A bűnmókus nyolcadik napja

Az egész ott kezdődött, hogy jó ember akartam lenni, aki betartja az írott és íratlan szabályokat. Nem könnyű, de gondolom, ezt maguk is tudják. A lelkifurdalás rozsdája azonban acélos lelkemet napról napra rágta, rágicsálta, porította. Hiába nem blicceltem, loptam, csaltam, vagy nem kívántam meg a felebarátom okostelefonját, mindig voltak olyan szituációk, amikor belém mart a lelkiismeretem foga, mert nem lehetett becsületesen megoldani a dolgokat, csak rossz és rossz közül választhattam.

Közeli barátaim ismerték problémámat, egyikük vetette fel a megoldást:

‒ Szerintem, ami neked kell az egy bűnmókus.

Első döbbenetem után már indultunk is a külvárosi szuterénben működő állatkereskedéshez.

‒ Hasonlóan működik, mint a bűnbak, csak az már teljességgel elavult. Egy mókus sokkal kellemesebb, formatervezettebb és a modernebb igényeknek is megfelelőbb állat – magyarázta barátom.

‒ Neked is van bűnmókusod? – kérdeztem.

‒ Nem, nekem egy csak egovombatom van, mert régen kisebbrendűségi érzésekkel küszködtem. Ebben az üzletben vettem én is. Persze, ezek mind génmanipuláltak, de az a lényeg, hogy működik a dolog. Természetesen még nem annyira ismert ez a szolgáltatás, de még nincs is annyi állat, amennyi kielégítené a felmerülő igényeket.

Egy magas, középkorú, csontos arcú férfi fogadott minket az üzletben. Aláíratatott velem egy szerződést, apróra kifaggatott a problémámról, amelyeket orvosolni akarok, és közölte, hogy részletre is vásárolhatok. Az árak egyébként roppant kedvezőek voltak.

‒ Milyen színben óhajtja a bűnmókust?

‒ Nem a színe a lényeg, de ha választani lehetne, akkor legyen, mondjuk középbarna.

‒ Okkerszín farokkal, halvány vörös csíkokkal megfelel? – petyerészett az ősöreg asztali gépén.

Közben elkezdtem nézegetni a falakon levő állatokat ajánló plakátokat. Volt ott minden: szexhiúz, érzelemkifejező vakond, stresszsün, szégyenkolibri, egovombat, addikciós tapír, optimizáló denevér, szocializáló szarvasbogár, füllentő csirke, gendergekkó és még sok minden más.

A boltos kiment és nem sokára visszatért egy kifejező tekintetű bűnmókussal, aki középbarna – vagy ahogy a népnyelv mondaná fosszínű ‒ halvány vörös csíkos bundát viselt. Egy jókora mogyorón nyammogott.

‒ Tersánszky Radványnak hívják ‒ közölte a boltos. – Át fogja venni az ön minden lelkifurdalását, de emiatt ne legyen lelkifurdalása, mert egyrészt azt is ő élné át teljes intenzitással, másrészt ő ezt élvezi. A bűnmókus igazából elég mazo kis dög. Szerintem ez a példány sem kivétel.

Vettem még két kiló földi bűnmogyorót, amely az eladó szerint kitart egy hétig, majd fizettem. Berakta a sztoikusan mogyorózó Tersánszky Radványt egy bűnmókustároló dobozba, és odatette mellé a használati utasítást.

‒ Az első hét a beüzemelés időszaka. Ez alatt a hét alatt a bűnmókus felerősíti az ön bűnös hajlandóságait, gondolatait, hogy ő szinte hullámokban érezhesse a lelkifurdalást és bűnbánatot. Ekkor akár füstölhetnek, szikrázhatnak is a fülpamacsai, de ez teljesen természetes. Át kell élnie a superbia, avaritia, luxuria,invidia, aceria, ira és gula napjait, hogy aztán a nyolcadik napon minden helyreálljon a régi kerékvágásba, csak annyi változik, hogy ön nem nyögi többé a lelkifurdalás és bűntudat szörnyű terhét, mert a bűnmókus megszabadítja ettől. Ezalatt az idő alatt egy-két óránál hosszabb időre ne váljon meg a bűnmókustól, mert megszakadhat az aurális kapcsolatuk.

A boltos adott egy noteszt, hogy jegyezzem fel első hét közös napomat Radvánnyal.

Barátom, aki nemrég vesztette el nagymamáját, egy gyásznutriát szeretett volna venni, de az épp kifogyott, a boltos előjegyzett neki egyet. Vett az egovombatnak tápot, meg valami labdát. Aztán én és Radvány hazamentünk. Csak ült a dobozában, nézett és mogyorózott. Elkezdtem a feljegyzéseket vezetni a noteszbe az elkövetkező hét napról.

Első nap: Superbia

Nem mentem be dolgozni, annyi fárasztó nap után csak megengedhetem magamnak, hogy pihenjek. Tizenegykor telefoncsörgésre ébredtem, az egyik főnököm hívott. Mit képzel, hogy megzavarja okvetetlenkedésével a nyugalmamat? Mikor gorombáskodni próbált, a lehető legnemesebb hangszínemen emlékeztettem arra, hogy milyen jelentéktelen figura is ő, és hogy igazán megköszönhette volna, hogy emeltem ótvar cégének fényét szerény személyemmel. Mielőtt szóhoz jutott volna, közöltem: kilépek. Visszafeküdtem és jóízűen aludtam kettőig. Délután rendeltem egy pizzát, de mire a futár kihozta, teljesen kihűlt. Elvettem tőle és közöltem vele, hogy ezért nem vagyok hajlandó fizetni, majd rácsaptam az ajtót. Este miután megetettem Radványt, a blogomban megosztottam legújabb bölcs gondolataimat a világról, bár attól tartok nem igazán tudnak ezek mit kezdeni vele, de már ha csak néhány morzsa is eljut sekélyes tudatukig, már az is jó a haladás szempontjából.

Második nap: Avaritia

Egész nap tévéztem, ebbéli tevékenységemben Radvány neszezésén kívül néhány okvetetlenkedő zavart csak, úgy, mint a rákos gyerekeknek gyűjtő alapítvány, meg valami számlás. Természetesen nem láttak tőlem pénzt. Délután lementem a boltba, és teljesen résen voltam. Közöltem a húspultossal, hogy nem, nem maradhat a tizennégy deka, amikor csak tízet kértem. Este hívtak haverok bulizni, de mondtam, hogy a mókusomat nem szeretném még egy hétig magára hagyni. Valójában nem ez volt a fő ok: pénzt nem akartam most költeni. Aztán a lány hívott, akit fűzök mostanában, de nem tetszett neki az az ötletem, hogy ugorjon fel hozzám pár chipsszel, sós mogyoróval, meg egy üveg pezsgővel, inkább moziba ment volna. Még mit nem. Ha filmet akarok nézni, letöltöm. Radvány szinte egész nap a szekrény tetején kuksolt és többnyire unottan nézelődött.

Harmadik nap: Luxuria

Ezen a napon bizonyos késztetéseim voltak. Rákerestem hát olyan oldalakra, mint a pipipopi.hu, meg a csoccsentyu.hu, és próbáltam elterelni a gondolataimat, de még Radvány is elégedett, kéjes sóhajokat hallatva hempergőzött dobozában, mint aki tavaszt érez. Ismét a bájtos hölgyekhez fordultam, de éreztem mindez kevés lesz. Ráírtam „barátnőmre”, de úgy látszik, megharagudott. No de kit érdekel? Van lány épp elég. Itt az ideje, hogy lemenjek valami menő helyre. Este tízre belőttem a sérót, befújtam magam Axe-al, felállítottam a pólóm gallérját és elégedett voltam magammal. Lehetnék ennél kúlabb? Lehetnék. Így esett, hogy az Angel Beach nevű klubba magammal vittem a bűnmókusomat, dobozostól. Lehet, azt mondanák sokan: talán sok volt már a hetedik koktél. Talán nem kellett volna kivenni a mókusomat a dobozából, a vállamra ültetni és úgy lejteni buja táncot. Talán nem volt jó ötlet az egyik lánynak, amikor Radványt simogatva megjegyezte, hogy de szép nagy farka van, azt válaszolni, hogy az semmi, megnézed az enyémet? Észrevehettem volna előbb is a barátját, de így volt tökéletes ez a nap.

Negyedik nap: Invidia

Egész nap szenvedtem. Borzasztó ‒ gondoltam ‒ hogy vannak, akik jól érzik magukat, nevetnek, esznek, szeretnek. Utálom a boldog embereket! Én pedig elpusztulok a másnaposságtól, valamint az állam is fáj ott, ahol megütött az a vadbarom. Miért nincsenek nekem ilyen izmaim? Miért kell így élnem? Miért csak egy bűnmókusom van, nem pedig egy méregdrága bűnpitbullom? Álltam az ablakban és néztem a lent sürgő forgatagot. Ők sikeresek, boldogok, van pénzük, autójuk… nekem nincs szinte semmim. Ha nekem sincs, ne legyen nekik se!

Tersánszky Radvány odajött, és csillogó szemekkel a lábamhoz dörgölődzött enyhén füstszagú testével. Fülpamacsai még egyet-kettőt kéken villantak.

Este lesurrantam a parkolóba és a legdrágábbnak látszó kocsikat lefújtam festékszóróval. Hogy még jobban érezzem magam utána a tévé előtt elképzeltem boldog párok szakítását, milliomosok utcára kerülését miközben szétverik a felhalmozott értékeiket. Éreztem, aludni fogok, mint a tej.

Ötödik nap: Gula

Végre volt étvágyam. A számlákra félretett pénzemen nagybevásárlást tartottam. Azt mondják éhesen nem szabad bevásárolni menni – nos, én elkövettem ezt a hibát. Úgy éreztem, megérdemlem, hogy mindenből a legfinomabbat vegyem. Azokat, amelyeket a legjobban kedvelek, meg olyan régen kiakartam próbálni a kaviárt, vagy a különleges szarvasgombás bonbonokat! Szatyrokkal felpakolva, de beugrottam még a cukrászdába, hogy vegyek egy fenséges csoki tortát.

Mit mondjak még? Pukkadásig laktam. Radvány is követte a példámat, evett egész nap, pedig már fogyóban a bűnmogyi és eléggé elhízott. Ma már nem tudott felugrani a szekrényre.

Hatodik nap: Acedia

Ma lusta vagyok feljegyzéseket írni.

Hetedik nap: Ira

Ma számot vetettem azzal, hogy elfogyott a pénzem, nincs állásom, nem áll szóba velem a szerelmem, a fél arcom véraláfutásos, és ezért valaki felelős. Tehetetlen dühömben széttörtem a konyhaszekrényem tartalmát, majd magának a konyhaszekrénynek estem neki, de ez sem segített, mint ahogy a nyitott konyhaablakból való ordítás sem. Nem akartam, hogy a szomszédok rám hívják a rendőrséget, ahogy ígérték. Tersánszky Radvány ez a dagadt bűnmókus elégedetten nézett rám, miközben mancsocskáit dörzsölgette.

‒ Te! – kiáltottam ‒ Te vagy a felelős mindenért!

Olyan könnyű, egy kedves, védtelen kisállat nyakát egyetlen dühödt mozdulattal kitörni, hogy nem is hinné az ember.

Az elmúlt hét napban soha nem éreztem szemernyi bizonytalanságot, megbánást, lelkifurdalást. Erre vágytam.

…Elbuktam.

Nyolcadik nap: Csütörtök

Egy nehéz éjszaka után visszavittem a döglött mókust a boltba. Az eladó a fejét csóválta:

‒ Biztos, hogy rendeltetésszerűen használta? ‒ Zavartan bólogattam. Az eladó végül vállat vont, mondván, biztos selejtes példány volt. A garancia érvényes volt, megjavítani nem tudták, és kicserélni se, mert nem volt bűnmókus a raktáron, de kérésemre kitömték. Ott marad majd Tersánszky Radvány a szekrényem tetején mementóként számomra. Mereven néz üveggomb szemeivel, figyelmeztet, figyel. Ha lesz munkám, első dolgom lesz, és veszek egy Nyugicicát. Az eladó szerint ez az alapkategóriás lény jobban passzolna a személyiségemhez.

Somogyi Tibor

Somogyi Tibor

Somogyi Tibor Debrecenben él, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola ifjúságsegítő szakán végzett, 2009-től a Debreceni Egyetem magyar szakának kulturális asszisztens specializációs hallgatója. A DEIK alkotója, több folyóiratban és portálon (Apokrif, Spanyolnátha, Szkholion, Zempléni Múzsa, FÉLonline.hu, Amúgy, KULTer.hu, Almanach, Cékla,) jelentek meg írásai. Az Amúgy szerkesztője.

More Posts