A sorozat, melyben élünk

Az alant található szöveg A sorozat, melyben élünk nevezetű barátságos település szomorú és gondolatébresztő történetét taglalja, amelyből reményeink szerint okulni fog minden virtuális település, fiktív karakter és éppen formálódó álomvilág.

A sorozat, melyben élünk mindig nyugodt és békés hely volt, ahol a tipikus 19. századi életviszonyokat csak egy különösen rossz termésű év, egy szeszélyes szerelmi viszony vagy a forgatókönyvírók gyomorbajai kavarták fel. Mi, a sorozat lakói egyszerű emberek vagyunk, és ez idáig csak a szomszédos sorozatoktól hallottunk ezt-azt a 21. század csodáiról. A sorozat bajai pontosan ebből fakadnak, mert a polgármesterünk az ő hatásukra vette fejébe, hogy nekünk is új szerződést kell kötnünk, hogy csatlakozzunk az internethez, és beengedjük az új funkciókat. A vasárnapi gyülekezeteken addig duruzsolta fülünkbe az előnyöket, a jövedelmet, az újat, hogy megszavaztuk az új szerződés megkötését.

Az újdonságok azonban nem hozták el a várva várt boldogságot. Az internetre való csatlakozással elsőként a képkeret alakult át. Az idő múlását jelző piros sáv időről időre felemelkedett a föld alól, annyi esést és botlást okozva, hogy a sorozat legidősebb lakói lassan elindulni is féltek. Mi gyerekek azonban élveztük, és kitaláltunk egy új játékot, a csíkugrást. Persze a jobb kéz felől benyomakodó ajánlott videók is megnehezítették a dolgunk. Miután beláttuk, hogy jelentősen rontják a látási viszonyokat, nagy nehezen nyolcökrös szekérrel tudtuk csak kihúzni őket a képből.

A megváltozott keret mellett az új funkciókat sem tudtuk igazán megszokni. A történet léptetése funkció miatt akár több óra vagy nap is kimaradt az életünkből. Az újdonsült Normann házaspár például semmire nem emlékszik az esküvőjükből, mert a férj egy óvatlan pillanatban rátaposott az előrelépésre. Ebből az alkalmazásból egyelőre csak a részeges Paulnak volt haszna, aki folyton eltekerte a másnaposságát. Szegény öreg Pattie néni szünetgombjára pedig a macskája ugrott rá, így a néne három napig hajolt a tűzhely előtt, míg a szomszédasszonya nem segített rajta.

Nemrég egy komoly internetvihar érte el a települést, azonnal tönkretéve a szintén nemrég elindult funkciót, a feliratozást, pedig az új betűket az iskola tanulói festették igen fáradtságos munkával. A betűket szétszaggatta és elsöpörte a vihar, száraz levelekként kavarogtak a levegőben, és a nem egyszer orkánerejű szél miatt több ablakot is betörtek. Később néhányat az ágyam alatt is találtam, azokat elraktam emlékbe a kincseim közé.

A korábban elakadt építkezések sem haladtak, habár a polgármester azt ígérte nekünk, hogy rengeteg új épületünk lesz, amelyeket ügyes váltásokkal szinte a semmiből teremtünk elő. Ennek ellenére a Berrie család új háza helyén még mindig csak a tervrajzokból készített, háromperces trailer állt. Apai nagybátyám, Otto bácsi is hasonló cipőben járt, ő a renoválás végét várta, de egyelőre még csak a buffering felirat kanyargott a bejárati ajtó előtt.

Ezek a kisebb-nagyobb bosszúságot okozó kellemetlenségek azonban eltörpültek a hamarosan megjelent új betegség mellett. Edith néni, a tanítónő kétségbeesetten hívatta tizenéves fiához a papot és az egyetlen orvost – édesapámat is, mert elképzelni sem tudta, milyen természetű baja lehetett a gyermeknek, aki teljesen érzéketlen volt a külvilágra, és fennhangon beszélt, halandzsázott. Apa és a pap egyszerre hőköltek vissza, mikor rájöttek, hogy a fiú egy nálunk eddig nem jelentkező betegségtől, a multilanguage-től szenved – ami annyit tesz, hogy ugyanazt a szöveget gagyarássza ismeretlen nyelveken. Szerencsére a kór nem volt teljesen idegen számukra, mert a szomszédos sorozatokban már volt rá példa, főleg A sorozat, melyben szeretünk és A sorozat, melyben éneklünk lakóit sújtotta eddig járványszerűen. Sajnos ellenszer még nem készült, és hiába próbálkozott a pap szentelt vízzel, az sem segített, az apám pedig még e-tréningen vett részt, hogy felzárkózzon a modern orvostudományhoz. Az ismeretlen agyi rendellenességek kezelését illetően pedig még csak az áramütésnél járt, ami jelen esetben a sorozatszereplő újraindítását jelentette. Ezzel az eljárással sorozattörténelemben eddig kétszer próbálkoztak. Egyszer A sorozat, ahol félünk lakói, ahol az áramütés túl erős lett, és a sorozat egészét a kék halálba taszította. Egy másik esetben – A sorozat, melyben gyógyítunk orvosai sikeresen újraindították a szereplőjüket, de az újraindított emlékezetét egészen csecsemőkoráig törölte. Így a fiú szülei nem egyeztek bele az áramütésbe, hanem határozatlan időre leállították a gyermek idejét.

A remény, hogy a kór nem szed újabb áldozatokat hamar elillant, mikor először a tanítónő és a férje, majd hamarosan az egyik osztálytársam is idegen nyelveken kezdett el monologizálni. A betegségnél csak egy dolog terjedt gyorsabban – a pánik. Egyre többen gondoltak a mindeddig kivitelezhetetlen költözésre. A sorozatba egy út érkezik be, és a végén egy hagyja el. A szerződés előtt az utak összeértek, vagyis ha elindult valaki a városból az egyiken, akkor pár perc múlva a másikon érkezett vissza. A többi sorozattal csak galambposta útján tartottuk a kapcsolatot. Most azonban már mi is szabadon járhattunk-kelhettünk, így az elvándorlás gondolata hamar szöget ütött a fejekbe. Az élelmesebbje pedig még az utazás fáradalmait is átugrotta úgy, hogy egyszerű felülnézetből átgurultak a térképen.

Két hét alatt a sorozatunk tagjainak felét elkapta a kór, a másik fele pedig átköltözött szomszédos, új sorozatokba. Utolsóként a mi családunk maradt. Apa nem akarta cserbenhagyni barátainkat, ismerőseinket, de kutatói állást ajánlott neki A sorozat, melyben gyógyítunk kórháza, szóval remélvén, hogy ott megtalálja az ellenszert, átköltöztetett minket, és lázasan munkához látott.

A régi sorozatunk félelmetes hellyé vált. De ebben az újban sem érezzük jól magunkat. Az itt élők egy része úgy gondolja, hogy régebben sokkal egyszerűbb és szebb volt az élet, ezért vissza akarnak térni a 19. századi viszonyokhoz.

Fábián Dominika Anna

Fábián Dominika Anna

Fábián Dominika Anna 1989-ben, Nyíregyházán született. Tanulmányait a Debreceni Egyetem történelem és germanisztika minor szakán folytatja. A DEIK írója és az Amúgy szerkesztője. Fő kutatási területéhez a történelmi önéletírás, azon belül Thürheim Lulu osztrák grófnő visszaemlékezéseinek vizsgálata tartozik.

More Posts