A leves

(Egy kopott konyhaasztalnál hárman ebédelnek csendben. Az apa középen, az anya balról a lányuk pedig jobbról ül, mindenki előtt egy tányér leves és egy kanál.  Az anya szemmel láthatóan ideges evés közben és folyton az apát figyeli. Az apa szó nélkül ugyan, de időnként elégedetlen nyögésekkel eszi a levest. Minden kanál leves lenyelése után egyre tovább forgatja a szájában a falatot, mielőtt visszafojtott grimasszal végre sikerül lenyelnie. A lány eközben olyan kicsire húzza össze magát, amilyen kicsire csak tudja, és csak lopva pillant fel néha a szüleire. )

LÁNY: Finom.

APA: (mint akit pofonütöttek, lassan a lánya felé fordítja a fejét és nyögve lenyeli a falatot)

ANYA: Persze, hogy finom. Nincs ennek semmi baja. Nem is értem apádnak miért nem tetszik. Állandóan baja van. Ha nem lenne mit ennünk, akkor az lenne a baj. Tele van vitaminnal. Nincs benne ecet, de olyan, mintha lenne. Így is savanykás egy kicsit. Nincs ennek semmi baja.

APA: (folytatja az evést) Csak… ne beszélj.

LÁNY: Csak azt mondtam, hogy finom.

APA: Nem te.

ANYA: (elkerekedik a szeme, majd tüntetőleg leteszi a kanalat és nem eszik) Sose jó, amit csinálok. Apád mindig csak kritizál. „Nem elég savanyú.” Miért nem vettél ecetet?

APA: Ne…

LÁNY: De nem is mondta, hogy savanyú.

APA: beszélj.

LÁNY: De hát csak azt mondtam, hogy nem te mondtad, hogy savanyú, hanem anya mondta, hogy savanyú, pedig azt mondta, hogy te mondtad, pedig nem. (ezen kicsit mindenki elgondolkodik)

APA: Nem te, hanem anyád ne beszéljen. Meg te is fogd be a szád és egyél!

ANYA: (kérdőn ránéz az apára)

APA: (az anyának) Meg te is egyél.

ANYA: (sértődötten ugyan, de nekilát a levesnek és nagyokat hümmögve mutatja, hogy milyen finom a leves) Nincs más, úgy, hogy ami az asztalon van, abból kell jóllakni. Nagyon finom. Kenyeret se hoztál, ugye?

LÁNY: Kenyeret leveshez?

ANYA: Jaj, ugyan már kislányom. De persze, miért is hoztál volna kenyeret? Ha nem mondom, akkor hoztál volna? Hm? Legalább rághatnánk valami száraz kórót mellé, de nem. Semmit se hozott apád, hiába mondtam neki.

LÁNY: Anya, hagyd már.

APA: (keservesen felsóhajt és a bal kezével a homlokát masszírozza)

LÁNY: Egyél inkább, jó?

APA: Finom ez a leves így is.

ANYA: Tegnap is finom volt, meg tegnapelőtt is, meg már egy hete finom. Kicsit fás benne ez-az, de legalább savanyú.

APA: Jó ez így.

LÁNY: Fás? Az milyen? (turkál a tányérjában a kanalával)

APA: Nincs annak semmi baja.

ANYA: Az olyan kislányom, hogy már öreg, tudod? Öreg benne minden. Nem friss. Megette már a fene ezt az egészet mielőtt az asztalra tettem volna.

APA: Egyél már asszony!

LÁNY: Anya, egyél!

APA: Minek kell folyton beszélni?

LÁNY: De hát csak azt mondtam, hogy…

ANYA: Nem neked mondta, kislányom, hanem nekem. Apád nem beszélget veled, csak zabál, meg alszik. Velem se beszélget, látod. Minek is beszélgetne? Csak veszekedni tud, meg dühöngeni. Úgy eszi a levesem mintha szart főztem volna.

APA: No!

LÁNY: Szart?

APA: Na, itt van.

ANYA: Hogy az a…

APA: No!

LÁNY: Tudom mi az a szar.

APA: Eszünk, lányom.

ANYA: Eszünk, kislányom. Ilyenkor nem szabad kimondani, hogy szar, mert akkor kiderül, hogy mit eszünk.

APA: No, már!

LÁNY: A szar fás?

APA: Ugyan, lányom!

ANYA: Igen, lányom, a szar fás is, meg savanyú is és pont ilyen híg fos, mint ez a leves.

APA: Ugyan már!

LÁNY: Híg fos?

APA: Asszony! Fogd már be a szád, az Isten áldjon meg!

ANYA: Jaj, mintha te nem beszélnél így.

APA: Eszünk, az Isten áldjon meg!

LÁNY: Az Isten áldjon meg!

APA: Na.

ANYA: Ne add a hülyét, lányom.

APA: Hát, nézd már!

LÁNY: Apa, én hülye vagyok?

APA: Dehogy vagy hülye kicsim.

ANYA: (kínjában nevet) Ez a lány hülyét csinál belőled és észre se veszed.

APA: Miért csinálna belőlem hülyét?

LÁNY: Apa, te hülye vagy? (anya nevet)

APA: Hallgassatok már végre! Miért kell állandóan végigpofázni a rohadt ebédet? Kussoljatok már! Csönd legyen!

LÁNY: Csak azt kérdeztem, hogy hülye vagy-e.

APA: (lecsapja a kezében lévő kanalat a tányér mellé, utána pedig a másik kezével akkorát csap az asztalra nyitott tenyérrel, hogy mindenki elhallgat)

ANYA: Na, erről beszéltem. (győztesen hátradől a székben és keresztbe fonja a karját maga előtt) Válaszolj a lányodnak, azt kérdezte, hogy hülye vagy-e.

LÁNY: Anya!

ANYA: Ne félj lányom, amíg itt vagyok, nem fog bántani. Csak merjen akár egy ujjal is hozzád érni. Háboroghat itt, meg finnyáskodhat, de nem fog bántani, nyugodt lehetsz.

APA: Nem bántalak kicsim.

ANYA: Na, ugye megmondtam? Nem megmondtam? Megmondtam.

APA: (ránéz az anyára közben mindkét keze ökölbe szorul, majd enged a szorításból, a kanálélt nyúl, de idegességében leejti a földre, erre csak becsukja a szemét és próbál megnyugodni)

LÁNY: Majd én felveszem! (és már indul is)

APA: Ne!

ANYA: Istenem… (forgatja a szemét, majd szégyenében a tenyerébe temeti az arcát)

APA: Nem kell, majd én felveszem kicsim.

LÁNY: De felveszem. Itt van. Megmossam? Megmosom, jó? (és már megy is ki a konyhába)

APA: Hagyd!

ANYA: (magának) Mit vétettem? Mit követtem el, hogy ilyen lett a férjem? Amikor hozzámentem még rendes ember volt. Volt munkája, törődött velem, romantikus volt, pedig akkor se volt pénze tengerre vinni. Aztán szültem neki egy gyönyörű kislányt, aki bearanyozta a napjainkat pedig…

LÁNY: Vigyek be almát?

ANYA: Ne szólj közbe! Hol tartottam? Ja, igen. Apád csak ült naphosszat, bámult maga elé és…

LÁNY: Apa, vigyek be almát?

ANYA: Ne, az vasárnapra van. Most hol tartottam?

APA: Csak szeretném megenni ezt a… levest. Csendben.

LÁNY: (bekiabál a konyhából) Szar? Azt akartad mondani, hogy ezt a szar levest?

APA: Nem azt akartam mondani. Nem lehetne, hogy békén hagyjatok egy kicsit? Csak öt percre. Csak öt rohadt percet kérek, hogy meghalljam a gondolataimat.

ANYA: Apádnak gondolatai vannak lányom.

LÁNY: (bejön kezében a kanállal és egy almával) Apa gondolkodik. Hagyjuk gondolkodni apát! Apa, nem vagy hülye. Tessék apa, hoztam neked almát.

APA: Köszönöm kicsim! (elveszi a kanalat és ügyetlenül megveregeti a lány feje búbját)

ANYA: Vidd vissza azt az almát, nem hallottad?

LÁNY: De hát csak apának hoztam, hogy ne legyen ideges.

APA: Nem kell kicsim. Majd vasárnap megesszük. Az már csak három nap.

ANYA: Négy.

APA: Mi van?

ANYA: Négy nap.

LÁNY: Szagolgatni szabad? (szagolgatja az almát)

APA: Már hogy lenne négy?

ANYA: Úgy, hogy négy nap múlva lesz vasárnap.

APA: Mi van?

LÁNY: Finomabb az illata, mint a levesé. Olyan… gyümölcsös.

APA: Mit mondtál?

LÁNY: Hogy olyan…

ANYA: Négy nap.

LÁNY: …gyümölcsös.

APA: Ma milyen nap van?

LÁNY: Szerda!

APA: Szerda. Az még három nap.

ANYA: Nem, mert csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Az négy nap.

LÁNY: Négy nap!:

APA: Már hogy lenne négy nap? Vasárnap már vasárnap van. csütörtök, péntek, szombat. Az három.

LÁNY: Három!

APA: Igen kicsim, három.

ANYA: Négy.

APA: (becsukja a szemét és sóhajt egyet)

LÁNY: (félénken) Né… négy! Vagy három.

APA: Te hülyének nézel? Szerinted hülye vagyok?

LÁNY: Nem vagy hülye apa! (kínos csendben nézik egymást a szülők, a lány egyikről a másikra néz) Nem hozzám beszéltél, ugye? (beleszagol az almába, majd lassan kinyújtja a nyelvét és óvatosan megnyalja)

ANYA: Vidd vissza az almát a konyhába!

APA: Edd meg kicsim!

LÁNY: Mit?

APA: Az almát.

ANYA: (megköszörüli a torkát és helyezkedik a székben)

LÁNY: Az… az almát? (elbűvölten nézi az almát) Megehetem?

APA: Meg.

LÁNY: Anya…

APA: Anyádnak ehhez semmi köze.

ANYA: Vasárnap lesz alma. Addig leves van.

APA: Most van alma.

LÁNY: Alma van.

APA: Az.

ANYA: Kislányom, vidd vissza szépen azt az almát a konyhába, jó?

APA: Harapj bele!

LÁNY: Anya…

APA: Anya majd szerez másik almát, ugye anya?

ANYA: Szerez? Én szerezzek almát? Mintha csak a fán teremne.

LÁNY: A fán terem.

ANYA: Mármint nem úgy. Honnan szereznék almát? Lopjak?

APA: Anya majd szerez almát kicsim.

LÁNY: Megehetem? (szagolgatja az almát)

ANYA: Kislányom. Apád csak azért mondja, hogy edd meg az almát, hogy engem bosszantson.

APA: Anyát bosszantja, ha eszel kicsim.

LÁNY: Anya… (teljesen zavarban van és már a sírás kerülgeti)

APA: Egyed meg szépen azt az almát, kicsim!

ANYA: Kislányom, gyere csak ide csillagom.

APA: Ne menj oda!

LÁNY: Kértek belőle? Mindhármunknak jut. Apa, elosztod?

ANYA: Gyere ide kislányom, majd én elosztom.

APA: Az egész a tiéd kicsim. Edd meg mind!

LÁNY: Anya elosztja és akkor mindenkinek jut. (odamegy az anyjához és odanyújtja neki az almát)

ANYA: Ezt apádnak köszönheted. (kikapja a lány kezéből az almát, feláll, elfordul, és mohón falni kezdi)

APA: Én megmondtam.

LÁNY: Anya, ne! (sírni kezd)

APA: Gyere ide kicsim!

ANYA: (teli szájjal és sírva) Tessék! Ez kellett? Most már nincs alma. Ez kellett?

APA: Megetted a lányod elől az almát? Milyen anya vagy te?

LÁNY: Apa… (odabújik az apjához és sír)

APA: Itt vagyok kicsim.

ANYA: Ezt akartad? Ezt? Itt van. (a csumát is megeszi)

APA: Úgy is van. Ne hagyj egy falatot se!

LÁNY: (nézi ahogy az anyja tele szájjal rág és az orrán szuszogva nyeli az almát) Anya, azt mondtad, hogy mindenkinek jut.

ANYA: Mhm… Igen. (kisimítja az arcából a haját) Jut mindenkinek. Leves. Az jut mindenkinek. (a többiek szótlanul nézik, amint leül az asztal mellé, a kezébe veszi a kanalat és még mindig rág, majd amikor lenyeli az utolsó falat almát is, nekilát a levesnek) Nagyon finom ez a leves. Tele van vitaminnal.

APA: Menj kicsim! Ülj szépen a helyedre!

LÁNY: De apa…

APA: Menj!

LÁNY: (szomorúan a helyre ül, kézbe veszi a kanalat és az anyját nézi)

APA: Egyél kicsim!

ANYA: Egyél csak, más úgysincs.

LÁNY: Nem vagyok éhes.

APA: Dehogy nem, egyél csak!

LÁNY: (az anyjának) Dögölj meg!

APA: No!

LÁNY: Dögöljetek meg mindketten!

ANYA: No!

LÁNY: Utállak benneteket!

APA: Kislányom!

ANYA: Tiszta apja.

LÁNY: Rohadjatok meg mind!

APA: Nohát!

ANYA: Le se tagadhatod, hogy a te lányod.

APA: Te etted meg a vasárnapi almát. (a lányának) Anyád ette meg az almát, velem mi bajod?

LÁNY: Utállak benneteket! Dögöljetek meg mindketten!

APA: (az asztalra csap) Csend legyen! Hogy beszélsz?

ANYA: (az asztalra csap és utánozza az apát) Csend legyen! Hogy beszélsz?

APA: Elég volt! Mindenki fogja be a száját!

LÁNY: Apa gondolkodik.

APA: Igen! Gondolkodna, ha…

ANYA: (utánozva) Gondolkodna, ha?

APA: Kuss legyen!

LÁNY: (utánozva) Kuss legyen!

APA: Mindenki fejezze be!

: (kopogtatnak az ajtón, erre mindenki elhallgat)

LÁNY: Ki kopog?

ANYA: Én senkit se várok.

APA: Biztos?

LÁNY: Beengedjem, anya?

APA: Ne!

ANYA: Majd apád intézkedik, elvégre ő a férfi, nem igaz?

: (kopogás)

APA: Megyek már! (elindul az ajtó felé) Pakoljatok ki mindent a konyhába!

LÁNY: Vendégünk lesz!

: (az anya és a lány összeszedik a tányérokat és kiviszik a konyhába)

ANYA: Gyere ide lányom, apád most megmutatja nekünk, hogy milyen bátor. Kinyitja az ajtót.

: (kopogás)

APA: Ki az?

FÉRFI: (kinyílik az ajtó kémlelőnyílása) Tedd a kezed az asztalra!

APA: Mit akar?

FÉRFI: Azt mondtam, hogy tedd a kezed az asztalra!

APA: Tessék?

LÁNY: (kintről) Apa…

APA: Kicsim, ne gyere most ide!

FÉRFI: Hogy játszod ki mindig az ápolót? Hihetetlen.

APA: Mit akar itt?

FÉRFI: Ha jól viselkedsz és leülsz szépen az asztalhoz, akkor nem kapsz megint verést.

APA: Igen. Jó.

ANYA: (kintről) Ne engedd be!

APA: Jöjjön be!

FÉRFI: Tedd a kezed az asztalra és nézz lefelé!

APA: Igen.

LÁNY: (kintről) Anya, én félek.

FÉRFI: Az ebéded. (egy műanyagtányér levest tesz az asztalra)

APA: Mi ez?

FÉRFI: Leves.

APA: Megint?

FÉRFI: Ja. Megint.

: (az apa felugrik és megtámadja az őrt, aki a gumibottal agyba főbe veri)

FÉRFI: Rohadék! (köp egyet)

ANYA: (kintről gúnyosan) Jól megmutattad neki. Ez igen! Ez az én férjem.

LÁNY: (kintről sírva) Apa!

APA: Maradj ott kicsim!

ANYA: (kintről) Maradj itt kicsim!

FÉRFI: (ráönti a tányér levest az apára) Te akartad. Legközelebb eltöröm valamid. (kimegy)

LÁNY: (kintről) Apa…

APA: Hallgass kicsim!

ANYA: (kintről) Hallgass lányom, apád most gondolkodik.

Varga Tamás

Varga Tamás

Varga Tamás 1976-ban született Zentán, 2005-ben végzett az Újvidéki Művészeti Akadémián színész szakon. Jelenleg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársa. Főleg színészként tevékenykedik, de videóvágással, forgatókönyvírással, rendezéssel és tanítással is foglalkozik. Az első drámáját 2001-ben írta A kalitka címmel, amit később több másik dráma is követett. Az Okuláré projektben A karma, és A játék című darabja első helyen végzett.

More Posts