapest, Magvető, 2005. 151
2 PARTI NAGY, Vadhuss, 151
3 PARTI NAGY, Vadhuss, 154
4 PARTI NAGY, Vadhuss, 155
5 PARTI NAGY, Vadhuss, 155
6 PARTI NAGY, Vadhuss, 154